Ugrás a fő tartalomra

Eugénia, a végzet sertése.



Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.

Az előadás hajnalban kezdődik az ól előtt!

Szátylaki Ühümér előadja a fájdalmas természetanya januári siratódalát amit állva könnyezve kéretik meghallgatni ha valaki elfojthatatlan kényszert érez a harsány zokogásra, vonyításra kérjük ne fogja vissza magát.

A modern balett után közösen elénekeljük a himnuszt és meghallgatjuk Khribbitz Emőke, Óda a disznósajtba ragadt hónaljszőr hajnalairól című hőseposzát, amivel több száz éve először sikerült háttérbe szorítanunk a vogon költészetet, és egyúttal újra felvirágoztatva a már már feledésbe merült földi poétizmus.

Elővezetik Eugéniát, majd Bhanuprakash Mathsyendra jóga oktató és központi fűtés szerelő másfél órás szattyanmalahagra jógát tart Eugéniának és természetesen nekünk akik csatlakozunk hozzájuk erre a karmafeszegető, csakrapattintó, auravillantó csodához amit most először és utoljára élvezhetünk Eugénia társaságában bátrabbak röföghetnek is kicsit neki, de ettől szinte biztos hogy elérzékenyül így készüljünk egy közös nagy sírásra a jóga végén!

Egyesével elbúcsúzunk Eugéniától egy erre a célra fenntartott kisméretű sátorban, ahol mindenkinek lehetősége lesz személyes eszmecserére, lelki gátak feloldására, terápiás módszerek alkalmazására önmaga vagy Eugénia felé kivetítve azt. Sajnos intimitásra itt már nem lesz lehetőség így aki szeretné megölelni megcsókolni az talán még belefér de többre nem ad lehetőséget a sátor és a szigorú hóhér.

Eugénia a kínpadra vezettetik és homloklebenye szétroncsoltatik ezzel tudattalan és fájdalommentes állapotba hozva őt, míg hideg acél hatol nyaki erei közé kiontva gőzölgő vérét a hideg kövekre. Míg Eugénia méltóságteljesen távozik mi csendben felmossuk összeesett fotós társainkat kikből a chi teljesen eltávozott. A teljesen kiürült chitartályukat megtöltjük szatmári szilvachível, vagy egy kis tököli guggolgatós chivel. Ezek után a munka folyhat tovább. Eddigre Eugénia vére már úgysem folyik tovább hisz már gondos kezek tartós epillációt végeznek rajta kis tűz segítségével ami mellett magunk is melegedhetünk és kihasználva a gyönyörű drámai fényeket amik Eugénia fenekére esnek, majd az őt perzselő ember arcáról pattannak a mennyezet felé, csodálatos képeket készíthetünk.

Miután végeztek Eugénia bikinivonalával és teljesen sima divatos fényt kapott a bőre, eljött az idő ahhoz a ponthoz, ahol Eugénia nagyban hasonlít nagyanyám régi bükkfa szekrényére aminek eltűnt a kulcsa...valahogy ki kell nyitni! Nyissuk ki Eugéniát!

Itt figyelhető meg leginkább az entrópia hiszen a szervei testen kívül is gyönyörűen mutatnak de mégis csak valami visszafordíthatatlan gondolat kering bennem, míg Bhanuprakash mester zokogva indítja újra a fűtést az ólban, Ühümér gyors szenvedélyes táncba kezd de mikor többesszer csúszik el Eugénia húgyhólyagján megszégyenülve a sarokba áll és duzzog. Mi persze fotózunk és gyönyörű megkapó fotókat készítünk ezen a nagyon különleges helyszínen.
Közösen utoljára elbúcsúzunk Eugénuiától majd végigkóstoljuk a testvéréből készül már kész termékeket. Sírunk. De csak kicsit mert kurva finom.

A workshop teljes bevételét Eugénia hátrahagyott gyermekeinek ajánljuk.







Mindez február 9-11-én lesz
Nem...nem vicc volt...lesz rendes kiírás is de ezt nem bírtam kihagyni :)
Kétszer négy ember jöhet velem. Egy-egy napos meló lesz gyönyörű terepen, olyanoknak akik szeretnének többet tudni a riportfotózásról és gyakorlatra van szükségük. Eugénia ott lesz! És te? :D








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…