Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Hasznos művészet

Életfalók.....mindent felzabálnak.
Szemeik benőttek...nem néznek semerre, csak zabálnak....mindegy mit csak meg ne álljon a folyamat....nincsenek ízek... nincsenek illatok...csak a massza amit fogaid közt őrölsz és nyelsz...nyelsz nyelsz nyelsz.....tiéd.....nem kell küzdened érte....legyen a tiéd....edd meg...zabáld fel az utolsó falatig míg önmagad kerülsz tányérra, mert a világon végül semmi nem marad majd amit még nerm zabáltál fel, csak önmagad.....
Zabálj csak.....

Magyar nem Magyar......

Nem szoktam politizálni...nem az én asztalom.
Persze nem csak ezért nem...azért sem mert eddig az összes politikus csak hazudott igérgetett majd megtömte a zsebeit, majd a barátai zsebeit, és távozott, hogy pár év múlva friss ígéretekkel, mozgékonyabb csalival újra elhihessem neki igen! ő majd másképp csinálja...
Lófaszt. Nem csinálja másképp....
Egy koncentrációs tábort túlélt zsidó ember könyvéből kivágott részlet kapcsán (ami a december 24-i náci játékokról szólt azaz, hogy kínoztak és gyilkoltak zsidókat) érkezett hozzászólásokat olvasgattam....
úgy látom Holocaust igazából nem is volt....csak az okos és kegyetlen zsidók találták ki az egészet!
Nem is öltek embereket a nácik csak a kápók...ők is csak azért mert zsidók voltak....
Igazából csak dolgoztak ott....a kemencékben sosem égettek embereket...nem gázosítottak senkit el....az egész egy összehangolt átverés amiben minden zsidó benne van a mai napig!
És mi Magyarok.....mi szinte már már szentek vagyunk....mi nem deportáltunk em…

A cérna

Nagyanyám vehette magának....talán viseltes otthonkája egyik szakadását akarta megvarrni vele...vagy csak egy gombot visszavarrni. Talán beszélgetett pár szót ez eladóval. Lassan sétált haza zsebében a pici kék tekerccsel. Az ódon kapu alatt megállt pillanatra.
Ötven évet töltött abban a belső kertes körfolyosós házban.
A diófa amit még édesapja ültetett...majd az orgonabokor amiből minden évben egy nagy csokorral szedtünk neki az ólomkristály vázájába. A poroló ahová hetente hordta a szőnyegeket.
Majd a hatalmas akácfa ami minden tavaszt mézédessé varázsolt illatával. Leghátul a mi kis házunk...a régi istálló megannyi emlékkel.....
Öregesen tűbe fűzte azt a szép kék cérnát és nekilátott....szépen varrt kézzel...az ő idejében még fontos volt ez...nem vettek új ruhát minden szakadásnál....
Vajon eszébe jutott e hogy harminc év elteltével 2000 kilométerre otthonomtól a feleségem az ő varródobozából veszi majd ki azt a pici kék tekercset, és születendő gyermekemnek kézzel kötött kis baba…

Tendenciák

Érdekes a fotográfia jelenlegi útvonala....jópár fotós a facebookon mikulás sapkás modellfotókkal lepi meg ismerőseit, és ahogy szemezgettem köztük egyre inkább fura érzésem lett.
Agyonphotoshoppolt gumibőrű világítószemű modellek kifejezéstelen arccal....
Vonzó valakinek ez?????
Semmit sem akarnak az emberből megmutatni....nem keresnek benne értéket, hibát,szenvedélyt,fájdalmat...semmit amitől ember lenne. Egy halott, érzelemmentes, gondolatmentes, pépesített fotót kapunk, egy nemlétező valamiről, ami nyomokban nőt is tartalmazhat.
Lusták keresni és megmutatni?
Vagy nincs rá érzékszervük?
Ők sem látják az embert?
Egy photoshop bőrcserét, szemkiemelést jó esetben egy csimpánz is meg tud csinálni, de egy fotósnak ennél több dolga lenne.....
Meg kell keresni azt, amitől a modell testet kap a fotón. Meg kell keresni az adott pillanat eszenciáját, fel kell fedezni a tükör túloldalán lévő világot.