2016. december 3., szombat

Amikor mellédállnak a legjobbak....

Kevés nagyobb elismerés van egy művésznek, mint amikor valaki látva eddigi munkásságodat úgy dönt hogy melléd áll és támogat. Pontosan ez történt velem mikor levelet kaptam a tajvani székhelyű Synology inc, és a lejátszó.hu vezetőitől, hogy látva azt mivel foglalkozom, szeretnének biztosak lenni abban, hogy nem veszítem többet el munkáimat (volt egy 500 gigás adatvesztésem) így megajándékoznak egy nagyteljesítményű, négyrekeszes Nash rendszerrel. A synology magát a rendszert, míg a Lejátszó.hu a két 3 terrás merevlemezt biztosítja a munkáim védelméhez. Valóban fantasztikus érzés, hogy ezek a cégek veszik a fáradtságot és segítenek abban hogy munkáim a legjobb kezekben legyenek, és ne fordulhasson többet elő akár egy fotó elvesztése sem. A lejátszó.hu-val véletlenül kerültem kapcsolatba hiszen akik ismernek tudják hogy nagyon vájtfülű vagyok és folyamatosan keresgélem a különlegesebbnél különlegesebb eszközöket amikkel azokat a fura zenéket amiket hallgatok még különlegesebbé tehetem. Őket a facebook oldalukon keresztül ismertem meg pár barátom ajánlására. Állítom hogy életemben akkorát még nem tágult a pupillám, mint amikor meghallgattam csodát amit a kiállítótermükben őriznek. Mint később kiderült számomra a Synology termékeit is náluk lehet kapni...Tesztelés után a fórum oldalra fogok írni tapasztalataimról benyomásaimról de amennyit eddig megtudtam erről a redszerről őszintén szólva alig várom hogy munkába álljon és minden előnyét használhassam...nagy váltás lesz azt hiszem egy olyan világba amit eddig csak kivülről nézegettem. Végtelenül hálás vagyok ezért a gesztusért. Olyan visszaigazolás ez amit nem minden nap kap az ember! Köszönöm szépen! 

2016. november 19., szombat

Mik orhan emm ost ?


December tizenhetedike Balassa nap lesz az artbázison.

Délben egy Portfolió review indul maximum 10 embernek. Nekem fontos a kis létszám és a kevés kép....8-10 fotót írtam ki de hiszek benne hogy lesz olyan bátor aki odaállit három képpel...na persze az a három olyan lesz amiért megéri hazamenni...
Szeretnék veletek személyenként legalább fél órát beszélgetni arról ahol tartotok, ahova szeretnétek eljutni, és az útról ami odavezet... Szeretnék picit belétek látni hiszen e nélkül csak felszínes dolgokat mondhatnék. Nem véletlen persze hogy utána hat órai kezdettel indul, a Halott Madár.
Sokan kérdeztétek, hogy  a fotográfiáról vagy a karrierépítésről fog e szólni...igazából mindkettőről, és egyikről sem. Tarthatnék egy könnyed motivációs előadást ami után hazatérve kb három napig úgy éreznétek, hogy igen menni fog, igen megcsinálom! Majd minden visszatérne a hétköznapokba lassan csendesen... Ismeritek az ilyen előadásokat ti is, én is...nem akarok ilyet csinálni...nem három napot szeretnék adni nektek. Azt szeretném ha az előadás egy csepp fényt adna a kezetekbe...de nem az enyémet hisz azt nem vihetitek magatokkal...követni sem érdemes hiszen úgy csak másodikok lehettek. Azt szeretném ha a sajátotokat vennétek észre, és végre azt kezdenétek el követni, használni.
Ha azt gondoljátok hogy valaki különleges, valaki többet tud, jobb, több nálatok tévúton jártok. Minden a kezetekben van, csak még azt is elfelejtitek hogy egyáltalán vannak kezeitek nem hogy azt mi került bele érkezéskor!
Én semmit sem tehetek értetek nélkületek. Semmim sincs. Millió kérdésem, sok félelmem, kételyeim. Na meg egy kis apró szikrám. Nem nagy, nem erős. Pislákol csak de ki tudja talán lángra lobbantja azt a kis lámpást a mellkasodban. Nekem csak ennyi a dolgom és az előadásra is csak ennyit tudok vinni. Kevés tudom, mégsincs többem hisz a kincs már benned van. Mindig is ott volt. Talán már előtted is és csak te teremtettél testet köré.




Mindkét eseményre már csak pár hely van.
A portfolió reviewre itt: https://www.facebook.com/events/673098586197670/

A Halott madárra itt tudtok jelentkezni! : https://www.facebook.com/events/212075555890003/

Mindkét esetben kell küldeni egy emailt az Info@artbázis.hu emailcímre a regisztrációhoz. Várlak titeket szeretettel ezen a napon....rossz hír is van...ez az előadás és általban az előadások nem fognak felkerülni az internetre max egy két részlet. Azt gondolom akivel dolgom van úgyis ott lesz.

2016. október 27., csütörtök

Utolsóként boldogan

Két éve ilyentájt felhívtam a Baksait....Megkérdeztem nincs e kedve csatlakozni hozzám...csinálni egy értékes dolgot....tanítani, de  nem a szokott módon....tanítsuk meg a fotósokat látni. Ahogy annó ő csiszolgatott engem, úgy csináljuk ezt tovább immár közösen ha van kedve. Örömmel jött és tanított titeket a kompozíció olyan területeit vázolva, amit fotósként sehol sem tanulhattatok volna ,mert ez a grafikusok, festők tananyaga. 
Két év telt el...most 11 tanárral térünk vissza. 11 olyan emberrel akik a kortárs művészeti életben kiemelkedő szerepet játszanak. Azokat az embereket gyűjtöttem össze akiktől magam is tanultam vagy tanulni szeretnék. Nálam ez az alap. Igen...így az összes tanár aki részt vesz a BWS 2017-es programján jobb nálam, képzettebb nálam, okosabb nálam. 
A  BWS amit fricskának, bosszantásnak szántam az összes gagyi workshop, és semmit sem adó iskolával szemben túlnőtt rajtam. Az én szerepem az, hogy létrehoztam, összehoztam ezeket az embereket. Fantasztikus érzés látni, hogy önálló életre kel, és hogy pár nap alatt több mint száz ember jelentkezett a 2017-es programra. 
Rengeteget dolgozom benne, hogy minden létrejöjjön, hibátlan legyen és mindannyiótok úgy távozzon a végén, hogy megkapott mindent ami a továbblépéshez kellett. Letisztult az is, hogy én a fotográfia egy olyan szegmenséről tudok leginkább beszélni nektek, ami nem képezi a tananyag részét sehol, mégis hiszek benne hogy nélkülözhetetlen. Arról a részről beszélek ami a fotósban zajlik le...ami a belső világodat formálja, és ezen keresztül a képi világodat. Járni tudlak megtanítani akkor, mikor mindenki leülne. Megélni a dolgokat még ha fáj is...sőt talán picit keresni is a fájdalmat....mert abból születik a maradandó....már amennyire maradandó bármi a világunkban. 
Büszke vagyok azokra az emberekre, akik mellém álltak és tanítanak titeket.
A célom az, hogy Magyarország legjobb művészeti iskoláját hozzuk létre fotósoknak. Nem hiszek abban, hogy az alkalmazott fotográfia kevesebbet ér mint a fotóművészek világa. Én abban hiszek hogy mindkét területen a minőség, kreativitás dönt el mindent. Jövő évtől alkalmazott fotográfiai képzéseink is lesznek. Tavasszal felforgatjuk a fotós világot Budapesten és Szegeden.  

Regisztrálj be hogy értesülj a programokról és részt vehess a 2017-es BWS-en

2016. október 23., vasárnap

Miért a világ legjobb munkája az enyém?

Vártam a pillanatot mikor megbánom, hogy a fotográfiát eszköznek használom abban hogy segítsek ott ahol tudok...ez a pillanat még mindig nem jött el, mert minden újabb projekt amiben részt vehetek, és látom, hogy amit csinálok az másoknak konkrét segítséget jelent, olyan örömmel tölt el ami kárpótol minden nehézségért az utamon....
Az a projekt ami most talált rám talán az egyik legszebb amiben részt vehetek.
November végén hazautazom Magyarországra, és újra lemegyek Szegedre...
Ott kb másfél, két héten keresztül fogom követni hat orvos életét akik a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnál dolgoznak. Reményeim szerint a reggeli kávétól a hosszú éjszakába nyúló műszakokig velük leszek, és dokumentálom nehézségeiket, örömüket, csatáikat, amiket nap mint nap vívnak.
Azt hiszem csodálatos soroztat születhet ebből a témából, amit a projekt végén a rendelkezésükre bocsátok további felhasználás céljából.
Kicsit izgulok, de legalább annyira várom is ezt a munkát hisz kevés ennél szebb feladat van mint újszülött gyerekeket ellátó orvosokkal együtt dolgozni, látni milyen ez belülről, és megmutatni mindezt. Szegedre szívesen megyek vissza hisz remek emberekkel ismerkedtem ott meg, és nagyon jól éreztem magam. Remélem a zsinagógát most nyitva találom mert nagyon szeretném megnézni! Végül pedig köszönöm Szegedi vagy legalábbis környékbeli barátaimnak hogy ez a projekt létrejött, csináltunk valami jót! Csináljunk még sokat! :)

2016. október 12., szerda

Rossz majom.




Sok mindenről beszélek könnyen...a gyerekkoromról, alkoholista anyámról, arról hogyan vertek meg az iskolában, esetleg én hogyan vertem meg embereket, milyen volt amikor lopnom kellett hogy ehessek, milyen volt utcán aludni lakás nélkül, ezek mind könnyen mennek....
Istenről sokkal nehezebb beszélni.
Ijesztő, mert az a kapcsolat sokkal intimebb annál hogy könnyen beszélhessek róla....
Elalvás előtt minden este megígérem neki hogy elmondom az embereknek hátha valakinek segít aztán valahogy mégsem megy....most azt hiszem talán menni fog...sokan fogjátok azt gondolni hogy ostoba vagyok és figyeljetek....nem baj....tényleg az vagyok....
Azok akik igazán közel állnak hozzám hallhatták számtalanszor, hogy rossz majomként vagy halott majomként hívom magam...
Amikor történt az a bizonyos dolog amiről már megannyiszor beszéltem...akkor én kiadtam a kezemből az irányítást és mindent Istenre bíztam...közvetlenül éreztem a jelenlétét ott akkor és tudtam hogy utolsó pillanatban rántott vissza...láttam hova jutottam mikor én irányítottam és nem akartam azt többet.
Azt gondolom azért vagyok még itt mert van valami dolgom de nem saját hasznomra...az már nem számít. Az hogy jól olvasok az emberekben nem feltétlenül rossz dolog...használhatom jóra is. Segíteni is tudok vele.
Az hogy lelkileg sokat elviselek segít abban, hogy a legelesettebbeket fotózzam és mutassam meg azt amit nem feltétlenül akar látni senki.
Nem azért maradtam itt hogy élvezzem a gondtalan életet...nehéz feladatot kaptam de megkaptam hozzá az erőt is hogy megtegyem....Nem...nincs próféta szindrómám...
Tele vagyok hibával.
Rengeteget hibázok, és még fogok is amíg csak élek....néha vigasztalom magam azzal hogy csak az nem hibázik aki nem tesz semmit, de ez nem ment fel az alól, hogy nem lettem tökéletes.
Megyek amerre vezet és hallgatok a megérzéseimre...
Jó úton vagyok és végig fogom járni bármilyen nehéz legyen is...minél messzebb megyek annál több ember fog szembefordulni velem, és ez természetes.
Bármit mondok vitatható. Nem vagyok tévedhetetlen....hibáktól nyüzsgök és bármi ami jól sül el nem az én érdemem...báb vagyok...
Rossz majom.
És azzal hogy ezt leírtam még több ellenséget szerzek.
Ez az út már csak ilyen...
Nem én vagyok jó...a teremtő az...a többi csak illúzió. 

2016. október 10., hétfő

Neked van a fotóstáskádban? Kellene!

Munkám során elég változatos terepeken mozgok. Kórházaktól kezdve nyomornegyedekig, foglalt házakon át drogtanyákig. Ne értsetek félre én szeretem ezt.
Magam választottam és élvezem csinálni. Szeretem az adrenalinlöketeket mikor kihalt gyárépületekben megtalálom az ottlakókat, szóba elegyedek velük.
Mivel ilyen terepen is mozgok, a táskámban (méginkább a zsebemben) vannak olyan dolgok amit nem feltétlenül minden fotós hord magánál, pedig sokszor szükség lehet rá.
Ilyen dolog a megfelelő zsebkés. Aki ismer tudja hogy zsebkés nélkül egy tapodtat sem megyek. Elmondom miért..... sokan azt hiszik hogy önvédelem céljából van nálam de az ok sokkal prózaibb.
Szenvedtem el úgy autóbalesetet, hogy nem tudtam kiszállni mert beszorult az övem....sokat adtam vona egy éles késért akkor...persze nem volt nálam. (gyerekkoromban megszúrtak kétszer a kilencben így ezért is van nálam mindig, de sokkal többet használtam menekülésre, mintsem támadásra) Összességében igazán kis helyet foglal, és sokszor nagyon jól tud jönni ha van a táskádban, vagy a zsebedben egy zsebkés.

A Bladeshop jóvoltából mostantól ez a gyönyörűség kisérhet el az útjaimra, természetesen nem Magyarországon hisz otthon meghaladja a hordható méretet (9,8cm a penge) de nálunk 12 cm a határ így bőben belefér.

 

Késes körökben nem kell bemutatnom a ZT-t azaz Zero Tolerance késeket. Strapabírásukról, megbízhatóságukról és a kiválló anyaghasználatról híres darabok. Ez a példány amit a Bladeshoptól kaptam, titánium nyéllel és S35VN pengeanyaggal készül. Frame lock zárszerkezetű és rugós késeket megszégyenítő gyorsasággal nyitható a kis kilógó acéltüske megpöckölésével. A penge formálya kifejezetten vágásra van kialakítva de próbálgatás közben kiderült hogy akár szalonnázni, akár vajaskenyeret kenni vagy almát hámozni is kitűnően lehet vele.




A penge csapágyazott így nagyon könnyű járású de magától kizárt hogy kinyíljon. Fogása nagyon ergonomikus, nem egy olyan darab amin megcsúszna a kezed. Nem túl nehéz de iszonyatosan masszív darab. A kőmosás gyönyörű rajta így nem feltünő csillogó darab. Összességében hibátlan kés és azt hiszem jó darabig hálás leszek a bladeshopnak ha ki kell vágnom magam valahonnan vagy épp csak kajálni ülök le vele egy fárasztó nap után. Meg sem lep, hogy egy kilencedik kerületi cég támogat a munkámban. Azt hiszem ha ruha kell a terepre, akkor is őket fogom megkeresni, mert már átböngésztem a weboldalukat érdemes bekukkantani az órák, és a ruhák közé is, vannak igen korrekt cuccok...


2016. szeptember 23., péntek

Több mint fotós workshop!



Harmadik éve rendezzük meg tavasszal a BWS-t ami az idei évtől több mint fotós workshop. 
Célunk egy komplex művészeti képzést adni fotográfusoknak, de itt senki ne gondoljon az unalmas monoton művészettörténet órákra. Kiemelkedő, kortárs Magyar művészektől tanulhattok, sajátíthatjátok el képi világukat, és a kortárs művészetről alkotott képüket. 
Több előadás fog foglalkozni a galériák működésével, a művészeti kurátorok világával, azzal hogy hogyan juss be egy new york-i galériába kiállítani, hogyan add el az alkotásaidat, hogyan képezd az árakat. 
Idén elöszőr behatóbban foglalkozunk a reklám, divatfotózással is hiszen a szakma ezen részén vannak a legtöbben és valós tudást kevés helyen tudnak elsajátítani, ezen szeretnénk változtatni jövőre.
Lesznek meglepetés előadók, gyakorlati foglalkozások, analóg, és digi napok.
Elemi változás egy dolog lesz.
A 2017-es évtől a BWS nem lesz ingyenes.
Ennek egyszerű oka van....mikor elindítottam én vállaltam hogy ingyen csinálom és ezt tartom is. 
Én igen, de a tanáraimmal nem tehetem meg. 
Az előadások jeggyel lesznek látogathatóak. A befolyt összeget teljes egészében az előadó, és az Artbázis kapja meg. 
Tervezem egy olyan lehetőséget is kitalálni ami egyösszeges és minden elérhető vele a BWS-en belül. 
Várunk titeket szeretettel tavasszal az ország legkomplexebb fotós képzésére A BWS szabadegyetemre!

2016. szeptember 18., vasárnap

Az aranycsapat.

Képzeljetek el egy olyan csapatot ahova csak meghívással lehet bekerülni....ahova nem elég jónak lenni...kellőképp "bolondnak" is kell lenned. Pont ilyen csapat állt itt össze ebben a hét napban a Masterclasson és döntötte el hogy ennyi nem volt elég....nem csak az hogy megdöbbentő mennyiségű jó kép született, de a csapat is annyira motiválta folyamatosan egymást, hogy ezt nem lehet abbahagyni....
Kell az adrenalin.
Voltunk veszélyes helyeken, csípkedtek minket bolhák foglalt házakban kiégett, lakásokban, bezárt gyárépületek gyomrában ahol csak elemlámpával lehetett haladni, jártunk gyönyörű helyeken és mindenhol tökéletes volt az összhang. Mindenkinek megvolt a helye szerepe és az egész mint egy tökéletes gépezet müködött.
Télen visszajövünk -találták ki!
Egyöntetű a dolog...ugyanez a csapat, ugyanoda de új helyszínekre, még meredekebb témákban újra összejön!
Nem tudom lehet e ennél nagyobb dicséretet kapni a munkámra minthogy a teljes csapat még a workshop alatt eldönti hogy pár hónap múlva újra összejönnek és folytatják azt amit elkezdtünk.
Azok akikről közösen úgy gondoljuk hogy beillenének a csapatba kapni fognak meghívót tőlünk...eltekintve ettől ez egy zárt klub.
Az első.










öööö valami készül....

Kata jöhet a kacsaszáj! :)

A dekompozícióról....

Feladat: Nem te.

Kata: kilépés

Beteg srác: Nemte

Kata: Ennyi....






Október elsején indul még egy Master, utána meglátjuk de január második felében ugyanez a csapat a meghívott emberekkel újra itt lesz és csináljuk tovább! :)

2016. szeptember 16., péntek

Ki nem szarja le a díjakat?

Minap láttam egy fotót a neten ahol egy kisgyerek és a keresztanyja zuhanását fotózta végig valaki (Stanley Forman) és a sztori elolvasása után mint  mindig most is elolvastam a kommenteket....

Fotó: Stanley Forman
A Zuhanást a hölgy nem élte túl...teste tompította a gyermek érkezését így ő túlélte...a kép után országszerte változtattak a tűzlépcsők biztsonsági előírásain....
Egy hozzászóló a következőt írta:


"és mindezt azért, hogy azon embertömegek kíváncsiságát kielégítsék, akik unos-untalan nézik, keresik az ilyen eseményekről készült videokat, képeket. Reklámokat pedig oda érdemes elhelyezni, ahol sok ember fordul meg. 


Így az ilyen képekért sokkal többet hajlandóak fizetni, mint mondjuk egy szép természeti fotóért, ami életkedvet áraszt."


Nem mennék bele abba hogy mit gondolok arról aki ezt leírta. Kár lenne érte. De engedtessék meg a válasz valamilyen szinten ha nem is neki hanem annak a fingszagú szobában szörpöt szürcsölő fotelforradalmár rétegnek, akik megváltják a világot a Müller Pétert is megszégyenítő böfögésükkel. 
Senki ne vegye tehát magára vegyük ezt kútba kiáltott szónak....

Te istenbarma komolyan gondolod hogy mi ezt élvezzük?
Komolyan azt hiszed hogy aki ilyen vagy hasonló témát fotóz az foglalkozik díjakkal?
Tényleg azt gondolod nem tudjuk mi az ára egy ilyen díjnak, és nem adná bármelyik boldogan oda hogy megnemtörténté tegye azt amit látott?
Elmagyarázom....tudod mikor a keresőben nézzük a történéseket az csak illúzió....az nem igazi....az munka...és milyen gyszerű lenne ha így is maradna de utána este a szobában mikor már mindenki alszik és te betöltöd az aznapi képeket (vagy előhívod a tekercset) újra át kell élned mindent.
Lassan lapozod a képeket próbálod emészteni....persze nem könnyű...bele is roskadunk lelkileg minden egyes ilyen sorozatba....belehalunk mert ezt csak így lehet....
Tudod hány olyan fotó készül amit sosem mutathatunk meg de minket éjszaka kísért?
Ezt nem lehet egy szaros díjért csinálni...ezt azért lehet csinálni, hogy megmutassuk azt amiért te lusta vagy felemelni a zsíros valagadat mert kívül esik a komfortzónádon!
Mert így talán valami változik...talán felkapja valaki a fejét...hogy mondod? Hogy semmi sem fog úgysem változni? Erről tudnék mesélni de hagyjuk... mindenesetre attól se ha agyhalott emberekkel szép tájképeket nézegettetünk...
Fotóztam olyan gyerekeket akik egy sötét szobában élik le az életüket folyamatos izomgörcsökben a testük teljesen kicsavart pózokba szorító erőknek kiszolgáltatva és még sírni sem tudnak....
Fotóztam haldokló daganatos gyerekeket mert kellettek a képek az őket kezelő orvosoknak.
Még nem is vagyok a sűrűjében de olyan dolgokat láttam, amit nem kárpótólna semmilyen díj, mégsem tervezem hogy abbahagyom....mert nekem ez a dolgom....én így tudok segíteni és akárhányszor előbukkan egy ilyen sorozat átélem újra és újra....nem élvezem, és mindannyian akik ilyen erős témákon dolgozunk tudjuk, hogy a lelkünk az ára a dolognak....összetörik únos untalan mi pedig ameddig tudjuk rakosgatjuk a darabokat a helyükre amíg még van nekik....



2016. július 15., péntek

BWS Szeged,



A szegedi worksop programja végre összeállt! Ahogy csináltuk egyre komplexebbé vált és azt hiszem elmondhatom hogy elég masszív szereplőgárda állt fel mögöttünk, köszönöm nekik a részvételt! Célom hogy a lécet évről évre feljebb tegyem és úgy érzem ez eddig sikerült is. Hiszek benne hogy ez a Szegedi workhop (ami szinte már a szabadegyetem amit tervezünk jövő tavaszra) egy újabb lépés afelé, hogy elérjünk egy olyan átfogó komplex oktatást ami teljesen egyedülálló és elérhető mindenki számára.

A Helyszín a Novotel Szeged
6721 Szeged, Maros utca 1

Belépő az egész rendezvényre: 18 000.-Ft/fő, melyből 3000.-Ft-ot jótékonysági célra adományozunk. 


2016. augusztus 22. hétfő: Balassa László előadások.
09:00-10:30
11:00-12:30
ebédszünet
14:00-15:30

Utána legalább 1 gyakorlati csapatot viszek ki terepre kb 16:00-19:00-ig itt az előadásokot átbeszélt témákat próbáljuk ki élesben terepen.

2016. augusztus 23. kedd: Balassa László fotózás terepen


1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00

2016. augusztus 24. szerda: Balassa László fotózás terepen

1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00


2016. augusztus 25. csütörtök: Balassa László fotózás terepen

legalább 2x4 óra
1. turnus 08:00-11:00
2. turnus 14:00-17:00

Ezen a napon, tehát 25-én a  www.szoftver.hu tart bemutatót/előadást/oktatást a PS/Lightroom cuccokról és WACOM táblákról. + kedvezményes vásárlási lehetőség


2016. augusztus 26. péntek: Szeklencei Tamás PIGMENTA
sztem itt is lehetne ez:

09:00-10:30
11:00-12:30
ebédszünet
14:00-15:30

A woksopon részt vesz a TRIPONT is akik tamron optikákat, illetve  Manfrotto és Lastolite termékeket.

Általunk javasolt szálláslehetőségek:

Helyszín: Szeged, Novotel Hotel
Egyágyas: 18.500 Ft + Ifa /éj (büféreggeli)
Kétágyas: 20.500 Ft + Ifa /éj (büféreggeli)


Helyszín: Szeged, Mátrix Hotel (a rendezvény tőszomszédságában, 25 fő elhelyezését tudják vállalni)
Két-háromágyas: 7.150 Ft + Ifa /éj 


Helyszín: Ópusztaszer, Szeri Kemping
Faház: 3.000 Ft + Ifa /éj
Apartman: 4.200 Ft + Ifa /éj




Helyszín: Ópusztaszer, Erdei Vendégházak
Standard: 5.500 Ft + Ifa /éj
Deluxe: 6.600 Ft + Ifa /éj
Ha az általunk javasolt szálláslehetőségeken szeretnél foglalni, akkor az alábbi e-mail címen megteheted:
Kérlek add meg az alábbi információkat:
Név:
Lakcím:
Mobiltelefon szám:
E-mail cím:
Melyik szállás érdekel:
Hány fő:
Vendégéjszakák dátuma:



Általunk ajánlott étkezési lehetőség a rendezvény tőszomszédságában:



Helyszín: Szeged, Mátrix Hotel
Ebéd: 1.980 Ft/fő (3 fogásos) 
Vacsora: 2.200 Ft/fő (válozatos, sok gyümölcsel és salátával)


2016. június 3., péntek

A Capa csapda.

Napok óta nézem a neten hogy a fél ország hőbörög  azon, hogy kik nyerték idén a Capa díjat miért nem méltó az ő nevéhez, vagy miért nem felel meg a pályázati kiírásnak egyik nyertes munka sem...
Na most ha azt gondoljátok, hogy igazságot fogok tenni vagy megmondom a tutit, akkor kattintsatok nyugodtan tovább ezt meghagyom másoknak.
Engem az üggyel kapcsolatban az gondolkoztatott el, hogy miért nem zavar engem ez a dolog?
Na jó egyrészt mert nem neveztem...de az a baj hogy ha neveztem volna sem zavarna.
Eszembe sem jutna teleböfögni a netet hogy milyen szar az egész.
Bennem a hiba. 
Bocsássátok meg nekem de én már nagyon rég nem akarok megfelelni senkinek.  Bizonyítani sem akarok semmit.
Teszem a dolgom mert szeretem csinálni, de nem várok érte semmilyen elismerést.
Minek az? 
Bocsánatot kérek még egyszer ez csak az én véleményem, és biztos sokaknak millió indokuk van hogy miért fontos az elismerés, de én csak úgy vagyok, és ez nekem jó...
Nem gondolom hogy jobb fotós, vagy igazabb ember lennék akkor, ha nyernék valamilyen díjat...ezért aztán nem is nevezek semmire szinte sosem...még a Magnumhoz is elfelejtettem beadni a pályázati anyagomat pedig kaptam lehetőséget a Párizsi irodától...épp tanítottam...az fontosabbnak tűnt.
Ettől omlana össze a szakma?
Nem tudom én ezt sem hiszem....én azt hiszem holnap újra felülök a biciklire és kimegyek az emberek közé dolgozni...azért mert örömmel tölt el az hogy fotózhatok.
Mert jó érzés hogy van eszközöm, szemem, témám hozzá. Másra nemigen van szükségem...publikálom hogy akit érdekel láthassa olvashassa a történeteket. 
Bennem a hiba....túl egyszerű vagyok művésznek. Nem vágyom sokra...
A jóisten így is érdemeimen felül kegyes volt velem egész életemben...
Minek morogjak...inkább teszem a dolgom...



2016. május 16., hétfő

Emberi történet

Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába.
Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam.

Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcsolni és tekerni egy nagyot...van a biciklimre szerelve egy régi bőr fotós táska amibe bedobom a Nikont vagy épp amit kedvem tart így ha útközben látok valamit meg tudom örökíteni…
Egy elterített területen két dolgot vettem észre...egy félig összedőlt házban mintha laktak volna, és a mező közepén egy szabályosan felakasztott teddy mackót mint madárijesztőt.
Nem tudom melyik fogott meg jobban...akárki is lakik itt, megpróbálja kifejezni magát valahogy...ahogy jobban nézelődtem a teddy mackó mellett egy nagyobb installációt is észrevettem több játékból összeállítva.
Másnap visszamentem és bemásztam a résnyire nyitva hagyott kapun.
A házig kis kitaposott ösvény vezetett...messziről szólongattam a tulajt hogy jövök ne ijedjen meg….
Mire odaértem egy pici koros ember várt a házikó mellett...érdeklődve méregetett mire odamentem kezet nyújtottam és bemutatkoztam neki.
-Láttam a mackót kintről! -magyaráztam neki
-Észrevette? -kérdezte meglepődve
-Nehéz lett volna elmenni mellette, nagyon megtetszett! -válaszoltam neki miközben felmértem az életteret amiben él és fejben már eldöntöttem hogy nem a mackó a legjobb téma itt….
A rengeteg eldobált szemetet elnézve Ukrajna jutott eszembe...kis gázfözölap, sötét szoba a kettéhasadt épületben...nem kérdéses hogy életveszélyes volt. Tetőn kis lyuk, kormos falak…

Beszélgetésbe elegyedtem vele és azt láttam hogy ő csendben éhenhal míg én keresem az igazi nyomort a világ másik felén és nem veszem észre a szomszédomban.
Mint az ilyen helyzetben lévő emberek általában ő is nagyon barátságos volt, nem kért semmit, sem pénzt sem ennivalót. A tűzhelyen lassan rotyogott egy szegényes paella míg az öreg cigarettára gyújtott.
-Ha kapok valamit eszem...ha nem akkor nem...nem érdekes….-mondja miközben a kutyát simogatja.
Miközben beszélgetünk azon gondolkozom hogy miért lehet az hogy ezeket az embereket sokkal közelebb érzem istenhez mint azokat akik hozzá képest rendezett életet élnek...kevésbé szerencsétlenek és persze itt nekem is eszembe jut hogy mennyire saját szerencséjének kovácsa az ember és mennyire eszköz isten kezében...mennyire fontos a saját akaratunk és mennyire az hogy ő mit tervez velünk?
Úgy távoztam mint az ostoba aki a szomszédba megy megmutatni milyen jól tud takarítani miközben a saját házát elönti a szemét…

Ostoba vagyok.

2016. május 13., péntek

Szükség van rád.

Kellessz a világnak...te is...én is ...mindenki....
Na persze nem úgy ahogy azt szeretnénk...a világnak rabszolgák hadserege kell....
Kell hogy fillérekért dolgozz...kell hogy fillérekért termelj, majd vagyonokért vágyakozz a saját kezed munkájára.
Vágyakat keltenek benned ...megmutatják hogyan lehetnél boldog...neked a piros autó kell...a piros autóban mindenki boldog...gondtalan.
Pedig a piros autó csak egy árnyék...sajnos nem a boldogság árnyéka...
Emlékeztek még a mátrixban mikor az emberek fekszenek és álmodják hogy élnek miközben termelik az energiát a robotoknak....biztos sokan kapták fel a fejüket és osztották meg a képet barátaikkal hogy figyu...mi van ha ez az igazság?
Persze hogy ez az igazság....természetesen nem úgy hogy mutatták nekünk de pontosan ez történik.
Gondolkodó emberek sehova sem kellenek....rabszolgák kellenek akik kiszolgálják az arctalan cégeket, fenntartják a redszert lehetőleg korán halnak, lehetőleg nincs családjuk, és tökéletes fogyasztók.
Ők megesznek mindent amit eléjük tolnak....
Követik a trendet...követik a példaképeiket akiket a redszer emel ki megmutatva hogy lám a legkissebb királyfiból is lehet sztár és épp elég hozzá ha meglóbálja a himbilimbijét a kamerák előtt vagy pofánfingja a nézőket...
Mi pedig...bejárunk dolgozni hogy fizethessük a hitelt a lakásra, kocsira,fagyasztott élelmiszerre vagy mit tudom én mire ami egyébként nem is kellene de ők azt mondják ettől leszek boldog hát megveszem mert boldog akarok lenni.
Ők mondják meg mikor lehet családod ha lehet, mikor ehetsz, mikor üríthetsz, és ha nem tetszik lehetsz csöves hajléktalan társadalom mocska akin mindeni átlép hát ezt akarod te?
Élni filmekben fogsz, számitógépes játékokban mert aki élni kezd a végén meg gondolkodik és aki gondolkodik az eljut oda hogy meg fog halni és abban a kis időben amit itt tölt nem ezt akarja csinálni...azt nem fogja már érdekelni a piros autó...az újabb mobil...azt nem fogja érdekelni semmi mert egységet talál ezen a rendszeren kívül....
Egységben lesz Istennel, Gaiával, Visnuval, Allahhal hívd ahogy akarod de nem lesz többé irányítható rabszolga....nem baj...kevesen vannak és a többség úgyis hülyének nézi őket dörög fenntről az arcnélküli isten....
És hogy most akkor mit csinálj te?
Mihez van kedved?
Figyelj....mindig tedd azt amihez kedved van...tedd azt ami maradéktalanul boldoggá tesz, mert ami nem tesz boldoggá az elvesz belőled...az idődből....márpedig abból kevés van...mire vársz még?

2016. április 30., szombat

Nyolcak

A Masterclasst azoknak a fotósoknak találtam ki akik már úton vannak de még pont az a pici hiányzik nekik amitől beindulna  a karrierjük.
Kevesen gondolják át tudatosan de szinte minden a vizuális megjelenítésen múlik...az internet hatalmas piac és ha ki akarod aknázni akkor az embereknek fel kell figyelniük rád.
Az első benyomás döntő...pár másodperc alatt mindenki elhelyez téged a megjelenésed szerint mind szakmailag, mind árkategóriában egy bizonyos helyre...később ezen változtatni szinte képtelenség.
Számtalanszor beszéltem róla mennyire fontos hogy milyen betűtípust használsz és azon belül is milyen szóközökkel, mérettel stb....
A betűtípus amit használsz önmagad prezentálására beszél rólad, és az emberek nagyon jól olvasnak ebben...a megfelelően megválasztott színek hangulatokat keltenek, és ugyanúgy beszélnek rólad. Mindezeket gondosan összeválogatva sokkal könnyebben elérheted a célközönségedet, vagy hogy meg se próbáljanak megkeresni ingyenmunka ajánlatokkal.
A masterclasson első körben ezen akartam segíteni...azt akartam hogy a résztvevők teljes arculatot, szlogent, színeket kapjanak.
Sokan emlegetik a szivatós részt ami igazából a lelassulásról és az odafigyelésről szólt...később mindannyian megtapasztalték ennek a hasznát.
Hiszem, hogy minden lánc annyira erős mint a leggyengébb láncszeme ezért én megkerestem ezt a láncszemet mindegyiküknél és ezt kezdtem el erősíteni.
Tudom hogy vonzóbb egy olyan Workshop ahol pár automatikus beállítással kattogtathattok vagy ahol vállonveregetnek titeket pár ezer forintért.
Éppen ezért a Masterclass nem való mindenkinek.
A Masterclasson napi 6-8 akár 10 órában dolgozunk. Ha nem fotózunk akkor a gép fölött görnyedünk és arulatokat, logókat tervezünk, betűtipusokkal játszunk. Mindezt egy szük baráti közegben jó hangulatban sokszor nevetve sokszor bosszankodva mivel emberek vagyunk.
A hét végre a csapat öszekovácsolódik. Mondhatnám példának az utolsó csapatot akik innen hazatérve azonnal kiállítási lehetőséget kaptak amin felbuzdulva egy vándorkiállítást szerveztek az képeiknek hat városban. Ez lenne a cél.
A következő Masterclass május utolsó hetében indul.....
8 fotóst várok akik meg akarnak indulni és tenni is képesek érte valamit.
8 fotós jön, és 8 barát megy haza...ez már csak így szokott lenni....
várlak titeket szeretettel Egy hónap múlva Spanyolország egyik legszebb tengerpartján a BWS Masterclass következő workshopjára.
Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com emailcímen tudtok!
A jegyek a wizzairnél még mindig olcsók! ;)

És a végére pár pillanat az utolsó csapat hetéből! :)

















2016. április 13., szerda

Balassa Workshop 2016. Milyen volt belülről.

Azt hiszem abban kiegyezhetünk, hogy a BWS-t lassan hívhatnánk Takács workshopnak, mert Taki bácsi gyakorlatilag idén levezényelte az egészet egyedül...nem hiszem, hogy nélküle létrejött volna az egész ilyen formában....
Az ArtBázis volt idén a másik támaszunk, és azt hiszem ha Balázs néz fentről, akkor jót mosolygott a dolgon, mert közösen valami nagyszerű dolgot hoztunk létre.
A felvételeket a Credomédiának köszönhetjük, ahogy a linket is az összes előadással!
Az az öt ember aki idén eljött hogy tanítson titeket, letette a voksát valami merőben új és értékes dolog mellett. Rengetegen kerestetek meg utána, és köszöntétek meg, hangoztattátok hogy életetek legjobb workshopja volt. Ezt mindanniyan nagyon köszönjük, így megérte a befektetetett munka.
Sok különleges pillanata volt az idei BWS-nak engedjétek meg nekem hogy kiemeljek párat....
Számomra az egyik legmélyebb élmény Lantos Laci performance előadása alatt volt, mikor Kiss Mariann kérdezte miért nem csinálunk képeket?
Tanácstalanul néztem rá hogy nincs nálam kamera....
Pár perc múlva egy hatalmas táskával jelent meg....
Kérdeztem is tőle nevetve hogy hogyan tud ezzel dolgozni hisz alig bírja el....
Balázs táskája...mondta és lerakta elém.
Zsigerből vágtam rá, hogy nem nyúlok hozzá de aztán mégiscsak kivettem a viseltes Canont.
Mikor kivettem kihullott mellőle egy pici kártya, amin egy ima volt...nem nagyon tudtam mit mondani csak markoltam a gépet és lassan elkezdtem kattogtatni....nagyon fura élmény volt őszintén szólva...
A saját munkámról beszélni nehezebb volt mint gondoltam, zene nélkül nem is ment volna....
Megdöbbentő volt az a segítőkészség amit az artbázis irányából tapasztaltam, meg is állapodtunk hogy a téli csendes heteket itt Spanyolországban együtt csináljuk, és hogy a fotófalun idén részt fogok venni a tanárok közt. Én az gondolom sokat fogunk még együtt dolgozni, mert az értékrendünk egyezik.
Miután lement pár előadás, összeültünk a tanáraitokkal, és arra lyukadtunk ki hogy átléptünk egy határt amikortól ez már nem egy workshop. Letettük egy szabadegyetem alapjait közösen, és jövőre már ilyen formában térünk vissza, több előadóval, olyan tudásanyaggal ami egyedülálló lesz ezen a területen.
Jövő évtől nem lesz teljesen ingyenes a dolog, mivel nem tudjuk így fenntartani.
Az előadások nagyon minimálisan de fizetősek lesznek, ez fedezi majd a kiadásokat amik szóba jönnek egy ilyen komplex rendezvénysorozaton.
Természetesen idén is több irányból támadtak bennünket, de ezt már megszoktuk, és egy cseppet sem zavar minket.
A Spanyol workshopok változtak.
Mostantól max 8 főt fogadok egy hétre, de velük napi 8-10 órát foglalkozom. Nézünk meg közösen filmeket majd megbeszéljük, megismerkedünk művészekkel, természetesen fotózunk is, opcióként lehetőség lesz modellfotózásra Barcelonában, de ami a lényeg az a közös munka, a fejlődés, és hazatérve egy kiállítási lehetőség Budapesten ahogy a mostani Masterclass csoport, az újak is megmutathatják friss képeiket a Spanyol riviéráról, Barcelonáról vagy akár Gironáról....
Ez a melósabb ws program de tervezek nyaralósabbat ami lazább de azért ugyanúgy feljődésorientált természetesen...it több utazgatás, strandolás, esti bulizás szerepel a programok közt.
Az ár megmaradt a tavalyi szinten, tehát 300 euró lesz fejenként ami ha körülnéztek a hazai piacon workshop tekintetében több mint barátságos.
Otthon Júliusban megtaláltok a Más-kép fotótáborban a balaton partján de siessetek mert lassan betelnek a helyek!
Aki jön a fotófaluba az is megtalál, szeretettel várlak ott is titeket beszélgetésre, tanulásra, és egy kis összemosolygásra :)



Végül megköszönöm tanáraitoknak, Baksai Józsefnek, Mucsy Szilvinek, Vékás Magdolnának, Szeklencei Tamásnak, Lantos Lászlónak, és Falcsik Marinak aki beugrott egy rögtönzött de fantasztikus záróbeszédre.
Jövőre ugyanitt folytatjuk a meglévő és új tanárokkal egyetemben.
Tanítunk tovább :)




Az artbázison.

Gyakorlati csapat...


Gyakorlati csapat a Hajógyári szigeten
Ikonikus fotó Magdikával :)