2013. szeptember 18., szerda

Szilánkok

Hogy az ajtó szakadt e szilánkjaira vagy én magam azt nem tudom....a zuhanás nem akar tudni semmit...nem kérdez akarsz-e zuhanni?
Nem néz le.
Szilánkokra hasadt rend szaggatja elmém kissebb és kissebb darabokra, míg a világ szilánkokká nem válik...céltalan hömpölygő tüsketengerré.
A zuhanás hallgat.
Mosoly vagy grimasz játszik az arcán?
Szilánkokra hasadt a kapu. Keskeny rés, melyen démonok osontak be most sötét szemüreg...kiszaggatot szemekkel bámuló ostoba behemót.
A zuhanás fecseg.
Megállás nélkül beszél, suttog, és üvölt.
Szilánkokra hasadtam. Vagyok a szilánk, és az egység. Az ajtó, és ami bejön rajta. Kéznek látszó faág.


Nincsenek megjegyzések: