Ugrás a fő tartalomra

Szomorú hír.



Hosszú évek óta tervezek egy kiállítást ami a legapróbb részletekig olyan, amilyennek én szeretném.
A tér berendezésétől kezdve, a képek méretéig, a fények pontos beállításáig, a hangok zenék megfelelő megszólalásáig mindent én akartam elrendezni.
Ki akartam nyitni egy ajtót nektek arra a világra, amit eddig csak részleteiben töredékeiben láthattatok.
Be akartalak titeket vezetni kézenfogva egy olyan helyre, ahol minden összeaáll egy vizuális utazássá.
Évek óta keresek, próbálkozok, hogy olyan helyet találjak ahol kellőképpen segítőkészek, rugalmasak, és felkészültek egy ilyen projekt befogadására. A jó hír az hogy megvan a hely. Készségesek, támogatóak, mindent leszerveznek pontosan úgy ahogy én kérem, és büszkék rá, hogy ők kelthetik valóra ezt a különleges világot. Fantasztikus hír ez nekem de van benne egy kis rossz hír nektek.
Ez sajnos nem Magyarországon jön létre.
Sokat próbálkoztam de a sznobizmus, komolytalaság, kivagyiság falai otthon lerombolhatatlannak tűntek, és végül letettem róla, hogy ezt az anyagot hazavigyem.
Az itteni Kultúrális Intézet vette szárnyai alá a projektet és folyamatosak a tárgyalások, de már biztosítottak szponzorokról, médialehetőségekről a kiállítás egész Spanyolországban való bemutatásáról.
Sajnálom hogy ez nem otthon jött létre.
Boldog vagyok hogy létrejött.

Az Aricia és az Apotheosis sorozat teljesen elválaszthatatlan lett számomra és ezek alkotják a kiállítás magját, amit a különlegesen beállított fények, hangok, projektorvetítések tesznek telljessé.
A kitűzött időpont 2016 május.
Lesz mit csinálni addig.

Megjegyzések

Gábor Udvari üzenete…
Gratula!
Nem akarok károgni, de szinte várható volt hogy nem itthon hozod tető alá....mit mondjak..kinn élsz, hazalátogatsz, érzed a külömbözőségeket.
Nagyonis. ;)
Mindenesetre örülök hogy összehozod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…