Hogy az ajtó szakadt e szilánkjaira vagy én magam azt nem tudom....a zuhanás nem akar tudni semmit...nem kérdez akarsz-e zuhanni? Nem néz le. Szilánkokra hasadt rend szaggatja elmém kissebb és kissebb darabokra, míg a világ szilánkokká nem válik...céltalan hömpölygő tüsketengerré. A zuhanás hallgat. Mosoly vagy grimasz játszik az arcán? Szilánkokra hasadt a kapu. Keskeny rés, melyen démonok osontak be most sötét szemüreg...kiszaggatot szemekkel bámuló ostoba behemót. A zuhanás fecseg. Megállás nélkül beszél, suttog, és üvölt. Szilánkokra hasadtam. Vagyok a szilánk, és az egység. Az ajtó, és ami bejön rajta. Kéznek látszó faág.