Ugrás a fő tartalomra

Tipográfia és Fotográfia.

Rendszeresen hangsúlyozon néha néha mát sulykolom, hogy a tipográfia mennyire fontos dolog egy fotográfusnak.
Fotóművésznek lenni nem annyit jelent, hogy jó képeket készítünk, hanem hogy kit tudunk lépni a kép alkotta keretek közül, és hozzá tudunk adni egy bizonyos plusszt, mint például a jól kiválasztott és helyesen alkalmazott tipográfia.
Legyen csak szó egy kiállításmegnyitó poszterterveiről, egy fotóalbumban szereplő leírásokról, képcímekről, lehet a fotó bármilyen jó ha a kiválasztott betűtípus, betűméret, szín, elhelyezés nem támogatja akkor sajnos összeomlik és nem lesz elég.
A betűkkel játszani lehet és ha megtanulsz játszani velük akkor mindenható varázspálcává vállhat a kezedben...érzeteket kelthetsz még a szöveg elolvasása előtt, hogy a befogadó már akkor tudja miről van szó mielőtt még értelmezni, elolvasná a szöveget.
Éreztetheted vele hogy drága elit, vagy extravagáns dologba botlott bele.
Éppen ezért a workshopon a tipográfiával is meg fogtok ismerkedni és az alapvető szabályokat elsajátítani, hogy ha használnotok kell ne legyetek teljesen járatlanok a témában.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…