Vannak olyan emlékek amiket átélésük pillanatában a pokolba kívánunk majd amikor pár év elteltével visszaidézzük nosztalgikus érzés rohan meg bennünket....nem írtam még le sosem ennek a képnek a történetét, most megteszem. A cég akinek dolgoztam úgy döntött hogy negyven kilométerre lakhelyemtől egy kikötőben kell dolgoznom. Van ott egy kikötői felügyelő neki kell segítenem. Miért is ne? -gondoltam...megismerkedem egy tengerésszel és a portáján majd sztorizgatunk egész éjjel.... Persze főnököm azt elfelejtette közölni hogy nem tehetem be a lábam a helyiségébe így egész éjjelt a mólón sétikálva tölthetem el .... Nagyobb térképre váltás Január itt sem meleg és én nem készültem arra hogy szabadban kell rostokolnom főképp nem egy kikötőben ahol folyamatos a erős nyírkos tengeri szél. Beülhetek az autómba melegedni ha gondolom - szólt a matróz (akivel a későbbiekben összebarátkoztam) Az autómba....az én autóm a mai napig egy fehér kettes golf jelenleg 22 éves. Szeretem....pöccre in...