Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2008

Szosszenetek.

A nap szinte minden pillanatában van nálam egy kis füzet amibe főként meló közben éjjelenként írok. Akkor jön az ihlet. A csend a halk neszek az egész világ lelassulása gondolatokat ébreszt amiket leírok. Átmásolom ezeket az írásokat ide a dokumentáció miatt elsődlegesen, illetve hátha lesz olyan ember aki elgondolkodik némelyiken. Egyes irások könnyedén érthetők míg másokhoz mélyebbre kell ásni kinek kinek kedve szerint. Nem hiszem hogy ezek bármilyen irodalmi értéket képviselnének ezek csak papírra vetett betük így kezeljétek őket.


Halk sikoly melyet a szél hoz és a víz mos el. Harsány kacaj mely a házak falai között szökdécsel. Sóhaj mi sosem tör fel, szó mi sosem hangzik el. Megremeg a kő, széthasad a fa, a világ fáradtan ásít, majd az oldalát vakarászva a másik irányba fordul.


Lassú monoton tompa zaj lüktet és álmosít. Sivatag felől érkezik, porszemről porszemre jár míg mozgásba hoz mindent. Remeg a világ, majd leszakad. Zuhanás közben álmodik egy rövidet, és mosolyog.


Lassan szárad…