Ugrás a fő tartalomra

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....



Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag.
Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol leginkább tájképek, állatok, sima portrék szerepelnek. Így aztán szép lassan le is tettem erről. Mikor teljesen elengedtem ezt a dolgot egyszercsak megcsörrent a telefon és a vonal túlfelén a Leica magyarországi hivatalos képviselete ajánlotta fel segítségét kiemelt munkáimhoz mint például a kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon zajló fotózásokhoz használhatok Leica gépeket.
Nem tudom mit nyögtem ki zavaromban de valami olyasmit hogy nekem egy leica gép akkumlátorára sem lenne pénzem, hisz szinte mindig karitatív munkákon dolgozom ami pénzem meg van azt rendszerint otthagyom azoknak akiknek nagyobb szükségük van rá. Tehát leszögezhetjük nem vagyok potenciális vásárló, ők mégis tartották az ajánlatot.
A Leica egy olyan termék ahol a piros logót fizeted meg, ezen felül egy sima kamera zéro extrával.
Ezt az álláspontot hírdeti a legtöbb ember aki a környezetemben van így óhatatlanul nekem is ez volt a kialakult véleményem. Sokat gondolkoztam melyik gépet vigyem el dolgozni de valahogy a szívem minduntalan visszahúzott a Q irányába. Kicsi, tökéletes formatervezés....komolyan ezt a gépet egy kissebb orgazmus kézbevenni. 28-as fix objektív nem cserélhető. Tökéletes az én munkámhoz! 24 és 35 között egy gyönyörű középút... 1,7-es fényerő.... 24 megapixel (kinemszarjalenemezenmúlik).
Egy szó mint száz jó lesz ez nekem idevele!
Namost hogy a góré arrafelé nem százas az tuti...gyerekek a kezembe adot egy 1.300.000 forintos kamerát! Szerintem ennyi pénz nincs is... én lassan nyolcadik éve ugyanazzal a kamerával dolgozom amin van egy portrémarkolat mert a gombok már csak ott működnek és az egészet a szigetelőszalag fogja össze és akkor a kezembe adják a világ egyik legjobb kameráját!


Az első dolog ami átfutott az agyamon az az volt hogy baszod engem átkúrtak....sétikálok egy többkilós pakkal olyan terepeken ahol bármikor futni kell de sokszor kúszni mászni stb és most gyakorlatilag a kezemben van egy ehhez képest súlytalan parányi kis ékszerdoboz ami az elmondások alapján minden területen kenterbe veri a teljes cuccomat....mit ne mondjak voltak kétségeim...igazából jó ideig csak forgattam a kezem között a kis Leicát és kerestem a hibát....sajnos rajongom a Bauhaus dolgokért így kívül semmi hibát nem voltam hajlandó találni...igazság szerint nincs is...na jó gondoltam majd elvérzik munka közben a drágaság...



Az első teszt az volt hol eddig az összes milc kamera elvérzett....bekapcsoltam és azonnal megnyomtam az exponálógombot, majd fel is kacagtam diadalmasan...nem exponált...meg se mozdult....sztoikus arccal kaptam a választ hogy teljes sorozatot lőtt csak nem hallottam....valóban...öt fotó mind maradéktalanul éles és észre se vettem...oké megszoktam a tükrös gépeket...
Na irány a terep!
El nem tudom mondani milyen érzés amikor a teljes felszerelésem elfér a zsebemben...semmi nem húzza a vállam, beférek minden ajtón és ami a lényeg úgy tudok dolgozni hogy észre sem veszik...a Leica Q annyira pici, szolid letisztult darab hogy senki nem ugrik hátra tőle még ha szemre is emelem mint a nikonomtól ami kitakarja a fél fejemet. Gyakorlatilag olyan gyorsan állít élességet amilyet én sosem tapasztaltam. Én nem tudom milyen algoritmus alapján méri a fényeket de a képek nyersen úgy néznek ki mint ami már átment egy órás Photoshop játékon. Jó pár óra munka után hazamentem hogy megnézzem monitoron is az eredményt mégiscsak az az igazi.
Velem most fordult elő elöször hogy csak bámulom a végeredményt és nem tudok betelni vele....ilyen tónusokat, részletgazdagságot, tökéletes expót eddig még nem láttam. Óhatatlanul is átfutott az agyamon hogy jesszusom mit tudnék én művelni ezzel ha folyamatosan dolgoznék vele...nem fogok de megengedek magamnak egy kis ábrándozást ahol nem cipelek egy teljes hátizsákot csak ezt a pici csodát és minden kép ilyen hogy is mondjam...Leicás. Egy dolgot le tudok szögezni. A Leica sokkal több mint egy piros logo...olyan magas minőséget képvisel amihez én eddigi pályafutásom alatt sosem kerülhettem ennyire közel. (a továbbiakban sem fogok de mindenképp fantasztikus élmény volt megtapasztalni hogy így is lehet dolgozni)
Gyakorlatilag a teljes felszerelésemből tábortüzet raknék cserébe ezért a drágaságért mert a szakma azon területén ahol én dolgozom felbecsülhetetlen értékkel bír az hogy ilyen pici, ennyire tökéletes, nem kap sokkot tőle senki ha elkezdek dolgozni vele, másodpercenként tíz kép és ennyire jó fényerő...ezek így együtt a Leica Q-t tökéletes társsá teszik utcai fotósoknak, utazó fotósoknak, veszélyes környezetben dolgozóknak (legendák szólnak róla mennyi sérülést kibír menniyre strapabíró de természetesen ezt nem teszteltem) és általában mindenkinek aki kész arra hogy lecserélje a monstrumot valami igazán használhatóra.
Elképesztő kaland volt vele fotózni és nagyon hálás vagyok a Leitz Hungáriának hogy megtehettem ezt ... mondjuk úgy kicsit kitágult az univerzum.
Na most jön a fekete leves....én dolgozni vittem el, és az én munkáim nem mindig publikálhatók...ez esetben több szempont miatt sem tehetek közzé csak az első kattintásokból ami a fotófalun történt...megértem ha többet nem vihetek el Leicát dolgozni, mert így nem vagyok egy nagy reklámérték, de ott ahol dolgoztam vele sokat segítettek a srácok még ha így megmutathatatlanul is.


A gép szemre sem lett emelve igazából csak odafordultam és kattintottam, mert kiváncsi voltam mennyire tudom használni ha nincs idő vacakolni...hát...engem igencsak meggyőzött....


Ugyanaz a szitu mint az előző képnél....

Végitélet: Ne adjátok többet oda mert nevet váltok és dél amerikába költözöm! :D Frissítés, készül az új teszt rengeteg fotóval ami publikálható. Már leirtam de gyengébbek kedvéért újra  leirom olyan terepen dolgoztam vele (kórházakban, koraszülött életmentő klinikákon) ahonnan nem lehet publikálni képeket. Úgyhogy türelem készül a bővebb anyag! :) 




Megjegyzések

Akkor a gyengébbek kedvéért én is leírnám, hogy a törölt hozzászólásomban direkt kiemeltem, hogy a "publikálható képek közül", szóval ezzel rögtön kizártam a nem nyilvános fotók leközlésének lehetőségét. László! Ha akadozik a szövegértés, fuss neki még egyszer.
Balassa László üzenete…
Ugyan... értem én a szöveget csak elszoktam ettől a nettó jóindulattól.. Nem baj szerencsére ez nem rólam szól... Van aminek egyszer sem érdemes nekifutni nem hogy kétszer.
Aha, világos. Van egy blogod, ahol engedélyezed a hozzászólásokat, de előtte, ha az számodra kényelmetlen, cenzúrázod, vagy törlöd. A főcímben jelzed a nagyközönség felé, hogy itt kérem most egy teszt lesz, de a valóságban két olyan képet teszel be, amit kutyafuttában, és csak "odafordultam és kattintottam" kiegészítéssel prezentálsz. Ezek után kapsz egy korrekt, nem személyeskedő kritikát és egy törléssel, ill. egy személyeskedő kritikával válaszolsz rossz indulatot feltételezve. Számtalan kötekedő, szkeptikus alakot ismerek, de bennük legalább van jellem. Ennyi lett volna dióhéjban a közlendőm tisztelt Fotóművész Úr!
Balassa László üzenete…
Köszönöm a nem személyeskedő, nem kötekedő kritikai észrevételedet.
Ebben a pillanatban esett le basszus, Te tényleg nem érted, hogy mi a pálya. Írsz egy blickfangos címet, amivel behívod az olvasót. Persze nem kötelező elolvasni és pláne nem kötelező írni rá, de mivel régi "lejkás" vagyok, és ha már ráklikkeltem és az ígéret szerint ugye egy tesztet kapok majd, akkor, fizetek az időmmel és a tiszteletteljes figyelmemmel és végigolvasom a posztot. Ezek után leírom a véleményem és Te nem egy intellektuális válasszal reagálsz, hanem elkezdesz sértegetni és rosszindulatúnak titulálsz. Hm, remélem a fényképezés jobban megy, mint a kommunikáció... Elköszönök! Minden jót!
Balassa László üzenete…
Köszönöm hogy te nem sértegetsz és mindvégig magasan intellektuális maradsz és szakítasz időt és fáradtságot arra hogy letekints rám és oktas, taníts, kijavíts, mint régi leicás, kommunikációs szakember. Ezennel fejet hajtok magason szárnyalló intellektusod, szaktudásod, minden rosszindulatot mellőző kedves hozzászólásaid tengere felett. Várlak vissza bármikor hogy tovább tanulhassak, fejlődhessek melletted és emberi hozzáállásod mellett. Nézd el nekem ha becsapva érzed magad esetlen próbálkozásaim miatt, ígérem megjavulok idővel. Köszönöm megtisztelő figyelmedet tényleg nagyon hálás vagyok neked hogy tanulhattam.
Oh, ugyan, szóra sem érdemes. Semmiség. Nem volt nehéz dolgom, de szívesen.
Unknown üzenete…
"A Leica egy olyan termék ahol a piros logót fizeted meg, ezen felül egy sima kamera zéro extrával." - írod.
Nos, a mondat második fele igaz. Az első fele nem teljesen. Bár kétségkívül van a Leicának egy sznob vásárlóközönsége, valójában ezek a kamerák nem a "Red Dot" miatt drágák. Hanem a tartósságuk miatt. Nem tudom mennyi kamera fordult meg a kezemben az elmúlt negyvenöt évben, amióta amatőr fotós vagyok. De csak a Leicák maradtak meg. Érzelmileg is kötődöm a brandhez: Leicán tanultam. A kilencvenes évek elején egy akkor harminc éves M3-mal és két objektívvel (50 és 90 mm) bejártam a világot. Velem volt sivatagban, tengeren, magashegyen, őserdőben, metropoliszban és mocsaras vidéki falvakban. Szervizben még nem volt. Amikor jött a digitális korszak, nem volt kérdés, hogy mit fogok venni. Persze gyűjteni kellett rájuk, mert végül két digit is vettem: egy kompaktot és egy milcet. Aztán jött az instant kamerájuk, a Sofort, az nem is volt igazán drága. Mondják, hogy az feldrágított Fujifilm Instax Mini. Valóban együttműködéssel készült, de a Leica kicsit más: keményebb műanyagból készült, valamivel nehezebb is, és a keresőjük sem egyforma: a Sofortnál nagyobb a betekintési szög, akár szemüveggel is lehet használni. De persze tudom, hiábavaló próbálkozás megváltoztatni egy Leicához kapcsolódó társadalmi előítéletet. Csak sokan úgy szólják le, hogy még egyet sem fogtak a kezükben. Ezért is örülök az írásnak.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget