Ugrás a fő tartalomra

Balassa megbolondult!


Jópáran gondolják ezt rólam Karácsonyi akcióm miatt, miszerint öt euróért elérhetővé tettem a képeimet nyomtatható minőségben nagy felbontásban.
Miért is tettem?
Elmondom.
Sokan tudják akik követik az oldalamat, hogy pár hónapja igen közel kerültem ahhoz, hogy elbúcsúzzam a földi léttől....hajszálon múlt a dolog de a jóisten úgy gondolta van még dolgom ebben a világban.
Maga az elmúlás nem ijesztett annyira mint vártam, mosolyogva gondoltam arra, hogy nagyanyám igazán csinálhatna egy olyan mákosgubát amilyet gyermekkoromban csinált mire odaérek.
Az ajtóból fordított vissza a jóisten és én naponta hálát adok neki azért hogy itt lehetek a családom, barátaim köreiben. Egyer azt nyilatkoztam egy riporter kérdésére, hogy nem vagyok egyéb csak egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok, és én csak megfigyelem ezt...akkor nem gondoltam volna hogy egyszer ezen az ajtón nem csak képi világomat elősegítő "látomások" fognak bejönni hanem ötletek, cselekvésre buzdító javaslatok is. Magvak amikből lassan a bizonyosság hatalmas fái nőnek.
Bizonyosság ami megérteti velem, hogy nem azért alkotok, hogy görcsösen birtokoljam az alkotásaimat...bármit is alkotok, az abból a tehetségből, látásmódból, őstudatból (hívjuk akárhogy) ered, amit Isten lehelt belém. Én ezt kaptam, míg mások egyéb tulajdonságokat amikkel én nem rendelkezem....akárhogy is, Isten ezt ajándékul adta, és nem kért cserébe semmit, talán csak annyit hogy használjam bölcsen.
Ezért nem akarok pöffeszkedő művésszé válni, aki tíz körömmel markolja alkotásait, és rápillantást is csak akkor enged, ha előtte a pénztárnál hallja a csilingelést.

Évek óta tervezek egy workshopot és valami hiba mindig becsúszott ami miatt nem jött össze...mostanra világos hogy miért nem sikerült eddig....azért mert most jött el az ideje.
Tavasszal haza szeretnék menni, és tartani egy többnapos workshopot, ahol nem csak a fotózás technikai részleteit szeretném átadni, hanem azt a pluszt, ami a dolog lelki, ha úgy tetszik megfoghatatlan oldala....hiszem, hogy ezt a legnehezebb átadni, és fogékonynak kell lenni rá, hogy sikerüljön de meg fogom próbálni, éppen ezért nem lesznek tantermek, unalmas órák, előadások.
Séták lesznek erdőkben, piknik tisztásokon, városi kirándulások, ahova mindenki hozza a kameráját és a befogadóképesség tulajdonságát. Megmutatom mit miért fotózok le, és hogyan érem el, hogy az elkészült kép tartalmazza azt a pluszt, amitől az én képeim ahogy ti mondjátok "Balassásak".
Magyarán szólva mindent szeretnék átadni amit tudok. Nem szeretnék titkokat megtartani.
Senkinek nem kell fizetnie semmit...ha hoztok egy almát azt elfogadom...csak ne mindenki mert az sok lesz (:
Most értünk el oda, hogy miért nem tettem teljesen ingyenessé a fotóimat....mert az öt eurókból szeretném megvenni a repülőjegyemet...ennyi a nagy titok.
És hogy a Balassa megbolondult-e? Meglehet (:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…