2017. október 11., szerda

Miért pont Panerai?

Miért pont Panerai?
Mint a férfiak jó része én is kütyümániás vagyok...na persze nem minden kütyüvel foglalkozom, igazából késekre és órákra vagyok specializálódva. Na jó a kamerákat is szeretem :) Az a generáció vagyok aki még Doxa órát kapott a szülőktől (az én esetemben nagyszülőktől) mint családi kincset. Ez mindig apáról fiúra szállt ebben az időben, és az én esetemben nem Doxa volt, hanem egy Marvin.



Persze ahogy az ember cseperedik változik az ízlése is. Valahogy nekem a svájci órák mindig túl úriasak voltak...mindig egy öltöny ujja alatt foglaltak helyet egy sikeres üzletemberen. Én nem is lehetnék távolabb ettől a képtől és még véletlenül sem akartam soha hasonlítani rá. Csibész vagyok és maradok is az a kilencedik kerületi ( tessen többször elolvasni mert kezdek neheztelni azokra akik lenyolckerületiznek ) nagypofájú verekedős suhanc aki voltam. Így aztán idővel lemondtam a svájciak remekműveiről mert nekem hiányzott belőlük valami.
Aztán egy nap megláttam egy kis tengeralattjáró makett mellett egy órát egy szalonban, és a lábam majd kifutott alólam a gyönyörtől. Egyszerű mégis gyönyörű dizájn, egyszerűen tökéletes volt, amiről nekem nem jutott eszembe rögtön egy öltöny, sokkal inkább egy bőrdzseki, és egy olyan figura akivel tudtam azonosulni.



























Hab volt a tortán mikor megtudtam, hogy eredetileg katonáknak gyártott darabokról van szó de eddigre már tombolt a szerelem. Minden elvárásnak megfelelt.
Egyszerű könnyen áttekinthető számlap, robusztus felépítés, magas fokú vizállás, és a legfontosabb hogy erősen világít a sötétben, mivel én minden felébredésnél éjjel megnézem hány óra van.






















Abban a pillanatban eldőlt hogy ha valaha szeretnék egy olyan órát amit életem végéig hordok akkor az ez lesz. Valahogy akárhányszor ránéztem, és így van a mai napig, nem magamat látom,hanem egy szerethető csibészt aki legalább olyan jó barát tud lenni mint amilyen ijesztő ellenség, (na jó ez mondjuk még nincs meg bennem de majd fejlődöm :) ) és szívesen azonosultam ezzel a figurával. Biztos vagyok benne hogy a svájci óraiparban vannak sokkal drágább, komolyabb, kifinomultabb darabok, engem mégis ez az Olasz Svájci hibrid fogott meg és jelenleg nincs olyan óra amire elcserélném.





Szeretem az egyszerűséget, szeretem hogy kevés ruhám van, mindazonáltal az apró dolgokban nagyon szeretem a minőséget és a luxus közelségét, kár is lenne tagadni...nekem ezek az apró dolgok a hab az élet tortáján.



2017. szeptember 19., kedd

Válogatáskazetta.

Korosztályom sajátossága volt, hogy válagatáskazettákat készítettünk...csináltuk magunknak, csajoknak szülinapra, osztálybulikra. Ahogy álldogáltam a pinceajtó előtt és néztem a köteg bedobált kazettát átvillant előttem az az idő mikor még használtunk kazettákat...a mai fiatalok jó eséllyel azt sem tudják mi az...fogtam hát és felmarkoltam őket...a kocsiban van még kazettás magnó... jó lesz belehallgatni...

Sötétedés után indultunk el kocsival Jucihoz hogy elhozzak egy doboz gyógyszert...
-De rohadtul utálom ezeket a rádiókat!
-Várj van egy ötletem! Van nálam egy válogatáskazetta!
-Egy mi? -néz rám értetlenkedve
-Hát egy kazetta a kilencvenes évekből! Tudod mi az a kazetta nem?
-Bazd meg hogyne tudnám csak meglepődtem told be had szóljon!
-Jó de előre szólok hogy tizenévesen raktam össze és felelősséget nem vállalok érte!
-Bazdmeg hangosítsd fel ezt de rohadtul szeretem!
-Hú emlékszel mekkora zene volt ez gyerekkorunkban?
-Imádom!
-Rohadt életbe pár perc és hazaérünk!
-Menjünk el Erzsébetre!
-Menjünk! (itt már nagyon röhögtünk)
-Nem hiszem el hogy egy válogatáskazetta miatt kocsikázunk de alig várom mi lesz a következő szám, semmi kedvem hazamenni. -mondja fuldokolva a nevetéstől.

És nem mentünk. Elmerültünk abban milyen volt gyereknek lenni, és nekem egy kis idő után már picit összeszorult a torkom hogy milyen iszonyat jó életem is volt...milyen szerencsés generáció voltunk mi. Tizenhat ha voltam mikor összeraktam azt a kazettát, és most negyven éves fejjel került újra a kezembe...olyan pár órát szerzett nekem amit nehezen tudok szavakba önteni. Keserédes nosztalgia a fuldokló nevetéssel.

persze készültek képek is...




És persze a valogatáskazettát összeraktam youtube-on de csak a mi korosztályunk essen neki mert másra veszélyes lehet! :D

2017. augusztus 6., vasárnap

Leica Q munkateszt, avagy megnéztük a Leica Q foga fehérjét...van neki!





Mielőtt belevágnék a teszt megírásába vannak részletek amikről érdemes értekezni...elöszőr is miért én lehettem az a szerencsés aki több napig tesztelhette zúzhatta a Leica q gépét miért nem valaki, aki amúgy is használ Leicát, és ismeri a márka sajátosságait, képalkotó rendszerét stb...

Azt hiszem a Leicánál rájöhettek arra hogy az, aki már Leica felhasználó aligha fog tudni elfogulatlanul írni róla hiszen én is elfogult vagyok a Nikonommal szemben még ha évek alatt a leeső alkatrészekből lassan egy új gépet tudok összerakni...jut eszembe Banach-Tarsky  paradoxonja hess nemidevaló... szóval gondolom olyan emberke kellett aki elfogulatlan és nem ismeri kézből az adott technikát, ha fotózni is tud a plusz pont (lehet nálam ettől eltekintettek) az hogy én zsigerből milc ellenes vagyok valószínűleg tudták, hisz sosem rejtettem véka alá, a q meg első ránézésre nekem milc kategória volt.

Olyan periodusban vittem el tesztre a Leica Q gépet amikor több fotózás is be volt tervezve, de sem a terepet, sem a fényviszonyokat előre nem ismertem így ezek tükrében boldogan vittem a leicát és nagy szó, hagytam otthon minden mást! Gondoltam rábízom magam és ha elvérzik ezeken a terepeken a gép akkor picit azért mosolyoghatok a bajszom alatt szép csendben.... Csendben? Ugyan....hiszen szabad kezet kaptam...mindent megírhatok amit tapasztaltam ha bármi gond van a géppel írjam le, ha bármi nem tetszik, írjam le, maradjak önmagam és pont. Mintha tudnék nem önmagam lenni...ugyan már...

Munka előtt otthon pár kattintás csak hogy újra szokjam a méretet beállítási lehetőségeket stb nektek pedig lehetőség rápillantani fiamra vagy éppen lányomra, ne tévesszen meg titeket a látszt bűn rossz a gyerek :) Viszont elég szépen meglepett újra ez a részletgazdagság...



No de vágjunk is bele...első körben Tatabányára mentünk el fotózni majd onnan fel a hegyekbe modellünkkel akit felismerhettek az Argoból ha nem megy elsőre akkor talán segít az a mondat hogy - Azt mond ami oda van írva bazdmeg! :) Józsival régi barátok vagyunk és időnként mikor életének olyan szakaszában van készítünk pár képet

nyers kép a Leicával.


....most sem volt ez másképp maximum annyiban hogy parányi táska volt nálam és mikor megindultunk a terepre csak nyakamba akasztottam a Leicát és minden további cucc nélkül meg is indultunk. Nem szeretek mesterséges fényeket használni így nincs szükségem vakukra lámpákra szeretek mindent meghagyni úgy ahogy látom, maximum a hely adottságait használom. Ez a technika nem enged elkényelmesedni, folyamatos gondolkodásra késztet. Hol dolgoztunk volna máshol ha nem egy barlangban :) Azt hiszem ilyen terepen bármilyen kamerát meg lehet izzasztani a fényméréssel...a Leica mintha valhogy érezné hogy mit szeretnénk kihozni a képből, itt is meglepett a fénymérési technikája amit nem tudok más kamerához hasonlítani mint a nikonom ami viszont híres a tökéletes fénymérésről a leica egy picit ezen az úton továbbhalad




néha határozottan úgy tűnt hogy egy képen belül többféleképpen állította be a dolgokat mert a képek annyira lágyak, részletgazdagok, tökéletesek hogy az időm jó része azzal ment el hogy nézegettem a képeket a kijelzőn és csendben anyáztam.
Itt jegyeznék meg egy apróságot amit kénytelen voltam negatívumként értékelni. Kicsit kényelmetlen volt hogy a fókuszmód kiválasztásához folyamatosan be kellett lépnem a menübe. Gyorsgombra ez a funkció nem tehető ki pedig nagyon hasznos lenne meló közben egy mozdulattal átállítani arckeresésre, mátrix keresésre, vagy egypontos állásba...profi gépeknél általában ez egy mozdulattal elérhető, változtatható...na most azt ne higgyétek, hogy ennek ellenére nem adnám oda valamelyik vesémet ezért a gépért gondolkodás nélkül, de ha azt esetleg korrigálnák egy szoftverfrissítéssel az felérne egy ...öööö inkább nem írom le mivel el tudátok képzelni :)





Később  egy kis erdei kápolnában, és körülötte folytattuk a munkát...maga a helyszín teljesen varázslatos én legalábbis nagyon szeretem. Itt jöttem rá először hogy egy percig sem jutott eszembe hogy optikát szeretnék cserélni...jó az igaz hogy nekem kezemhez vannak nőve a nagylátók és még ötvenessel sem vagyok hajlandó dolgozni...az viszont mégis csak fura hogy a Leica annyira kiszolgálta az igényeimet hogy fel sem tünt hogy mindenre alkalmas gyakorlatilag.
Gondoltam dobjuk mélyebb vízbe....még nem volt befejezve egy munkám amit a National Geographicnak csináltam így gondoltam miért is ne! Menjünk csak ki terepre a Leicával! Olyan terepről beszélünk ahol a nikonom 6400-as isoval 15-öket adott be záridőnek így gondoltam meglátjuk a kis német mit kezd ezzel! Katával, a munkatásrammal kimentünk, és a következő történt...kattintottam párat majd kicsit félve a kis monitorra néztem...
-Kata! Gyere ide bazdmeg ezt nézd meg!
-A kurva anyját!
-Azt....baszod egy pár nap alatt befejeztünk volna mindent......
Az vesse rám az első követ aki nem így reagált volna egy  gyakorlatilag fény nélküli lapos környezetből készített képre ami így néz ki....


Majd belehaltam abba a gyönyörű dualitásba ami a fotón megjelent...fizikailag abba fogok belehalni ha megkapom a kis levelem a Natgeo főszerkesztőjétől hogy letépi a fejem ha publikálni merek még nem publikus projektekből... Tomi megyek haza viszek egy kis Spanyol bort és megbeszéljük :)
Itt érdemes még megemlíteni hogy a kamera nem lett szemre emelve....Katával bezélgettünk ő képeket mutogatott a saját gépén én magyaráztam neki róluk és közben a nyakamba lógó géppel kattintottam párat a hölgy irányába. 
A következő kép is így készült:


A Leica ebben kimagaslóan jó! Gyakorlatilag nincs hangja, arcra mér élességet, és észrevétlenül dolgozik....


A fényekkel is gyönyörűen bánik bár itt már csak saját örömömre kattogtattam.
A gép saját wifivel rendlkezik így pillanatok alatt össze tud kapcsolódni a telefonoddal és onnantól fogva hozzá sem kell érned ha exponálni akarsz hisz minden funkciót elérsz mobilról! Utcai fotósoknak nem kis előnyt hoz ez azt hiszem...



Nap végén Emmát még egy két fotó erejére maximálisan kihasználtam és itt sem ért csalódás bár eddigre már tudtam mit várhatok a kis dögtől...bármit.
Végül egy utolsó képpár amin valamennyire látható még az a részletgazdagság amit eddig más kameráknál nem tapasztaltam...




Mi a végitélet? Összességében számomra tökéletes munkagép lenne. Olyan képminőséggel bír ami eddig teljesen ismeretlen fogalom volt. Nem tudom az általam használt kamerákhoz hasonlítani mert teljesen külön szintet képvisel. Leica...ennyi...
A tesztben használt gépet természetesen nem tarthattam meg, a tesztért semmilyen szolgáltatást nem kaptam. Egy dolgot kértek tőlem hogy írjak meg mindent őszintén....ez megtörtént. Hibát annyit találtam amit leírtam már ha az hibának tudható egyáltalán...hiába no ez van...ez egy kibaszott jó gép..ha lenne ennyi tőkém egy pillanatot sem gondolkodnék max azon hogy maradjon pénzem egy fél kiló zsírra amivel a többi kamerám oldalát megkenem, hogy messzebb csússzon mikor elhajítom őket üdvözült mosollyal :D

ps: Volt kezemben párszor az M10 is, tesztelni még nem természetesen, de ha arra is sor kerül írok róla bár egyenlőre Q láz van :D


2017. július 25., kedd

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....



Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag.
Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol leginkább tájképek, állatok, sima portrék szerepelnek. Így aztán szép lassan le is tettem erről. Mikor teljesen elengedtem ezt a dolgot egyszercsak megcsörrent a telefon és a vonal túlfelén a Leica magyarországi hivatalos képviselete ajánlotta fel segítségét kiemelt munkáimhoz mint például a kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon zajló fotózásokhoz használhatok Leica gépeket.
Nem tudom mit nyögtem ki zavaromban de valami olyasmit hogy nekem egy leica gép akkumlátorára sem lenne pénzem, hisz szinte mindig karitatív munkákon dolgozom ami pénzem meg van azt rendszerint otthagyom azoknak akiknek nagyobb szükségük van rá. Tehát leszögezhetjük nem vagyok potenciális vásárló, ők mégis tartották az ajánlatot.
A Leica egy olyan termék ahol a piros logót fizeted meg, ezen felül egy sima kamera zéro extrával.
Ezt az álláspontot hírdeti a legtöbb ember aki a környezetemben van így óhatatlanul nekem is ez volt a kialakult véleményem. Sokat gondolkoztam melyik gépet vigyem el dolgozni de valahogy a szívem minduntalan visszahúzott a Q irányába. Kicsi, tökéletes formatervezés....komolyan ezt a gépet egy kissebb orgazmus kézbevenni. 28-as fix objektív nem cserélhető. Tökéletes az én munkámhoz! 24 és 35 között egy gyönyörű középút... 1,7-es fényerő.... 24 megapixel (kinemszarjalenemezenmúlik).
Egy szó mint száz jó lesz ez nekem idevele!
Namost hogy a góré arrafelé nem százas az tuti...gyerekek a kezembe adot egy 1.300.000 forintos kamerát! Szerintem ennyi pénz nincs is... én lassan nyolcadik éve ugyanazzal a kamerával dolgozom amin van egy portrémarkolat mert a gombok már csak ott működnek és az egészet a szigetelőszalag fogja össze és akkor a kezembe adják a világ egyik legjobb kameráját!


Az első dolog ami átfutott az agyamon az az volt hogy baszod engem átkúrtak....sétikálok egy többkilós pakkal olyan terepeken ahol bármikor futni kell de sokszor kúszni mászni stb és most gyakorlatilag a kezemben van egy ehhez képest súlytalan parányi kis ékszerdoboz ami az elmondások alapján minden területen kenterbe veri a teljes cuccomat....mit ne mondjak voltak kétségeim...igazából jó ideig csak forgattam a kezem között a kis Leicát és kerestem a hibát....sajnos rajongom a Bauhaus dolgokért így kívül semmi hibát nem voltam hajlandó találni...igazság szerint nincs is...na jó gondoltam majd elvérzik munka közben a drágaság...



Az első teszt az volt hol eddig az összes milc kamera elvérzett....bekapcsoltam és azonnal megnyomtam az exponálógombot, majd fel is kacagtam diadalmasan...nem exponált...meg se mozdult....sztoikus arccal kaptam a választ hogy teljes sorozatot lőtt csak nem hallottam....valóban...öt fotó mind maradéktalanul éles és észre se vettem...oké megszoktam a tükrös gépeket...
Na irány a terep!
El nem tudom mondani milyen érzés amikor a teljes felszerelésem elfér a zsebemben...semmi nem húzza a vállam, beférek minden ajtón és ami a lényeg úgy tudok dolgozni hogy észre sem veszik...a Leica Q annyira pici, szolid letisztult darab hogy senki nem ugrik hátra tőle még ha szemre is emelem mint a nikonomtól ami kitakarja a fél fejemet. Gyakorlatilag olyan gyorsan állít élességet amilyet én sosem tapasztaltam. Én nem tudom milyen algoritmus alapján méri a fényeket de a képek nyersen úgy néznek ki mint ami már átment egy órás Photoshop játékon. Jó pár óra munka után hazamentem hogy megnézzem monitoron is az eredményt mégiscsak az az igazi.
Velem most fordult elő elöször hogy csak bámulom a végeredményt és nem tudok betelni vele....ilyen tónusokat, részletgazdagságot, tökéletes expót eddig még nem láttam. Óhatatlanul is átfutott az agyamon hogy jesszusom mit tudnék én művelni ezzel ha folyamatosan dolgoznék vele...nem fogok de megengedek magamnak egy kis ábrándozást ahol nem cipelek egy teljes hátizsákot csak ezt a pici csodát és minden kép ilyen hogy is mondjam...Leicás. Egy dolgot le tudok szögezni. A Leica sokkal több mint egy piros logo...olyan magas minőséget képvisel amihez én eddigi pályafutásom alatt sosem kerülhettem ennyire közel. (a továbbiakban sem fogok de mindenképp fantasztikus élmény volt megtapasztalni hogy így is lehet dolgozni)
Gyakorlatilag a teljes felszerelésemből tábortüzet raknék cserébe ezért a drágaságért mert a szakma azon területén ahol én dolgozom felbecsülhetetlen értékkel bír az hogy ilyen pici, ennyire tökéletes, nem kap sokkot tőle senki ha elkezdek dolgozni vele, másodpercenként tíz kép és ennyire jó fényerő...ezek így együtt a Leica Q-t tökéletes társsá teszik utcai fotósoknak, utazó fotósoknak, veszélyes környezetben dolgozóknak (legendák szólnak róla mennyi sérülést kibír menniyre strapabíró de természetesen ezt nem teszteltem) és általában mindenkinek aki kész arra hogy lecserélje a monstrumot valami igazán használhatóra.
Elképesztő kaland volt vele fotózni és nagyon hálás vagyok a Leitz Hungáriának hogy megtehettem ezt ... mondjuk úgy kicsit kitágult az univerzum.
Na most jön a fekete leves....én dolgozni vittem el, és az én munkáim nem mindig publikálhatók...ez esetben több szempont miatt sem tehetek közzé csak az első kattintásokból ami a fotófalun történt...megértem ha többet nem vihetek el Leicát dolgozni, mert így nem vagyok egy nagy reklámérték, de ott ahol dolgoztam vele sokat segítettek a srácok még ha így megmutathatatlanul is.


A gép szemre sem lett emelve igazából csak odafordultam és kattintottam, mert kiváncsi voltam mennyire tudom használni ha nincs idő vacakolni...hát...engem igencsak meggyőzött....


Ugyanaz a szitu mint az előző képnél....

Végitélet: Ne adjátok többet oda mert nevet váltok és dél amerikába költözöm! :D Frissítés, készül az új teszt rengeteg fotóval ami publikálható. Már leirtam de gyengébbek kedvéért újra  leirom olyan terepen dolgoztam vele (kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon) ahonnan nem lehet publikálni képeket. Úgyhogy türelem készül a bővebb anyag! :) 




2017. július 23., vasárnap

Fotófalu 2017 képriport.

A fotófalu az év kiemelt eseménye számomra. Minden évben várom nem csak a tanítványok miatt hanem a sok kolléga a hülyéskedés reggeli után kávéfőzés Szilárdhánycukarraliszod? Az egésznek teljesen egyedi hangulata van van akinek hippitábor van akinek gyermekkori úttörőtábor hangulat ugrik be, nekem a fotófalu az olyan fotófalu hangulatú semmire sem hasonlítható tíz napos menyország egy csomó hasonló emberrel.

Na de lássuk képekben az egészet...az összes kép Huawei p9 mobillal készült hiszen ez volt nálam folyamatosan így ezzel tudtam észrevétlenül dolgozni...

Indul a káosz akarom mondani tábor :D

Első út ebédelni :) 

   
Baráth Gábor kellékekkel...nem nem a hölgy a kellék :)
             

És akkor megjött a Varga no meg Rózsika néni :)

   


                 

Na meg a srácok focizni.....mi több még egy fiatal sráccal is találkoztram aki lelki szolgálaton volt ott honnan a máshonnan ha nem a Toroczkó téri gyülekezetből...


 és akkor betoppant a Gálos is egy fejjel a hóna alatt  :D

     

rajongóknak még pár kép  a Gálosról aki tény ami tény jelenség :D Klikkre nagyított verzió nézhető....

     

És a napok tovább szaladtak a kávégép és a hűtő körül :)


Voltak érdekfeszítő előadások :)


Közös programok :)


Fura pillanatok....

         

Vicces pillanatok....

 

Ijesztő pillanatok! ( Imi jól van hála istennek no para! )

        

Nemenjetekodaazveszélyesfickóról kiderült hogy nem is akar minket bántani sőt még kávét is kaptunk, a másik képen látható optikával készült rólunk családostul egy Dagerrotípia :)


És utolsó nap utolsó óráiban nagy megtiszteltetés ért mindenkit mikor megjelent a National Geographic főszerkesztője Vitray Tamás és értékelte, átnézte a táborlakók képeit majd tanácsokkal látta el őket....összességében ez a 10 nap is fantasztikus volt talán fantasztikusabb mint a tavalyi és jövőre meglehet még jobb lesz mert fotófalu csak egy van... :)

 Na igen történt még valami de az külön bejegyzést érdemel hiszen megjelent a Leizt Hungária csapata egy zsáknyi próbálni való cuccal így módomban állt kipróbálni kicsit a leica gépparkot de erről külön fogok írni előzetesben egy szó dübörgött a fejemben egész próba alatt és had ne hazudtoljam meg magam finomkodással mert ez a szó a bazdmeg folyamatos ismételgetése volt de erről azért fogok bővebben írni hamarost!