Ugrás a fő tartalomra

A tökéletes kés.

Aki ismer személyesen az tudja hogy szenvedélyes késgyűjtő és rajongó vagyok.
Nem tudnám megmondani pontosan honnan ered ez a dolog, de tény hogy kés nélkül én meztelennek érzem magam. Ráadásul kényszeresen ragaszkodom ahhoz hogy amelyik késemmel nem tudok borotválkozni az nem éles.
Életem folyamán rengeteg késem volt a legkülönfélébb márkáktól az egyedi nekem gyártott darabokig, teljes a paletta....
Sok év után, ki tudom jelenteni, hogy megtaláltam a tökéletes kést.
Persze kérdés hogy mire tökéletes mert mindenre nem lehet jó ugyebár....
A kés elsődleges funkciója a vágás. Az sem árt ha szúrni is lehet vele. És napjainkban megjelent egy újabb igény...legyen a legjobb szerszám. A katona ma a kést kizárólag szerszámnak használja, hisz az ellenség likvidálására jóval kényelmesebb fegyverekkel van felszerelve.
Tehát egy olyan kést kerestem ami mindennek az elvárásnak megfelel. Fejemben kialakult egy szó róla.
TANKHÁMOZÓ.
Tehát egy olyan kés kell ami hihetetlenül stabil, masszív darab, nem túl nehéz, alkalmas önvédelemre, de alkalmasint egy ajtót is le tudok bontani vele. Rengeteg cég kiesett ebben a körben....
Lássuk.
Spyderco: Inkább divatcikknek tekintem....természetesen van spydercom de valahogy nem az a robosszus vas amit elképzeltem magamnak....sok modellnek nem elég stabil a fogása, sorolhatnám...



Kershaw: Habár gyárt jó késeket, inkább egy finomabb vonalat képvisel nem nekem való.

Ugye nem csak nekem hasonló a striderre? :)


Benchmade: jópár benchmade-em volt és nagyon jó késnek tartom benne is volt a körben itt még.



Gerber: Na jó azért van egy szint (bár az applegate modell remek kés de funkcióját tekintve egy gyilok darab)



Sorolhatnám sokáig a késeket de végül három márka maradt.

Extrema ratio.
Benchmade.
És egy harmadik akkor még ismeretlen versenyző Strider néven.

Az extrema ratio a digó bicska amit az olasz speciális alakulatok használnak.
Ha túltesszük magunkat azon, hogy olasz, akkor bizony egy nagyon komoly késsel kerülünk szembe.
A legjobb anyagokból hibátlan percizitással legyártott ragyogó kések. Jópárat kézbevettem kipróbáltam de valahogy mindegyikben volt valami amitől nem volt VAS....nem volt az az érzésem amit talán az ősember érzett mikor kézbevett egy pattintott követ és az ujjai közé szorította.
Nem volt az igazi.




A Benchmade-el voltaképp ugyanez volt a bajom....

A Stridert illetően fogalmam sem volt mire számítsak hisz nem egy populáris darab, sosem volt a kezemben, amerikai gyártmány, tervezője gyártója maga is katona volt, tehát mindenképp érdemesnek tűnt vetni rá egy pillantást.....

Egy Strider sng tanto került a kezembe. Titánium csillogásmentes markolat, a másik fele g10, a penge úgyszintén csillogásmentes s30v porkohászati acél. Egy kézzel könnyedén nyitható.
Amikor a zár a helyérepattan olyan hangja van hogy egy 150 kilós verőember is lép egyet hátra töle. (természetesen kinyitható teljesen zajmentesen is)
A 4mm.-es pengevastagság elég tiszteletetparancsoló kinézetet ad neki.
A VAS!


Ez az én vasam....


Rengetegféleképpen teszteltem de nem tudtam sem megütni sem eldobni úgy hogy becsukódjon!
Nem egy kényeskedős darab, egy két karctól csak jobban fest, esélytelen hogy kicsússzon a kezedböl.
Ennyire egyszerü és tökéletes darab nem volt még a kezemben. Fát hasogattam vele, meg sem érezte...konzervet nyitottam vele, de a porkohászati acélt nemigen aggasztotta....
Vízszintes bőr formatokban észrevehetetlen, nem virít ott a zsebeden a csipesz, (a formatok nem jár hozzá de érdemes beszerezni!)
Ennyi....nekem a Strider a VAS.
















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…