2011. december 1., csütörtök

Kádak


Hosszú fehér folyosó vakító fénnyel a végén…
Mocskos sötét folyosó mozdulatlan sötétséggel a végén….
Kádak sorakoznak. Rozsdás oroszlánlábakon a mocskos padlón.
Tükörszerűen mozdulatlan fekete víz, kátrányként feszül bennük. Alatta tátongó mélység. Végelláthatatlan sorok, megszámlálhatatlan káddal, és mind megtöltve a végtelen űrrel. Falakon rozsdás víz csorog, vörös utakat rajzolva.
A mennyezetről apró izzók lógnak, göcsörtös kábeleken….mintha kitépett idegek lennének…lassan lüktetnek a fény apró kihagyásaira.
Napokat, életeket tölhetsz el a folyosó végére akkor sem érsz el.
Végül bele fogsz zuhanni az egyik kádba…te is tudod…
Csak te és a mélység létezik…a mélység ami nem támad, nem fenyeget csak van.
Te leszel az aki megkívánja.
Aki rettegve fog vágyni rá hogy elmerülhessen benne…
Persze te még hiszel…hiszel a fényes folyosóban…hiszel benne hogy te kiérdemled…te bűntelen vagy, és halhatatlan.
De egy kád megtelve a végtelennel már tükrözi az arcod…

Nincsenek megjegyzések: