Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók.
Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear
Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják.
Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs.
Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek.
Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyebár ha első körben akkor túlélem, ha másodikban akkor kinkeserves halálom előtt felzabálok egy másfél marék nyúlszart teljesen feleslegesen.
Megoldásnak tűnhet hogy megnézem Dezső szája szélét és ha szaros akkor gyanakodhatok hogy megelőzött. Vagy esetleg szarás után rárohanok a nyúlra és még mielőtt bármit tehetne kizabálom alóla.
Nem tudom.....ötletek?
Megjegyzések
nos a nyúlnál ez úgy működik, hogy a vakbele tárolja ezeket a vitaminokat, cellulózt egyebeket. Az első produktumot úgy tudjuk megkülönböztetni a másodiktól, hogy... nos konzisztenciája kissé más. Puhább, lágyabb és ragacsosabb, míg a második adag a szokványos nyúltermékek állagának felel meg. Magát a folyamatot cökotrófiának hívják és a nyulaknál inkább csak a nagyobb cellulózhasznosításban van szerepe. :)