Ugrás a fő tartalomra

Tipográfia és Fotográfia.

Rendszeresen hangsúlyozon néha néha mát sulykolom, hogy a tipográfia mennyire fontos dolog egy fotográfusnak.
Fotóművésznek lenni nem annyit jelent, hogy jó képeket készítünk, hanem hogy kit tudunk lépni a kép alkotta keretek közül, és hozzá tudunk adni egy bizonyos plusszt, mint például a jól kiválasztott és helyesen alkalmazott tipográfia.
Legyen csak szó egy kiállításmegnyitó poszterterveiről, egy fotóalbumban szereplő leírásokról, képcímekről, lehet a fotó bármilyen jó ha a kiválasztott betűtípus, betűméret, szín, elhelyezés nem támogatja akkor sajnos összeomlik és nem lesz elég.
A betűkkel játszani lehet és ha megtanulsz játszani velük akkor mindenható varázspálcává vállhat a kezedben...érzeteket kelthetsz még a szöveg elolvasása előtt, hogy a befogadó már akkor tudja miről van szó mielőtt még értelmezni, elolvasná a szöveget.
Éreztetheted vele hogy drága elit, vagy extravagáns dologba botlott bele.
Éppen ezért a workshopon a tipográfiával is meg fogtok ismerkedni és az alapvető szabályokat elsajátítani, hogy ha használnotok kell ne legyetek teljesen járatlanok a témában.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…