Ugrás a fő tartalomra

Balassa megbolondult!


Jópáran gondolják ezt rólam Karácsonyi akcióm miatt, miszerint öt euróért elérhetővé tettem a képeimet nyomtatható minőségben nagy felbontásban.
Miért is tettem?
Elmondom.
Sokan tudják akik követik az oldalamat, hogy pár hónapja igen közel kerültem ahhoz, hogy elbúcsúzzam a földi léttől....hajszálon múlt a dolog de a jóisten úgy gondolta van még dolgom ebben a világban.
Maga az elmúlás nem ijesztett annyira mint vártam, mosolyogva gondoltam arra, hogy nagyanyám igazán csinálhatna egy olyan mákosgubát amilyet gyermekkoromban csinált mire odaérek.
Az ajtóból fordított vissza a jóisten és én naponta hálát adok neki azért hogy itt lehetek a családom, barátaim köreiben. Egyer azt nyilatkoztam egy riporter kérdésére, hogy nem vagyok egyéb csak egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok, és én csak megfigyelem ezt...akkor nem gondoltam volna hogy egyszer ezen az ajtón nem csak képi világomat elősegítő "látomások" fognak bejönni hanem ötletek, cselekvésre buzdító javaslatok is. Magvak amikből lassan a bizonyosság hatalmas fái nőnek.
Bizonyosság ami megérteti velem, hogy nem azért alkotok, hogy görcsösen birtokoljam az alkotásaimat...bármit is alkotok, az abból a tehetségből, látásmódból, őstudatból (hívjuk akárhogy) ered, amit Isten lehelt belém. Én ezt kaptam, míg mások egyéb tulajdonságokat amikkel én nem rendelkezem....akárhogy is, Isten ezt ajándékul adta, és nem kért cserébe semmit, talán csak annyit hogy használjam bölcsen.
Ezért nem akarok pöffeszkedő művésszé válni, aki tíz körömmel markolja alkotásait, és rápillantást is csak akkor enged, ha előtte a pénztárnál hallja a csilingelést.

Évek óta tervezek egy workshopot és valami hiba mindig becsúszott ami miatt nem jött össze...mostanra világos hogy miért nem sikerült eddig....azért mert most jött el az ideje.
Tavasszal haza szeretnék menni, és tartani egy többnapos workshopot, ahol nem csak a fotózás technikai részleteit szeretném átadni, hanem azt a pluszt, ami a dolog lelki, ha úgy tetszik megfoghatatlan oldala....hiszem, hogy ezt a legnehezebb átadni, és fogékonynak kell lenni rá, hogy sikerüljön de meg fogom próbálni, éppen ezért nem lesznek tantermek, unalmas órák, előadások.
Séták lesznek erdőkben, piknik tisztásokon, városi kirándulások, ahova mindenki hozza a kameráját és a befogadóképesség tulajdonságát. Megmutatom mit miért fotózok le, és hogyan érem el, hogy az elkészült kép tartalmazza azt a pluszt, amitől az én képeim ahogy ti mondjátok "Balassásak".
Magyarán szólva mindent szeretnék átadni amit tudok. Nem szeretnék titkokat megtartani.
Senkinek nem kell fizetnie semmit...ha hoztok egy almát azt elfogadom...csak ne mindenki mert az sok lesz (:
Most értünk el oda, hogy miért nem tettem teljesen ingyenessé a fotóimat....mert az öt eurókból szeretném megvenni a repülőjegyemet...ennyi a nagy titok.
És hogy a Balassa megbolondult-e? Meglehet (:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…