Ugrás a fő tartalomra

A tökéletes kés.

Aki ismer személyesen az tudja hogy szenvedélyes késgyűjtő és rajongó vagyok.
Nem tudnám megmondani pontosan honnan ered ez a dolog, de tény hogy kés nélkül én meztelennek érzem magam. Ráadásul kényszeresen ragaszkodom ahhoz hogy amelyik késemmel nem tudok borotválkozni az nem éles.
Életem folyamán rengeteg késem volt a legkülönfélébb márkáktól az egyedi nekem gyártott darabokig, teljes a paletta....
Sok év után, ki tudom jelenteni, hogy megtaláltam a tökéletes kést.
Persze kérdés hogy mire tökéletes mert mindenre nem lehet jó ugyebár....
A kés elsődleges funkciója a vágás. Az sem árt ha szúrni is lehet vele. És napjainkban megjelent egy újabb igény...legyen a legjobb szerszám. A katona ma a kést kizárólag szerszámnak használja, hisz az ellenség likvidálására jóval kényelmesebb fegyverekkel van felszerelve.
Tehát egy olyan kést kerestem ami mindennek az elvárásnak megfelel. Fejemben kialakult egy szó róla.
TANKHÁMOZÓ.
Tehát egy olyan kés kell ami hihetetlenül stabil, masszív darab, nem túl nehéz, alkalmas önvédelemre, de alkalmasint egy ajtót is le tudok bontani vele. Rengeteg cég kiesett ebben a körben....
Lássuk.
Spyderco: Inkább divatcikknek tekintem....természetesen van spydercom de valahogy nem az a robosszus vas amit elképzeltem magamnak....sok modellnek nem elég stabil a fogása, sorolhatnám...



Kershaw: Habár gyárt jó késeket, inkább egy finomabb vonalat képvisel nem nekem való.

Ugye nem csak nekem hasonló a striderre? :)


Benchmade: jópár benchmade-em volt és nagyon jó késnek tartom benne is volt a körben itt még.



Gerber: Na jó azért van egy szint (bár az applegate modell remek kés de funkcióját tekintve egy gyilok darab)



Sorolhatnám sokáig a késeket de végül három márka maradt.

Extrema ratio.
Benchmade.
És egy harmadik akkor még ismeretlen versenyző Strider néven.

Az extrema ratio a digó bicska amit az olasz speciális alakulatok használnak.
Ha túltesszük magunkat azon, hogy olasz, akkor bizony egy nagyon komoly késsel kerülünk szembe.
A legjobb anyagokból hibátlan percizitással legyártott ragyogó kések. Jópárat kézbevettem kipróbáltam de valahogy mindegyikben volt valami amitől nem volt VAS....nem volt az az érzésem amit talán az ősember érzett mikor kézbevett egy pattintott követ és az ujjai közé szorította.
Nem volt az igazi.




A Benchmade-el voltaképp ugyanez volt a bajom....

A Stridert illetően fogalmam sem volt mire számítsak hisz nem egy populáris darab, sosem volt a kezemben, amerikai gyártmány, tervezője gyártója maga is katona volt, tehát mindenképp érdemesnek tűnt vetni rá egy pillantást.....

Egy Strider sng tanto került a kezembe. Titánium csillogásmentes markolat, a másik fele g10, a penge úgyszintén csillogásmentes s30v porkohászati acél. Egy kézzel könnyedén nyitható.
Amikor a zár a helyérepattan olyan hangja van hogy egy 150 kilós verőember is lép egyet hátra töle. (természetesen kinyitható teljesen zajmentesen is)
A 4mm.-es pengevastagság elég tiszteletetparancsoló kinézetet ad neki.
A VAS!


Ez az én vasam....


Rengetegféleképpen teszteltem de nem tudtam sem megütni sem eldobni úgy hogy becsukódjon!
Nem egy kényeskedős darab, egy két karctól csak jobban fest, esélytelen hogy kicsússzon a kezedböl.
Ennyire egyszerü és tökéletes darab nem volt még a kezemben. Fát hasogattam vele, meg sem érezte...konzervet nyitottam vele, de a porkohászati acélt nemigen aggasztotta....
Vízszintes bőr formatokban észrevehetetlen, nem virít ott a zsebeden a csipesz, (a formatok nem jár hozzá de érdemes beszerezni!)
Ennyi....nekem a Strider a VAS.
















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.