Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2018

Újra látni.

A kamera nekem kifejezőeszköz, terápia, önismereti tréning, játék, vers a fejemben amit sosem tudtam leírni. Nem gondoltam volna sosem hogy kerülhetek annyira padlóra hogy letegyem, és azt mondjam nem tudom tovább vinni...ami persze szép, de olyan mint visszatartani a lélegzetet...észre sem veszed és a kamera újra a kezedbe simul és te újra képkockákban látod a világot...újra fotókat látsz mindenhol. Aztán jön egy ötlet ami kiszakít a komfortzónádból és újra megindul minden, felpörög a motor és előre látod a fotókat amiket el fogsz készíteni.
Arra gondoltam szükségem lesz egy barátomra, és szükségem lesz egy útra vagy többre...útra ami mindegy hova visz igazából nem érdekel csak menjünk.
Igy jött az ötlet, hogy beülök a kamionba Jani barátom mellé és vele tartok pár útra...szinte zsibong a fejem a sok gondolattól hogy milyen képeket fogok csinálni, még így is hogy azt sem tudom előre hogy hova fogunk menni...lényegtelen. Ez az út befelé tart, és alig várom hogy belevágjak, és megírja…