Ugrás a fő tartalomra

A kikötő.

Vannak olyan emlékek amiket átélésük pillanatában a pokolba kívánunk majd amikor pár év elteltével visszaidézzük nosztalgikus érzés rohan meg bennünket....nem írtam még le sosem ennek a képnek a történetét, most megteszem.
A cég akinek dolgoztam úgy döntött hogy negyven kilométerre lakhelyemtől egy kikötőben kell dolgoznom. Van ott egy kikötői felügyelő neki kell segítenem. Miért is ne? -gondoltam...megismerkedem egy tengerésszel és a portáján majd sztorizgatunk egész éjjel....
Persze főnököm azt elfelejtette közölni hogy nem tehetem be a lábam a helyiségébe így egész éjjelt a mólón sétikálva tölthetem el

....
Nagyobb térképre váltás

Január itt sem meleg és én nem készültem arra hogy szabadban kell rostokolnom főképp nem egy kikötőben ahol folyamatos a erős nyírkos tengeri szél.
Beülhetek az autómba melegedni ha gondolom - szólt a matróz (akivel a későbbiekben összebarátkoztam)
Az autómba....az én autóm a mai napig egy fehér kettes golf jelenleg 22 éves.
Szeretem....pöccre indul, van benne vagy 140 paci, megy mint a golyó.....és a fűtés?
Hát az olyan optikai tunning féle....pirosra csavarom a gombot és nézegetem hogy bizony ez a meleg légfuvallat színe.....ennyi.
Ráadásul pillanatok alatt bepárásodik ergo nem látok ki tehát ki kell szállnom mert így a kolléga gondolhatja alszom....
Séta....fel, és alá a mólón.....
-2 -4 fok
Ing fölötte egy kabát de semmi egyéb...van egy eső elleni kapucni ha meleget nem is ad de a széltől legalább véd.
Én nagyon szeretem a hideget és nem vagyok fázós....reggelre fájt az összes izületem, minden mozdulat mintha lassítva történt volna. Két marokkói meg akar késelni egyéb nem történt az éjjel.
Hajnalba úgy nyitottam ki a kamerát hogy nem éreztem mit csinálok....30-40 mp-ig exponáltam.

A térképrészleten látható a szikla felülről, amit fotóztam.
Sok éjszakát töltöttem el ott de egyik sem volt kellemes...viszont az égen a millió csillag és a tenger fekete végtelenje sosem volt még olyan szép mint ott a hidegben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…