Ugrás a fő tartalomra

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....



Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag.
Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol leginkább tájképek, állatok, sima portrék szerepelnek. Így aztán szép lassan le is tettem erről. Mikor teljesen elengedtem ezt a dolgot egyszercsak megcsörrent a telefon és a vonal túlfelén a Leica magyarországi hivatalos képviselete ajánlotta fel segítségét kiemelt munkáimhoz mint például a kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon zajló fotózásokhoz használhatok Leica gépeket.
Nem tudom mit nyögtem ki zavaromban de valami olyasmit hogy nekem egy leica gép akkumlátorára sem lenne pénzem, hisz szinte mindig karitatív munkákon dolgozom ami pénzem meg van azt rendszerint otthagyom azoknak akiknek nagyobb szükségük van rá. Tehát leszögezhetjük nem vagyok potenciális vásárló, ők mégis tartották az ajánlatot.
A Leica egy olyan termék ahol a piros logót fizeted meg, ezen felül egy sima kamera zéro extrával.
Ezt az álláspontot hírdeti a legtöbb ember aki a környezetemben van így óhatatlanul nekem is ez volt a kialakult véleményem. Sokat gondolkoztam melyik gépet vigyem el dolgozni de valahogy a szívem minduntalan visszahúzott a Q irányába. Kicsi, tökéletes formatervezés....komolyan ezt a gépet egy kissebb orgazmus kézbevenni. 28-as fix objektív nem cserélhető. Tökéletes az én munkámhoz! 24 és 35 között egy gyönyörű középút... 1,7-es fényerő.... 24 megapixel (kinemszarjalenemezenmúlik).
Egy szó mint száz jó lesz ez nekem idevele!
Namost hogy a góré arrafelé nem százas az tuti...gyerekek a kezembe adot egy 1.300.000 forintos kamerát! Szerintem ennyi pénz nincs is... én lassan nyolcadik éve ugyanazzal a kamerával dolgozom amin van egy portrémarkolat mert a gombok már csak ott működnek és az egészet a szigetelőszalag fogja össze és akkor a kezembe adják a világ egyik legjobb kameráját!


Az első dolog ami átfutott az agyamon az az volt hogy baszod engem átkúrtak....sétikálok egy többkilós pakkal olyan terepeken ahol bármikor futni kell de sokszor kúszni mászni stb és most gyakorlatilag a kezemben van egy ehhez képest súlytalan parányi kis ékszerdoboz ami az elmondások alapján minden területen kenterbe veri a teljes cuccomat....mit ne mondjak voltak kétségeim...igazából jó ideig csak forgattam a kezem között a kis Leicát és kerestem a hibát....sajnos rajongom a Bauhaus dolgokért így kívül semmi hibát nem voltam hajlandó találni...igazság szerint nincs is...na jó gondoltam majd elvérzik munka közben a drágaság...



Az első teszt az volt hol eddig az összes milc kamera elvérzett....bekapcsoltam és azonnal megnyomtam az exponálógombot, majd fel is kacagtam diadalmasan...nem exponált...meg se mozdult....sztoikus arccal kaptam a választ hogy teljes sorozatot lőtt csak nem hallottam....valóban...öt fotó mind maradéktalanul éles és észre se vettem...oké megszoktam a tükrös gépeket...
Na irány a terep!
El nem tudom mondani milyen érzés amikor a teljes felszerelésem elfér a zsebemben...semmi nem húzza a vállam, beférek minden ajtón és ami a lényeg úgy tudok dolgozni hogy észre sem veszik...a Leica Q annyira pici, szolid letisztult darab hogy senki nem ugrik hátra tőle még ha szemre is emelem mint a nikonomtól ami kitakarja a fél fejemet. Gyakorlatilag olyan gyorsan állít élességet amilyet én sosem tapasztaltam. Én nem tudom milyen algoritmus alapján méri a fényeket de a képek nyersen úgy néznek ki mint ami már átment egy órás Photoshop játékon. Jó pár óra munka után hazamentem hogy megnézzem monitoron is az eredményt mégiscsak az az igazi.
Velem most fordult elő elöször hogy csak bámulom a végeredményt és nem tudok betelni vele....ilyen tónusokat, részletgazdagságot, tökéletes expót eddig még nem láttam. Óhatatlanul is átfutott az agyamon hogy jesszusom mit tudnék én művelni ezzel ha folyamatosan dolgoznék vele...nem fogok de megengedek magamnak egy kis ábrándozást ahol nem cipelek egy teljes hátizsákot csak ezt a pici csodát és minden kép ilyen hogy is mondjam...Leicás. Egy dolgot le tudok szögezni. A Leica sokkal több mint egy piros logo...olyan magas minőséget képvisel amihez én eddigi pályafutásom alatt sosem kerülhettem ennyire közel. (a továbbiakban sem fogok de mindenképp fantasztikus élmény volt megtapasztalni hogy így is lehet dolgozni)
Gyakorlatilag a teljes felszerelésemből tábortüzet raknék cserébe ezért a drágaságért mert a szakma azon területén ahol én dolgozom felbecsülhetetlen értékkel bír az hogy ilyen pici, ennyire tökéletes, nem kap sokkot tőle senki ha elkezdek dolgozni vele, másodpercenként tíz kép és ennyire jó fényerő...ezek így együtt a Leica Q-t tökéletes társsá teszik utcai fotósoknak, utazó fotósoknak, veszélyes környezetben dolgozóknak (legendák szólnak róla mennyi sérülést kibír menniyre strapabíró de természetesen ezt nem teszteltem) és általában mindenkinek aki kész arra hogy lecserélje a monstrumot valami igazán használhatóra.
Elképesztő kaland volt vele fotózni és nagyon hálás vagyok a Leitz Hungáriának hogy megtehettem ezt ... mondjuk úgy kicsit kitágult az univerzum.
Na most jön a fekete leves....én dolgozni vittem el, és az én munkáim nem mindig publikálhatók...ez esetben több szempont miatt sem tehetek közzé csak az első kattintásokból ami a fotófalun történt...megértem ha többet nem vihetek el Leicát dolgozni, mert így nem vagyok egy nagy reklámérték, de ott ahol dolgoztam vele sokat segítettek a srácok még ha így megmutathatatlanul is.


A gép szemre sem lett emelve igazából csak odafordultam és kattintottam, mert kiváncsi voltam mennyire tudom használni ha nincs idő vacakolni...hát...engem igencsak meggyőzött....


Ugyanaz a szitu mint az előző képnél....

Végitélet: Ne adjátok többet oda mert nevet váltok és dél amerikába költözöm! :D Frissítés, készül az új teszt rengeteg fotóval ami publikálható. Már leirtam de gyengébbek kedvéért újra  leirom olyan terepen dolgoztam vele (kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon) ahonnan nem lehet publikálni képeket. Úgyhogy türelem készül a bővebb anyag! :) 




Megjegyzések

Akkor a gyengébbek kedvéért én is leírnám, hogy a törölt hozzászólásomban direkt kiemeltem, hogy a "publikálható képek közül", szóval ezzel rögtön kizártam a nem nyilvános fotók leközlésének lehetőségét. László! Ha akadozik a szövegértés, fuss neki még egyszer.
Balassa László üzenete…
Ugyan... értem én a szöveget csak elszoktam ettől a nettó jóindulattól.. Nem baj szerencsére ez nem rólam szól... Van aminek egyszer sem érdemes nekifutni nem hogy kétszer.
Aha, világos. Van egy blogod, ahol engedélyezed a hozzászólásokat, de előtte, ha az számodra kényelmetlen, cenzúrázod, vagy törlöd. A főcímben jelzed a nagyközönség felé, hogy itt kérem most egy teszt lesz, de a valóságban két olyan képet teszel be, amit kutyafuttában, és csak "odafordultam és kattintottam" kiegészítéssel prezentálsz. Ezek után kapsz egy korrekt, nem személyeskedő kritikát és egy törléssel, ill. egy személyeskedő kritikával válaszolsz rossz indulatot feltételezve. Számtalan kötekedő, szkeptikus alakot ismerek, de bennük legalább van jellem. Ennyi lett volna dióhéjban a közlendőm tisztelt Fotóművész Úr!
Balassa László üzenete…
Köszönöm a nem személyeskedő, nem kötekedő kritikai észrevételedet.
Ebben a pillanatban esett le basszus, Te tényleg nem érted, hogy mi a pálya. Írsz egy blickfangos címet, amivel behívod az olvasót. Persze nem kötelező elolvasni és pláne nem kötelező írni rá, de mivel régi "lejkás" vagyok, és ha már ráklikkeltem és az ígéret szerint ugye egy tesztet kapok majd, akkor, fizetek az időmmel és a tiszteletteljes figyelmemmel és végigolvasom a posztot. Ezek után leírom a véleményem és Te nem egy intellektuális válasszal reagálsz, hanem elkezdesz sértegetni és rosszindulatúnak titulálsz. Hm, remélem a fényképezés jobban megy, mint a kommunikáció... Elköszönök! Minden jót!
Balassa László üzenete…
Köszönöm hogy te nem sértegetsz és mindvégig magasan intellektuális maradsz és szakítasz időt és fáradtságot arra hogy letekints rám és oktas, taníts, kijavíts, mint régi leicás, kommunikációs szakember. Ezennel fejet hajtok magason szárnyalló intellektusod, szaktudásod, minden rosszindulatot mellőző kedves hozzászólásaid tengere felett. Várlak vissza bármikor hogy tovább tanulhassak, fejlődhessek melletted és emberi hozzáállásod mellett. Nézd el nekem ha becsapva érzed magad esetlen próbálkozásaim miatt, ígérem megjavulok idővel. Köszönöm megtisztelő figyelmedet tényleg nagyon hálás vagyok neked hogy tanulhattam.
Oh, ugyan, szóra sem érdemes. Semmiség. Nem volt nehéz dolgom, de szívesen.
Pál üzenete…
Tetszett az írás!!!! ;) és a black oud Laurenttől kiváló,hozzám is közel van...talán Black Afgano ,amit keresünk. ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.