2016. szeptember 23., péntek

Több mint fotós workshop!



Harmadik éve rendezzük meg tavasszal a BWS-t ami az idei évtől több mint fotós workshop. 
Célunk egy komplex művészeti képzést adni fotográfusoknak, de itt senki ne gondoljon az unalmas monoton művészettörténet órákra. Kiemelkedő, kortárs Magyar művészektől tanulhattok, sajátíthatjátok el képi világukat, és a kortárs művészetről alkotott képüket. 
Több előadás fog foglalkozni a galériák működésével, a művészeti kurátorok világával, azzal hogy hogyan juss be egy new york-i galériába kiállítani, hogyan add el az alkotásaidat, hogyan képezd az árakat. 
Idén elöszőr behatóbban foglalkozunk a reklám, divatfotózással is hiszen a szakma ezen részén vannak a legtöbben és valós tudást kevés helyen tudnak elsajátítani, ezen szeretnénk változtatni jövőre.
Lesznek meglepetés előadók, gyakorlati foglalkozások, analóg, és digi napok.
Elemi változás egy dolog lesz.
A 2017-es évtől a BWS nem lesz ingyenes.
Ennek egyszerű oka van....mikor elindítottam én vállaltam hogy ingyen csinálom és ezt tartom is. 
Én igen, de a tanáraimmal nem tehetem meg. 
Az előadások jeggyel lesznek látogathatóak. A befolyt összeget teljes egészében az előadó, és az Artbázis kapja meg. 
Tervezem egy olyan lehetőséget is kitalálni ami egyösszeges és minden elérhető vele a BWS-en belül. 
Az én előadásaim továbbra is ingyenesek lesznek. 
várunk titeket szeretettel tavasszal az ország legkomplexebb fotós képzésére A BWS szabadegyetemre!

2016. szeptember 18., vasárnap

Az aranycsapat.

Képzeljetek el egy olyan csapatot ahova csak meghívással lehet bekerülni....ahova nem elég jónak lenni...kellőképp "bolondnak" is kell lenned. Pont ilyen csapat állt itt össze ebben a hét napban a Masterclasson és döntötte el hogy ennyi nem volt elég....nem csak az hogy megdöbbentő mennyiségű jó kép született, de a csapat is annyira motiválta folyamatosan egymást, hogy ezt nem lehet abbahagyni....
Kell az adrenalin.
Voltunk veszélyes helyeken, csípkedtek minket bolhák foglalt házakban kiégett, lakásokban, bezárt gyárépületek gyomrában ahol csak elemlámpával lehetett haladni, jártunk gyönyörű helyeken és mindenhol tökéletes volt az összhang. Mindenkinek megvolt a helye szerepe és az egész mint egy tökéletes gépezet müködött.
Télen visszajövünk -találták ki!
Egyöntetű a dolog...ugyanez a csapat, ugyanoda de új helyszínekre, még meredekebb témákban újra összejön!
Nem tudom lehet e ennél nagyobb dicséretet kapni a munkámra minthogy a teljes csapat még a workshop alatt eldönti hogy pár hónap múlva újra összejönnek és folytatják azt amit elkezdtünk.
Azok akikről közösen úgy gondoljuk hogy beillenének a csapatba kapni fognak meghívót tőlünk...eltekintve ettől ez egy zárt klub.
Az első.










öööö valami készül....

Kata jöhet a kacsaszáj! :)

A dekompozícióról....

Feladat: Nem te.

Kata: kilépés

Beteg srác: Nemte

Kata: Ennyi....






Október elsején indul még egy Master, utána meglátjuk de január második felében ugyanez a csapat a meghívott emberekkel újra itt lesz és csináljuk tovább! :)

2016. szeptember 16., péntek

Ki nem szarja le a díjakat?

Minap láttam egy fotót a neten ahol egy kisgyerek és a keresztanyja zuhanását fotózta végig valaki (Stanley Forman) és a sztori elolvasása után mint  mindig most is elolvastam a kommenteket....

Fotó: Stanley Forman
A Zuhanást a hölgy nem élte túl...teste tompította a gyermek érkezését így ő túlélte...a kép után országszerte változtattak a tűzlépcsők biztsonsági előírásain....
Egy hozzászóló a következőt írta:


"és mindezt azért, hogy azon embertömegek kíváncsiságát kielégítsék, akik unos-untalan nézik, keresik az ilyen eseményekről készült videokat, képeket. Reklámokat pedig oda érdemes elhelyezni, ahol sok ember fordul meg. 


Így az ilyen képekért sokkal többet hajlandóak fizetni, mint mondjuk egy szép természeti fotóért, ami életkedvet áraszt."


Nem mennék bele abba hogy mit gondolok arról aki ezt leírta. Kár lenne érte. De engedtessék meg a válasz valamilyen szinten ha nem is neki hanem annak a fingszagú szobában szörpöt szürcsölő fotelforradalmár rétegnek, akik megváltják a világot a Müller Pétert is megszégyenítő böfögésükkel. 
Senki ne vegye tehát magára vegyük ezt kútba kiáltott szónak....

Te istenbarma komolyan gondolod hogy mi ezt élvezzük?
Komolyan azt hiszed hogy aki ilyen vagy hasonló témát fotóz az foglalkozik díjakkal?
Tényleg azt gondolod nem tudjuk mi az ára egy ilyen díjnak, és nem adná bármelyik boldogan oda hogy megnemtörténté tegye azt amit látott?
Elmagyarázom....tudod mikor a keresőben nézzük a történéseket az csak illúzió....az nem igazi....az munka...és milyen gyszerű lenne ha így is maradna de utána este a szobában mikor már mindenki alszik és te betöltöd az aznapi képeket (vagy előhívod a tekercset) újra át kell élned mindent.
Lassan lapozod a képeket próbálod emészteni....persze nem könnyű...bele is roskadunk lelkileg minden egyes ilyen sorozatba....belehalunk mert ezt csak így lehet....
Tudod hány olyan fotó készül amit sosem mutathatunk meg de minket éjszaka kísért?
Ezt nem lehet egy szaros díjért csinálni...ezt azért lehet csinálni, hogy megmutassuk azt amiért te lusta vagy felemelni a zsíros valagadat mert kívül esik a komfortzónádon!
Mert így talán valami változik...talán felkapja valaki a fejét...hogy mondod? Hogy semmi sem fog úgysem változni? Erről tudnék mesélni de hagyjuk... mindenesetre attól se ha agyhalott emberekkel szép tájképeket nézegettetünk...
Fotóztam olyan gyerekeket akik egy sötét szobában élik le az életüket folyamatos izomgörcsökben a testük teljesen kicsavart pózokba szorító erőknek kiszolgáltatva és még sírni sem tudnak....
Fotóztam haldokló daganatos gyerekeket mert kellettek a képek az őket kezelő orvosoknak.
Még nem is vagyok a sűrűjében de olyan dolgokat láttam, amit nem kárpótólna semmilyen díj, mégsem tervezem hogy abbahagyom....mert nekem ez a dolgom....én így tudok segíteni és akárhányszor előbukkan egy ilyen sorozat átélem újra és újra....nem élvezem, és mindannyian akik ilyen erős témákon dolgozunk tudjuk, hogy a lelkünk az ára a dolognak....összetörik únos untalan mi pedig ameddig tudjuk rakosgatjuk a darabokat a helyükre amíg még van nekik....



2016. július 15., péntek

BWS Szeged,



A szegedi worksop programja végre összeállt! Ahogy csináltuk egyre komplexebbé vált és azt hiszem elmondhatom hogy elég masszív szereplőgárda állt fel mögöttünk, köszönöm nekik a részvételt! Célom hogy a lécet évről évre feljebb tegyem és úgy érzem ez eddig sikerült is. Hiszek benne hogy ez a Szegedi workhop (ami szinte már a szabadegyetem amit tervezünk jövő tavaszra) egy újabb lépés afelé, hogy elérjünk egy olyan átfogó komplex oktatást ami teljesen egyedülálló és elérhető mindenki számára.

A Helyszín a Novotel Szeged
6721 Szeged, Maros utca 1

Belépő az egész rendezvényre: 18 000.-Ft/fő, melyből 3000.-Ft-ot jótékonysági célra adományozunk. 


2016. augusztus 22. hétfő: Balassa László előadások.
09:00-10:30
11:00-12:30
ebédszünet
14:00-15:30

Utána legalább 1 gyakorlati csapatot viszek ki terepre kb 16:00-19:00-ig itt az előadásokot átbeszélt témákat próbáljuk ki élesben terepen.

2016. augusztus 23. kedd: Balassa László fotózás terepen


1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00

2016. augusztus 24. szerda: Balassa László fotózás terepen

1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00


2016. augusztus 25. csütörtök: Balassa László fotózás terepen

legalább 2x4 óra
1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00

Ezen a napon, tehát 25-én a  www.szoftver.hu tart bemutatót/előadást/oktatást a PS/Lightroom cuccokról és WACOM táblákról. + kedvezményes vásárlási lehetőség


2016. augusztus 26. péntek: Szeklencei Tamás PIGMENTA
sztem itt is lehetne ez:

09:00-10:30
11:00-12:30
ebédszünet
14:00-15:30

A woksopon részt vesz a TRIPONT is akik tamron optikákat, illetve  Manfrotto és Lastolite termékeket.

Általunk javasolt szálláslehetőségek:

Helyszín: Szeged, Novotel Hotel
Egyágyas: 18.500 Ft + Ifa /éj (büféreggeli)
Kétágyas: 20.500 Ft + Ifa /éj (büféreggeli)


Helyszín: Szeged, Mátrix Hotel (a rendezvény tőszomszédságában, 25 fő elhelyezését tudják vállalni)
Két-háromágyas: 7.150 Ft + Ifa /éj 


Helyszín: Ópusztaszer, Szeri Kemping
Faház: 3.000 Ft + Ifa /éj
Apartman: 4.200 Ft + Ifa /éj




Helyszín: Ópusztaszer, Erdei Vendégházak
Standard: 5.500 Ft + Ifa /éj
Deluxe: 6.600 Ft + Ifa /éj
Ha az általunk javasolt szálláslehetőségeken szeretnél foglalni, akkor az alábbi e-mail címen megteheted:
Kérlek add meg az alábbi információkat:
Név:
Lakcím:
Mobiltelefon szám:
E-mail cím:
Melyik szállás érdekel:
Hány fő:
Vendégéjszakák dátuma:



Általunk ajánlott étkezési lehetőség a rendezvény tőszomszédságában:



Helyszín: Szeged, Mátrix Hotel
Ebéd: 1.980 Ft/fő (3 fogásos) 
Vacsora: 2.200 Ft/fő (válozatos, sok gyümölcsel és salátával)


2016. június 3., péntek

A Capa csapda.

Napok óta nézem a neten hogy a fél ország hőbörög  azon, hogy kik nyerték idén a Capa díjat miért nem méltó az ő nevéhez, vagy miért nem felel meg a pályázati kiírásnak egyik nyertes munka sem...
Na most ha azt gondoljátok, hogy igazságot fogok tenni vagy megmondom a tutit, akkor kattintsatok nyugodtan tovább ezt meghagyom másoknak.
Engem az üggyel kapcsolatban az gondolkoztatott el, hogy miért nem zavar engem ez a dolog?
Na jó egyrészt mert nem neveztem...de az a baj hogy ha neveztem volna sem zavarna.
Eszembe sem jutna teleböfögni a netet hogy milyen szar az egész.
Bennem a hiba. 
Bocsássátok meg nekem de én már nagyon rég nem akarok megfelelni senkinek.  Bizonyítani sem akarok semmit.
Teszem a dolgom mert szeretem csinálni, de nem várok érte semmilyen elismerést.
Minek az? 
Bocsánatot kérek még egyszer ez csak az én véleményem, és biztos sokaknak millió indokuk van hogy miért fontos az elismerés, de én csak úgy vagyok, és ez nekem jó...
Nem gondolom hogy jobb fotós, vagy igazabb ember lennék akkor, ha nyernék valamilyen díjat...ezért aztán nem is nevezek semmire szinte sosem...még a Magnumhoz is elfelejtettem beadni a pályázati anyagomat pedig kaptam lehetőséget a Párizsi irodától...épp tanítottam...az fontosabbnak tűnt.
Ettől omlana össze a szakma?
Nem tudom én ezt sem hiszem....én azt hiszem holnap újra felülök a biciklire és kimegyek az emberek közé dolgozni...azért mert örömmel tölt el az hogy fotózhatok.
Mert jó érzés hogy van eszközöm, szemem, témám hozzá. Másra nemigen van szükségem...publikálom hogy akit érdekel láthassa olvashassa a történeteket. 
Bennem a hiba....túl egyszerű vagyok művésznek. Nem vágyom sokra...
A jóisten így is érdemeimen felül kegyes volt velem egész életemben...
Minek morogjak...inkább teszem a dolgom...



2016. május 16., hétfő

Emberi történet

Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába.
Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam.

Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcsolni és tekerni egy nagyot...van a biciklimre szerelve egy régi bőr fotós táska amibe bedobom a Nikont vagy épp amit kedvem tart így ha útközben látok valamit meg tudom örökíteni…
Egy elterített területen két dolgot vettem észre...egy félig összedőlt házban mintha laktak volna, és a mező közepén egy szabályosan felakasztott teddy mackót mint madárijesztőt.
Nem tudom melyik fogott meg jobban...akárki is lakik itt, megpróbálja kifejezni magát valahogy...ahogy jobban nézelődtem a teddy mackó mellett egy nagyobb installációt is észrevettem több játékból összeállítva.
Másnap visszamentem és bemásztam a résnyire nyitva hagyott kapun.
A házig kis kitaposott ösvény vezetett...messziről szólongattam a tulajt hogy jövök ne ijedjen meg….
Mire odaértem egy pici koros ember várt a házikó mellett...érdeklődve méregetett mire odamentem kezet nyújtottam és bemutatkoztam neki.
-Láttam a mackót kintről! -magyaráztam neki
-Észrevette? -kérdezte meglepődve
-Nehéz lett volna elmenni mellette, nagyon megtetszett! -válaszoltam neki miközben felmértem az életteret amiben él és fejben már eldöntöttem hogy nem a mackó a legjobb téma itt….
A rengeteg eldobált szemetet elnézve Ukrajna jutott eszembe...kis gázfözölap, sötét szoba a kettéhasadt épületben...nem kérdéses hogy életveszélyes volt. Tetőn kis lyuk, kormos falak…

Beszélgetésbe elegyedtem vele és azt láttam hogy ő csendben éhenhal míg én keresem az igazi nyomort a világ másik felén és nem veszem észre a szomszédomban.
Mint az ilyen helyzetben lévő emberek általában ő is nagyon barátságos volt, nem kért semmit, sem pénzt sem ennivalót. A tűzhelyen lassan rotyogott egy szegényes paella míg az öreg cigarettára gyújtott.
-Ha kapok valamit eszem...ha nem akkor nem...nem érdekes….-mondja miközben a kutyát simogatja.
Miközben beszélgetünk azon gondolkozom hogy miért lehet az hogy ezeket az embereket sokkal közelebb érzem istenhez mint azokat akik hozzá képest rendezett életet élnek...kevésbé szerencsétlenek és persze itt nekem is eszembe jut hogy mennyire saját szerencséjének kovácsa az ember és mennyire eszköz isten kezében...mennyire fontos a saját akaratunk és mennyire az hogy ő mit tervez velünk?
Úgy távoztam mint az ostoba aki a szomszédba megy megmutatni milyen jól tud takarítani miközben a saját házát elönti a szemét…

Ostoba vagyok.

2016. május 13., péntek

Szükség van rád.

Kellessz a világnak...te is...én is ...mindenki....
Na persze nem úgy ahogy azt szeretnénk...a világnak rabszolgák hadserege kell....
Kell hogy fillérekért dolgozz...kell hogy fillérekért termelj, majd vagyonokért vágyakozz a saját kezed munkájára.
Vágyakat keltenek benned ...megmutatják hogyan lehetnél boldog...neked a piros autó kell...a piros autóban mindenki boldog...gondtalan.
Pedig a piros autó csak egy árnyék...sajnos nem a boldogság árnyéka...
Emlékeztek még a mátrixban mikor az emberek fekszenek és álmodják hogy élnek miközben termelik az energiát a robotoknak....biztos sokan kapták fel a fejüket és osztották meg a képet barátaikkal hogy figyu...mi van ha ez az igazság?
Persze hogy ez az igazság....természetesen nem úgy hogy mutatták nekünk de pontosan ez történik.
Gondolkodó emberek sehova sem kellenek....rabszolgák kellenek akik kiszolgálják az arctalan cégeket, fenntartják a redszert lehetőleg korán halnak, lehetőleg nincs családjuk, és tökéletes fogyasztók.
Ők megesznek mindent amit eléjük tolnak....
Követik a trendet...követik a példaképeiket akiket a redszer emel ki megmutatva hogy lám a legkissebb királyfiból is lehet sztár és épp elég hozzá ha meglóbálja a himbilimbijét a kamerák előtt vagy pofánfingja a nézőket...
Mi pedig...bejárunk dolgozni hogy fizethessük a hitelt a lakásra, kocsira,fagyasztott élelmiszerre vagy mit tudom én mire ami egyébként nem is kellene de ők azt mondják ettől leszek boldog hát megveszem mert boldog akarok lenni.
Ők mondják meg mikor lehet családod ha lehet, mikor ehetsz, mikor üríthetsz, és ha nem tetszik lehetsz csöves hajléktalan társadalom mocska akin mindeni átlép hát ezt akarod te?
Élni filmekben fogsz, számitógépes játékokban mert aki élni kezd a végén meg gondolkodik és aki gondolkodik az eljut oda hogy meg fog halni és abban a kis időben amit itt tölt nem ezt akarja csinálni...azt nem fogja már érdekelni a piros autó...az újabb mobil...azt nem fogja érdekelni semmi mert egységet talál ezen a rendszeren kívül....
Egységben lesz Istennel, Gaiával, Visnuval, Allahhal hívd ahogy akarod de nem lesz többé irányítható rabszolga....nem baj...kevesen vannak és a többség úgyis hülyének nézi őket dörög fenntről az arcnélküli isten....
És hogy most akkor mit csinálj te?
Mihez van kedved?
Figyelj....mindig tedd azt amihez kedved van...tedd azt ami maradéktalanul boldoggá tesz, mert ami nem tesz boldoggá az elvesz belőled...az idődből....márpedig abból kevés van...mire vársz még?

2016. április 30., szombat

Nyolcak

A Masterclasst azoknak a fotósoknak találtam ki akik már úton vannak de még pont az a pici hiányzik nekik amitől beindulna  a karrierjük.
Kevesen gondolják át tudatosan de szinte minden a vizuális megjelenítésen múlik...az internet hatalmas piac és ha ki akarod aknázni akkor az embereknek fel kell figyelniük rád.
Az első benyomás döntő...pár másodperc alatt mindenki elhelyez téged a megjelenésed szerint mind szakmailag, mind árkategóriában egy bizonyos helyre...később ezen változtatni szinte képtelenség.
Számtalanszor beszéltem róla mennyire fontos hogy milyen betűtípust használsz és azon belül is milyen szóközökkel, mérettel stb....
A betűtípus amit használsz önmagad prezentálására beszél rólad, és az emberek nagyon jól olvasnak ebben...a megfelelően megválasztott színek hangulatokat keltenek, és ugyanúgy beszélnek rólad. Mindezeket gondosan összeválogatva sokkal könnyebben elérheted a célközönségedet, vagy hogy meg se próbáljanak megkeresni ingyenmunka ajánlatokkal.
A masterclasson első körben ezen akartam segíteni...azt akartam hogy a résztvevők teljes arculatot, szlogent, színeket kapjanak.
Sokan emlegetik a szivatós részt ami igazából a lelassulásról és az odafigyelésről szólt...később mindannyian megtapasztalték ennek a hasznát.
Hiszem, hogy minden lánc annyira erős mint a leggyengébb láncszeme ezért én megkerestem ezt a láncszemet mindegyiküknél és ezt kezdtem el erősíteni.
Tudom hogy vonzóbb egy olyan Workshop ahol pár automatikus beállítással kattogtathattok vagy ahol vállonveregetnek titeket pár ezer forintért.
Éppen ezért a Masterclass nem való mindenkinek.
A Masterclasson napi 6-8 akár 10 órában dolgozunk. Ha nem fotózunk akkor a gép fölött görnyedünk és arulatokat, logókat tervezünk, betűtipusokkal játszunk. Mindezt egy szük baráti közegben jó hangulatban sokszor nevetve sokszor bosszankodva mivel emberek vagyunk.
A hét végre a csapat öszekovácsolódik. Mondhatnám példának az utolsó csapatot akik innen hazatérve azonnal kiállítási lehetőséget kaptak amin felbuzdulva egy vándorkiállítást szerveztek az képeiknek hat városban. Ez lenne a cél.
A következő Masterclass május utolsó hetében indul.....
8 fotóst várok akik meg akarnak indulni és tenni is képesek érte valamit.
8 fotós jön, és 8 barát megy haza...ez már csak így szokott lenni....
várlak titeket szeretettel Egy hónap múlva Spanyolország egyik legszebb tengerpartján a BWS Masterclass következő workshopjára.
Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com emailcímen tudtok!
A jegyek a wizzairnél még mindig olcsók! ;)

És a végére pár pillanat az utolsó csapat hetéből! :)

















2016. április 13., szerda

Balassa Workshop 2016. Milyen volt belülről.

Azt hiszem abban kiegyezhetünk, hogy a BWS-t lassan hívhatnánk Takács workshopnak, mert Taki bácsi gyakorlatilag idén levezényelte az egészet egyedül...nem hiszem, hogy nélküle létrejött volna az egész ilyen formában....
Az ArtBázis volt idén a másik támaszunk, és azt hiszem ha Balázs néz fentről, akkor jót mosolygott a dolgon, mert közösen valami nagyszerű dolgot hoztunk létre.
A felvételeket a Credomédiának köszönhetjük, ahogy a linket is az összes előadással!
Az az öt ember aki idén eljött hogy tanítson titeket, letette a voksát valami merőben új és értékes dolog mellett. Rengetegen kerestetek meg utána, és köszöntétek meg, hangoztattátok hogy életetek legjobb workshopja volt. Ezt mindanniyan nagyon köszönjük, így megérte a befektetetett munka.
Sok különleges pillanata volt az idei BWS-nak engedjétek meg nekem hogy kiemeljek párat....
Számomra az egyik legmélyebb élmény Lantos Laci performance előadása alatt volt, mikor Kiss Mariann kérdezte miért nem csinálunk képeket?
Tanácstalanul néztem rá hogy nincs nálam kamera....
Pár perc múlva egy hatalmas táskával jelent meg....
Kérdeztem is tőle nevetve hogy hogyan tud ezzel dolgozni hisz alig bírja el....
Balázs táskája...mondta és lerakta elém.
Zsigerből vágtam rá, hogy nem nyúlok hozzá de aztán mégiscsak kivettem a viseltes Canont.
Mikor kivettem kihullott mellőle egy pici kártya, amin egy ima volt...nem nagyon tudtam mit mondani csak markoltam a gépet és lassan elkezdtem kattogtatni....nagyon fura élmény volt őszintén szólva...
A saját munkámról beszélni nehezebb volt mint gondoltam, zene nélkül nem is ment volna....
Megdöbbentő volt az a segítőkészség amit az artbázis irányából tapasztaltam, meg is állapodtunk hogy a téli csendes heteket itt Spanyolországban együtt csináljuk, és hogy a fotófalun idén részt fogok venni a tanárok közt. Én az gondolom sokat fogunk még együtt dolgozni, mert az értékrendünk egyezik.
Miután lement pár előadás, összeültünk a tanáraitokkal, és arra lyukadtunk ki hogy átléptünk egy határt amikortól ez már nem egy workshop. Letettük egy szabadegyetem alapjait közösen, és jövőre már ilyen formában térünk vissza, több előadóval, olyan tudásanyaggal ami egyedülálló lesz ezen a területen.
Jövő évtől nem lesz teljesen ingyenes a dolog, mivel nem tudjuk így fenntartani.
Az előadások nagyon minimálisan de fizetősek lesznek, ez fedezi majd a kiadásokat amik szóba jönnek egy ilyen komplex rendezvénysorozaton.
Természetesen idén is több irányból támadtak bennünket, de ezt már megszoktuk, és egy cseppet sem zavar minket.
A Spanyol workshopok változtak.
Mostantól max 8 főt fogadok egy hétre, de velük napi 8-10 órát foglalkozom. Nézünk meg közösen filmeket majd megbeszéljük, megismerkedünk művészekkel, természetesen fotózunk is, opcióként lehetőség lesz modellfotózásra Barcelonában, de ami a lényeg az a közös munka, a fejlődés, és hazatérve egy kiállítási lehetőség Budapesten ahogy a mostani Masterclass csoport, az újak is megmutathatják friss képeiket a Spanyol riviéráról, Barcelonáról vagy akár Gironáról....
Ez a melósabb ws program de tervezek nyaralósabbat ami lazább de azért ugyanúgy feljődésorientált természetesen...it több utazgatás, strandolás, esti bulizás szerepel a programok közt.
Az ár megmaradt a tavalyi szinten, tehát 300 euró lesz fejenként ami ha körülnéztek a hazai piacon workshop tekintetében több mint barátságos.
Otthon Júliusban megtaláltok a Más-kép fotótáborban a balaton partján de siessetek mert lassan betelnek a helyek!
Aki jön a fotófaluba az is megtalál, szeretettel várlak ott is titeket beszélgetésre, tanulásra, és egy kis összemosolygásra :)



Végül megköszönöm tanáraitoknak, Baksai Józsefnek, Mucsy Szilvinek, Vékás Magdolnának, Szeklencei Tamásnak, Lantos Lászlónak, és Falcsik Marinak aki beugrott egy rögtönzött de fantasztikus záróbeszédre.
Jövőre ugyanitt folytatjuk a meglévő és új tanárokkal egyetemben.
Tanítunk tovább :)




Az artbázison.

Gyakorlati csapat...


Gyakorlati csapat a Hajógyári szigeten
Ikonikus fotó Magdikával :)


2016. február 25., csütörtök

Mert én én vagyok más nem lehetek.




Gyorsan tisztába teszek pár dolgot mielőtt szó érné a ház elejét....

Akik voltak Spanyolországban, azok észrevették hogy nem úgy tanítok ahogy az a megszokott rendszerben lenni szokott, és nem is a megszokott anyagot nyújtom...
Sokan felhúzták az orrukat, és látványosan szenvedtek, és sokan rájöttek mi zajlik, mi miért van, és óriásit profitáltak belőle...ők alkotják ma a keménymagot....
Az, hogy egyes előadásokra hirtelen bedobom közétek a jegyvásárlási lehetőséget, cseppet sem véletlen vagy esetleges....
Nem igazságos?
Az egész élet nem igazságos!  A filmekben esetleg az...egy ideologizált világ az lenne! De a valóság....az valami teljesen más! 
És mielőbb rájöttök erre annál előbb fogtok tudni haladni mindenben amit kitűztetek magatok elé. Senki nem fog helyettetek semmit megtenni! Sőt sajnálni sem fog senki titeket! Magatoknak kell elérni mindent, és mielőbb meg van ez, annál gyorsabban tovább tudunk lépni, hogy miként lehet ezt kamatoztatni a fotográfiában, vagy a művészetek egyéb területein.
Kifogást mindig mindenre tudnék találni pillanatok alatt, de engem a megoldás érdekel.
Nem azt nézem miért nem tudom megcsinálni, hanem hogy hogyan tudom megcsinálni.
Ez mindennek az alapja amit tőlem tanulhattok....ezért ilyen a rendszer...és ezért nem zavar hogy sokan lemorzsolódnak majd....engem azok érdekelnek akik nem!
Akik eljönnek az előadásokra, mert nekik fogok tudni mit tanítani.
Ők fogják tudni befogadni azt, amit tudok adni, és ők lesznek azok, akik meg fognak tudni indulni és ember legyen a talpán aki meg tudja állítani őket.
Itt már csak az a kérdés te hova tartozol?
Ha akadályokat látsz akkor ez nem neked való....ha lehetőséget akkor köztünk a helyed.
Akáhogy is én nem fogok hazudni.
Vagyok amilyen vagyok...nem vagyok fehérruhás szentfazék. 
Olyan vagyok amilyenre az életem nevelt. 
És azok, akik ezt elfogadták, és kamatoztatták, most egy nagyon összetartó közösséget alkotnak ahova bejutni nem könnyű....ki kell érdemelni....
Hogy menni fog e? 
Én drukkolok, hogy igen, menjen! 
Segítek, hogy menjen...a többi rajtad áll.


2016. február 23., kedd

Hogy is van ez?

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze...
Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről.
Mondok pár ilyen apró dolgot....
Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben.
Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv.
A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva.
Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam.
Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon.
Később buszra szálhattam volna könnyedén bliccelhettem volna (szoktam) de valahogy nem tartottam tisztességesnek ebben a helyzetben így tovább sétáltam.
Készítettem egy kis papírt, "sosem vettem fel stoppost" felirattal és épp ki akartam tenni az elhúzó autók elé hátha valaki felvesz mikor két dolog történt...
Elkezdett esni az eső.
Megállt mellettem egy taxi.
Gondoltam szólok neki hogy rossz parti vagyok mert egy fillérem sincs mikor nagy nehezen megismertem hogy az egyik résztvevő a workshopról. (rettenetes az arcmemóriám)
Igazán megörültem neki mert az eső picit elvette a jókedvemet, és tíz perc alatt bedobott a barátomhoz.
Mikor egy ideje már beszélgettem barátom kocsmájában megszólalt a telefonom és egy kerületi jóbarát (majdnem igazából nyolckeres de mindegy) felhívott hogy hol vagyok és mikor elmagyaráztam rávágta hogy milyen jó pont arra van kocsival bevinne a kilencbe ha szeretném.
Valahogy a jóisten nem akarta hogy megázzak aznap...
Mint ahogy azt sem hagyta hogy az utcán éjszakázzak (igazából tervben volt) vagy hogy egy percig is koplaljak vagy hiányt szenvedjek bármi olyan dologban ami kellemetlenné tette volna az otthoni egy hetemet. Szerintem senki nem értette meg hogy miért volt jó nekem ez a hét így, hogy miért volt rá szükségem hiába mondtam, hogy csak vissza szeretnék találni oda ahonnan indultam.,..picit elfelejteni a művész urat és megkeresni a srácot akit kilakoltattak, utcán lakott, koplalt, csövezett ha épp nem volt másra lehetőség....
kicsit olyan volt mint amikor valaki az előadás után odajött és kezembe nyomott két tekercs filmet...apróság de nagyon jól esett...vagy hozott nekem almát....ezekből látom hogy amit csinálunk működik....van eredménye...minap Girona mellett felvettem egy stoppost...pont oda ment ahova én...
ezek az apró segítségek elviselhetőbbé teszik a mindennapok darálóját....
Pár napja jelentkezett egy BWS tag hogy a tavaszi workshop idején neki pont van egy üres lakása igaz érden, de nekem az pont jó...pont jó hogy kipihenjem magam egy egy nap után a workshopon.
Később az adminok kitalálták a donációs rendszert a workshopra amit nagyon átrágtunk de végül elfogadtuk. Apró dolgok amik megkönnyítik hogy valami nagyobbat tehessünk mindannyian...jó látni hogy vagyunk akik értik és alkalmazzák azt.
Köszönöm annak a taxisnak hogy felvett (direkt nem nevezem meg)
A barátaimnak hogy végig mellettem voltak.
Valakinek aki gondoskodott rólam.
A nyolckerületinek hogy tesó volt.
Az Underground körnek akik megszervezték a találkozót.
Sorolhatnám....jó volt megtapasztalni ezt.

2016. február 21., vasárnap

Balassa előadás: Az erdő.

Sokat gondolkoztam hogy felhozzam e a témát de mivel sokan érdeklődtetek felőle végül úgy döntöttem beszélhetünk róla.
Sok mindenről beszéltem eddig az előadások alatt csak egy témát kerültem gondosan el.
Azt hogy hogyan dolgozom én.
Az hogy kerültem a témát az meglehetősen egyszerű...egyrészről ez számomra egy rettenetesen intim dolog mivel a fotózás nekem szinte egy meditatív állapot amiben mármár ott sem vagyok...párszor leírtam, hogy az egész olyan mint egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok és én csak megfigyelem...
Másfelől számomra annyira természetes, hogy ez így történik, hogy nem gondoltam érdekelhet valakit is....
Ez a fotográfiának a legintimebb legemberközelibb része ahol gyakorlatilag kikristályosodik a művészet...ahol születnek, teremtődnek dolgok.
Ez a pont az ahol körbeér a vonal és kör lesz belőle....erről beszélni nagyon nehéz.
A hallgatóság dolga sem sokkal könnyebb mert ilyen információk befogadásához nyitottnak is kell lenni.
Azon hogy nehéz beszélnem róla, és hogy intim dolog azon túl tudok lépni, de még akkor is fennmarad egy kérdés...van befogadó közeg egy ilyen utazáshoz?
Megfogom a kezed és beviszlek a rengetegbe....velem tartasz?



2016. február 13., szombat

Visszaszámlálás.



A visszaszámlálás elindult a Második ingyenes Balassa Workshopra!
A Workshop Március 30.-a és Április 6.-a között lesz megrendezve Budapesten.
Régi előadóink mellé újak csatlakoztak, olyan nevek akiket boldogan, és nagyon büszkén látunk a rendezvényen!
Ahogy igértem a mostani nagyobb, szervezettebb, komplexebb lesz mint a tavalyi volt.
Valahogy úgy gondolom hogy valami vagy felfelé halad vagy zuhan! A Spanyol workshopokból is nagyon sokat tanultam, ezt kamatoztatni fogom az otthoni egy hetes fotómaratonon.

A rendszer annyiban változni fog hogy a résztvételt előzetes regisztrációhoz, és egy rövid bemutatkozáshoz kötjük. Tavaly sok üresjárat volt és idén ezt minimalizálni fogom.
Tanáraitok közt olyan nevek szerepelnek mint Mucsy Szilvia fotóművész, Lantos László Tricepsz szinházi és filmrendező, Szeklencei Tamás a Poszterfotó KFT tulajdonosa aki a nyomtatás és a képek nyomtatásra való felkészítésének mestere. Baksai József Munkácsy díjas grafikusművész, és természetesen Vékás Magdolna az archikus eljárások szakértője.
Jómagam két különleges előadással készülök,  illetve gyakorlati foglalkozásokkal.
Még mindig hiszek benne hogy a tudás átadása kötelessége birtokosainak, és ennek szellemében rendezem meg újra Magyarországon ingyenesen a Balassa Workshopot.

A facebookon alakult csoportba be lehet még lépni hogy regisztrálni tudjátok magatokat az előadásokra vagy a gyakorlati foglalkozásokra.
Előadóink mellett ki kell még emelnem Takács Lacit aki ismét hatalmas segítséget nyújt hisz ő fog rendszerezni titeket, kapcsolatot tartani veletek és egyben tartani a workshopot.
Nincs más hátra mint elkezdeni a munkát! Mi ott leszünk, és a maximumot hozzuk. A többi már csak rajtatok múlik ;)



2016. január 28., csütörtök

Miért nem? Avagy miért nem vagy sikeres fotós.



Miért van az hogy nem jön össze a dolog? Miért nem vesznek sehol komolyan? miért nem tudsz előre jutni?
Lássuk vegyük át szép sorjában....
Fogd meg az összes indokodat szépen, az olyanokat hogy : Túl sok fotós van, nincs elég jó gépem, merazsidókillumitaniirányítmindent, a szemét xy engem koppint és neki megy nekem nem, reggelig sorolhatnám...szóval fogjuk szépen ezt mint és hajítsuk olyan messze amennyire csak lehetséges.
Miért?
Azért mert nem igaz!
Ez csak egy gyenge ember kifogáshalmaza azért hogy ne kelljen felelősséget vállalnia önnön már bocsánat de balfaszságáért...a piac nyitott mindenki számára....
Az a baj hogy mire rájössz, hogy te voltál a hibás már késő!
Addig okoltál mindenki mást, hogy mire megvan a megoldás már elment az idő és egy pifulladt álmon ücsörögsz, mert soha az életben nem voltál elég erős hozzá hogy megvalósítsd!
Azt várod mikor csinálja valaki meg helyetted? Majd az egyetem, majd a művészszövetség, majd a galéria?
Figyelj ezek pont mind leszarják, hogy veled mi lesz!
Veled csak TE tudsz érdemben foglalkozni, mert senki más nem fogja megtenni neked!
Minél előbb megvan ez a pont, annál előbb elkezdhetsz haladni az önsajnálat helyett.
Ne kritizálj, okolj senkit azt csak a hülyék csinálják, csak energiát veszítesz vele. Ha valami nem tetszik fordulj el és folytasd az utad, tedd a dolgod...majd ha fent vagy már esetleg visszaszólhatsz, de akkor is csak építő jelleggel...a rombolás a gyenge, tehetetlen emberek sajátja...te építs!
Bármit tűzöl ki magad elé soha ne állj meg...lassíthatsz, pihenhetsz, átgondolhatod de soha az életben nem állhatsz meg!
Ha az utadba kerül valami, kikerülöd vagy átléped de nem hagyod hogy megakasszon.
A saját mentalitásod a legnagyobb ellenfeled!
Ne hagyj semmit holnapra! Az nem garantált hogy még holnap is élsz, ezt megtanultam a saját bőrömön.
Folyamatosan tanulj! Ezt soha ne hagyd abba mert megakadsz!
Mindig maradj nyitott az új dolgokra!
Aki bezárkózik az meghal. Megakad a művészetében nem fog újat alkotni, unalmassá, állóvízzé válik.
Nálam ilyen a tanulás....nem vagyok szimpatikus mert nem szimpátiaversenyre jöttem.
Ha egy hátbaveregetés meg pár ködös Müller Péter idézet kell akkor rossz helyre jöttél.
Lebegni egy illúziólufin hogy még magasabbról zuhanj pofára nem az én utam.
Nálam munka zajlik.
Nehéz, néha kínkeserves de értékes munka és nem üres kézzel mennek haza az emberek.
Célokat adok nekik és utat a megvalósításhoz...a többi már csak rajtuk múlik....a többi már csak rajtad múlik....

A következő ingyenes workshop Márciusban indul Magyarországon.



2016. január 18., hétfő

Fajgyűlölet light.

Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek mikor kedves barátom válasza megérkezett arra a kérésemre hogy vajon a szeretlek magyarország weboldal megosztaná e a kárpátalján élő Magyar családokról készült fotókat és megrázó de pozitív történeteket.
"nem lesz belőle cikk mert szétszednék ugyanis az antiszemiták ugranak a témára" Jött a válasz az oldal fő urától.
Sebtiben pár dolgot leírnék mert azt hiszem nem csak én ráncoltam össze a szemöldökömet a mondat láttán.
Szemita: Sémi népcsoport. (tehát a zsidók)
Anti: ellenes valamivel szembe helyezkedő.
Rakjuk össze...tehát a zsidókkal szembe helyezkedő egyszerűbben zsidóellenes.
Namost nem vagyok ám teljesen hülye tudom mi zavarja az érdekeiket....a képeken vannak cigányok is.
Még az is lehet hogy zsidók is de velük inább a Jeruzsálemi sorozatomban foglalkoztam ám valami fura oknál fogva én egyiket sem kérdeztem meg hogy cigány, zsidó, vagy szuahéli e mivel teljesen egyértelmű volt számomra hogy Magyarok.
lecsatolt Magyar területen élnek Magyarul beszélnek, Magyarul imádkoznak, sőt még káromkodni is Magyarul szoktak. Nekem ez valahogy elég ahhoz hogy tudjam hova rakni őket. 
Az hogy ezen belül ő cigánynak vagy épp zsidónak tartja magát az engem már nem foglalkoztat.
Az hogy 2016-ban Magyarországon egy Magyarországról szóló portál nem mer közzétenni egy kis csoport fejlődéséről szóló cikket akik olyan körülmények között élnek mint ezek a Magyar emberek az egyszerűen gyomorforgató.

Az említett oldal impresszumában ez található:

"Persze mi is sok dolgot fel tudunk sorolni, amit nem szeretünk Magyarországban. De ennek szerintünk csak akkor van értelme, ha mellé tesszük, min és hogyan kellene változtatni. Ha megmutatjuk azokat a jó példákat, amik a nagyvilágban vagy épp itthon, kicsiben működnek."

Akkor anélkül hogy felsorolnám mit nem szeretek Magyarországban had tegyek egy szerény javaslatot. Elsőként azon kellene változtatni ami ott hátul van...illetve lennie kellene....Gerinc! Egy ilyen munkához nem árt ha hiteles akarna maradni az oldal de azt hiszem erről ez esetben érintőlegesen sincs szó.

Mindenesetre ez után elgondolkodtam azon hogy vajon a beregszászi cigánytelepen miért nem úgy fogadtak minket hogy ahogy...fene tudja....