Ugrás a fő tartalomra

Balassa megbolondult!


Jópáran gondolják ezt rólam Karácsonyi akcióm miatt, miszerint öt euróért elérhetővé tettem a képeimet nyomtatható minőségben nagy felbontásban.
Miért is tettem?
Elmondom.
Sokan tudják akik követik az oldalamat, hogy pár hónapja igen közel kerültem ahhoz, hogy elbúcsúzzam a földi léttől....hajszálon múlt a dolog de a jóisten úgy gondolta van még dolgom ebben a világban.
Maga az elmúlás nem ijesztett annyira mint vártam, mosolyogva gondoltam arra, hogy nagyanyám igazán csinálhatna egy olyan mákosgubát amilyet gyermekkoromban csinált mire odaérek.
Az ajtóból fordított vissza a jóisten és én naponta hálát adok neki azért hogy itt lehetek a családom, barátaim köreiben. Egyer azt nyilatkoztam egy riporter kérdésére, hogy nem vagyok egyéb csak egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok, és én csak megfigyelem ezt...akkor nem gondoltam volna hogy egyszer ezen az ajtón nem csak képi világomat elősegítő "látomások" fognak bejönni hanem ötletek, cselekvésre buzdító javaslatok is. Magvak amikből lassan a bizonyosság hatalmas fái nőnek.
Bizonyosság ami megérteti velem, hogy nem azért alkotok, hogy görcsösen birtokoljam az alkotásaimat...bármit is alkotok, az abból a tehetségből, látásmódból, őstudatból (hívjuk akárhogy) ered, amit Isten lehelt belém. Én ezt kaptam, míg mások egyéb tulajdonságokat amikkel én nem rendelkezem....akárhogy is, Isten ezt ajándékul adta, és nem kért cserébe semmit, talán csak annyit hogy használjam bölcsen.
Ezért nem akarok pöffeszkedő művésszé válni, aki tíz körömmel markolja alkotásait, és rápillantást is csak akkor enged, ha előtte a pénztárnál hallja a csilingelést.

Évek óta tervezek egy workshopot és valami hiba mindig becsúszott ami miatt nem jött össze...mostanra világos hogy miért nem sikerült eddig....azért mert most jött el az ideje.
Tavasszal haza szeretnék menni, és tartani egy többnapos workshopot, ahol nem csak a fotózás technikai részleteit szeretném átadni, hanem azt a pluszt, ami a dolog lelki, ha úgy tetszik megfoghatatlan oldala....hiszem, hogy ezt a legnehezebb átadni, és fogékonynak kell lenni rá, hogy sikerüljön de meg fogom próbálni, éppen ezért nem lesznek tantermek, unalmas órák, előadások.
Séták lesznek erdőkben, piknik tisztásokon, városi kirándulások, ahova mindenki hozza a kameráját és a befogadóképesség tulajdonságát. Megmutatom mit miért fotózok le, és hogyan érem el, hogy az elkészült kép tartalmazza azt a pluszt, amitől az én képeim ahogy ti mondjátok "Balassásak".
Magyarán szólva mindent szeretnék átadni amit tudok. Nem szeretnék titkokat megtartani.
Senkinek nem kell fizetnie semmit...ha hoztok egy almát azt elfogadom...csak ne mindenki mert az sok lesz (:
Most értünk el oda, hogy miért nem tettem teljesen ingyenessé a fotóimat....mert az öt eurókból szeretném megvenni a repülőjegyemet...ennyi a nagy titok.
És hogy a Balassa megbolondult-e? Meglehet (:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.