
Ötven évet töltött abban a belső kertes körfolyosós házban.
A diófa amit még édesapja ültetett...majd az orgonabokor amiből minden évben egy nagy csokorral szedtünk neki az ólomkristály vázájába. A poroló ahová hetente hordta a szőnyegeket.
Majd a hatalmas akácfa ami minden tavaszt mézédessé varázsolt illatával. Leghátul a mi kis házunk...a régi istálló megannyi emlékkel.....
Öregesen tűbe fűzte azt a szép kék cérnát és nekilátott....szépen varrt kézzel...az ő idejében még fontos volt ez...nem vettek új ruhát minden szakadásnál....
Vajon eszébe jutott e hogy harminc év elteltével 2000 kilométerre otthonomtól a feleségem az ő varródobozából veszi majd ki azt a pici kék tekercset, és születendő gyermekemnek kézzel kötött kis babazsákját ezzel ölti össze....
Megjegyzések