A Balassa

Bevallom néha elgondolkodom van e értelme annak amit elindítottam....van e értelme hetekre itthagynom családomat, gyermekeimet, és hazamenni tanítani. Eszembe jut nekem is sokszor mint egy kis kopogtató manó hogy: -Hahóóó hol éri ez meg neked? -Nyersz te ezzel bármit is? -Normális ember nem csinál ilyesmit! Rendre ehalgattatom a hangokat, de az árnyékuk sokáig megmarad és átjár a bizonytalanság hogy valóban jó dolog e az amit készülök tenni? Sokszor mikor a Goatness dolgaival foglalkozom nem zenét hallgatok hanem igehirdetést a Pasaréti útról. Épp Kálmán bácsi (Cseri Kálmán) húsvéti beszéde került fel aminek örültem mert ő volt a jegyesoktatónk és anno nagyon megszerettem az öregedő lelkészt. Furamód beszéde úgy passzolt a problémámhoz mint tojás a héjához és ismét megerősített abban hogy minden a legnagyobb rendben van és minden jó úton halad. Sokan támadnak ahogy közeledik a kezdés egyre többen. Próbálták ellehetetleníteni az oldalt, eltávolítani engem a facebookról stb. Sok...

Rengetegen jelentkeztek a workshopra....több mint ötszáz ember és még most is folyamatosan jönnek...én sajnos eljutottam a teljesítőképességem határához, így már nem tudok tudunk új jelentkezőket fogadni.. Sok dolgot tanultam ebből a dologból....azt hogy ha a jóisten elindít valamit akkor mindig előkészít egy ösvényt ami talán nem a legegyszerűbb, nem a legkönnyebb, talán lemondásokkal jár de elvezet a célhoz. Szeretném azt hinni hogy az emberek nem csak azért jönnek mert ingyenes a dolog hanem mert valóban látnak valamit amit felhasználhatnak fejlődésükre. Minden követ megmozgattam repülőjegyemet mégis egy őrangyal szerezte meg nekem, hogy hazajussak....gyakorlatilag minden résztvevő neki köszönheti meg, hogy a workshop egyáltalán létrejön....persze a kilétét nem fedhetem föl. Fura lesz a családom nélkül hazamenni és három hétig külön lenni tőlük...10 év alatt sosem volt ilyen hosszú különtöltött idő így haza szív nélkül megyek mert az ott van ahol a családom. Néha csak ülök és ...

Mióta rendezgetem a workshop dolgait, azóta töröm a fejem egy vendégelőadón. Valakin aki lehetőleg képzettebb nálam bizonyos területeken, és akiről tudom, hogy olyan értékes információt tud nektek az asztalra letenni, ami gyökerestül megváltoztathatja a látásmódotokat. Valaki akitől valóban rengeteget lehet tanulni. Valaki aki van olyan elmebeteg mint én, hogy mindezt vállalja egy fél almáért! Talán emlékeztek azt mondtam hogy az előadásért cserébe kérek egy szép almát. Nem akármilyet hanem Pink Lady-t...na de most kettőnk közt szólva a pink lady iszonyat finom! Az hogy én miért csinálom ingyen az rettentően egyszerű. Vallásos vagyok, és hiszek dolgokban. Ha pedig valamire késztetést érzek belülről akkor azt megcsinálom. Nekem ennyi indok épp elég és valójában nincs is más. Azért csinálom mert egy másfajta értékrendben hiszek. Jó...de hol találok még egy ilyen retardált figurát aki megfelel az elvárásaimnak és elvállalja egy fél almáért? Azért lássuk be még jóllakni is nehé...

Rendszeresen hangsúlyozon néha néha mát sulykolom, hogy a tipográfia mennyire fontos dolog egy fotográfusnak. Fotóművésznek lenni nem annyit jelent, hogy jó képeket készítünk, hanem hogy kit tudunk lépni a kép alkotta keretek közül, és hozzá tudunk adni egy bizonyos plusszt, mint például a jól kiválasztott és helyesen alkalmazott tipográfia. Legyen csak szó egy kiállításmegnyitó poszterterveiről, egy fotóalbumban szereplő leírásokról, képcímekről, lehet a fotó bármilyen jó ha a kiválasztott betűtípus, betűméret, szín, elhelyezés nem támogatja akkor sajnos összeomlik és nem lesz elég. A betűkkel játszani lehet és ha megtanulsz játszani velük akkor mindenható varázspálcává vállhat a kezedben...érzeteket kelthetsz még a szöveg elolvasása előtt, hogy a befogadó már akkor tudja miről van szó mielőtt még értelmezni, elolvasná a szöveget. Éreztetheted vele hogy drága elit, vagy extravagáns dologba botlott bele. Éppen ezért a workshopon a tipográfiával is meg fogtok ismerkedni és az ala...

Hosszú évek óta tervezek egy kiállítást ami a legapróbb részletekig olyan, amilyennek én szeretném. A tér berendezésétől kezdve, a képek méretéig, a fények pontos beállításáig, a hangok zenék megfelelő megszólalásáig mindent én akartam elrendezni. Ki akartam nyitni egy ajtót nektek arra a világra, amit eddig csak részleteiben töredékeiben láthattatok. Be akartalak titeket vezetni kézenfogva egy olyan helyre, ahol minden összeaáll egy vizuális utazássá. Évek óta keresek, próbálkozok, hogy olyan helyet találjak ahol kellőképpen segítőkészek, rugalmasak, és felkészültek egy ilyen projekt befogadására. A jó hír az hogy megvan a hely. Készségesek, támogatóak, mindent leszerveznek pontosan úgy ahogy én kérem, és büszkék rá, hogy ők kelthetik valóra ezt a különleges világot. Fantasztikus hír ez nekem de van benne egy kis rossz hír nektek. Ez sajnos nem Magyarországon jön létre. Sokat próbálkoztam de a sznobizmus, komolytalaság, kivagyiság falai otthon lerombolhatatlannak tűntek, és...

Idén Áprilisban egy régi tervemet fogom megvalósítani. Tartok egy négy napos workshopot ahol megpróbálom tudásom nagy részét megosztani mindenkivel. Olyan dolgokról szeretnék beszélni nektek ami sok fotósworkshopon tabutéma. Szeretnélek behatóbban megismertetni titeket a művészet és a fotográfia kapcsolatával. Górcső alá venni mi az amiben egy XV-ik századi festő magasan felülmúlta a mai fotográfusok nagyon nagy részét a kompozíció területén. Miért nem elég ha ismertek minden technikai szabályt? Miben rejlik az a bizonyos plusz ami kiemel valakit az átlag fotósok köréből? Hogyan lehet egy téma esszenciáját megfogni függetlenül attól hogy egy Hasselbladdal, vagy egy Prakticával fotózol. Hogyan kerüld el azt amit minden workshopon a fejedbe vernek és hogyan növessz saját fejet. Ha mindezeken túl vagyunk akkor érinteni fogunk egy olyan témát ami Magyarországon nem hogy tabunak, de káromlásnak számít a fotósok, és egyéb művészek körében. Beszélni fogunk arról, hogy hogyan építs B...

Jópáran gondolják ezt rólam Karácsonyi akcióm miatt, miszerint öt euróért elérhetővé tettem a képeimet nyomtatható minőségben nagy felbontásban. Miért is tettem? Elmondom. Sokan tudják akik követik az oldalamat, hogy pár hónapja igen közel kerültem ahhoz, hogy elbúcsúzzam a földi léttől....hajszálon múlt a dolog de a jóisten úgy gondolta van még dolgom ebben a világban. Maga az elmúlás nem ijesztett annyira mint vártam, mosolyogva gondoltam arra, hogy nagyanyám igazán csinálhatna egy olyan mákosgubát amilyet gyermekkoromban csinált mire odaérek. Az ajtóból fordított vissza a jóisten és én naponta hálát adok neki azért hogy itt lehetek a családom, barátaim köreiben. Egyer azt nyilatkoztam egy riporter kérdésére, hogy nem vagyok egyéb csak egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok, és én csak megfigyelem ezt...akkor nem gondoltam volna hogy egyszer ezen az ajtón nem csak képi világomat elősegítő "látomások" fognak bejönni hanem ötletek, cselekvésre buzdító javasla...