Ugrás a fő tartalomra

Szomorú hír.



Hosszú évek óta tervezek egy kiállítást ami a legapróbb részletekig olyan, amilyennek én szeretném.
A tér berendezésétől kezdve, a képek méretéig, a fények pontos beállításáig, a hangok zenék megfelelő megszólalásáig mindent én akartam elrendezni.
Ki akartam nyitni egy ajtót nektek arra a világra, amit eddig csak részleteiben töredékeiben láthattatok.
Be akartalak titeket vezetni kézenfogva egy olyan helyre, ahol minden összeaáll egy vizuális utazássá.
Évek óta keresek, próbálkozok, hogy olyan helyet találjak ahol kellőképpen segítőkészek, rugalmasak, és felkészültek egy ilyen projekt befogadására. A jó hír az hogy megvan a hely. Készségesek, támogatóak, mindent leszerveznek pontosan úgy ahogy én kérem, és büszkék rá, hogy ők kelthetik valóra ezt a különleges világot. Fantasztikus hír ez nekem de van benne egy kis rossz hír nektek.
Ez sajnos nem Magyarországon jön létre.
Sokat próbálkoztam de a sznobizmus, komolytalaság, kivagyiság falai otthon lerombolhatatlannak tűntek, és végül letettem róla, hogy ezt az anyagot hazavigyem.
Az itteni Kultúrális Intézet vette szárnyai alá a projektet és folyamatosak a tárgyalások, de már biztosítottak szponzorokról, médialehetőségekről a kiállítás egész Spanyolországban való bemutatásáról.
Sajnálom hogy ez nem otthon jött létre.
Boldog vagyok hogy létrejött.

Az Aricia és az Apotheosis sorozat teljesen elválaszthatatlan lett számomra és ezek alkotják a kiállítás magját, amit a különlegesen beállított fények, hangok, projektorvetítések tesznek telljessé.
A kitűzött időpont 2016 május.
Lesz mit csinálni addig.

Megjegyzések

Gábor Udvari üzenete…
Gratula!
Nem akarok károgni, de szinte várható volt hogy nem itthon hozod tető alá....mit mondjak..kinn élsz, hazalátogatsz, érzed a külömbözőségeket.
Nagyonis. ;)
Mindenesetre örülök hogy összehozod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…