Csak elrohant a szemem előtt.... Nem volt egy másodperc sem...csak töredék...felvillanás. Mégis elég volt neki....hatott. Mintha bomba robbant volna bennem...fájdalmas nosztalgikus bomba. Annyi emlék rohant meg olyan mélyről hogy rendszerezni sem tudnám őket....gyermekkorom színei illatai....érintések, fuvallatok. Minden benne volt abban a töredékben....és nem csak az enyém....mindenkié. Benne volt a hó ami az arcomra hullott majd gyorsan szaladt rajta....a folyton sebhelyes térdem, földtől koszos kezeim, fűfolt a nadrágomon és a könyökömön, Rigó dala ahogy reggelente ébresztett, szöllőslugas árnya, falakon futó penész, ázott beton hűvös érintése, tiltott hely gyomorrengető izgalma.