Ugrás a fő tartalomra

Visszaszámlálás.

Rengetegen jelentkeztek a workshopra....több mint ötszáz ember és még most is folyamatosan jönnek...én sajnos eljutottam a teljesítőképességem határához, így már nem tudok tudunk új jelentkezőket fogadni..
Sok dolgot tanultam ebből a dologból....azt hogy ha a jóisten elindít valamit akkor mindig előkészít egy ösvényt ami talán nem a legegyszerűbb, nem a legkönnyebb, talán lemondásokkal jár de elvezet a célhoz.
Szeretném azt hinni hogy az emberek nem csak azért jönnek mert ingyenes a dolog hanem mert valóban látnak valamit amit felhasználhatnak fejlődésükre.
Minden követ megmozgattam repülőjegyemet mégis egy őrangyal szerezte meg nekem, hogy hazajussak....gyakorlatilag minden résztvevő neki köszönheti meg, hogy a workshop egyáltalán létrejön....persze a kilétét nem fedhetem föl.
Fura lesz a családom nélkül hazamenni és három hétig külön lenni tőlük...10 év alatt sosem volt ilyen hosszú különtöltött idő így haza szív nélkül megyek mert az ott van ahol a családom.
Néha csak ülök és hosszan bámulok magam elé hogy milyen fura az élet, milyen kuszák az utak amiket bejárunk...valahogy visszavágyom a caminora egy ideje....bár belegondolva ez a hazavezető utam is egyfajta camino.
Azon gondolkozom hogy a jóisten nem tévedett e nagyot velem...egy olyan fotós tartson előadást aki szinte meditatív állapotban dolgozik néha nem is emlékezve hogyan is születtek a képek...hogy nyithatnék ki egy olyan szemet bennetek amit magam is csak megfigyelek de nem írányítok.
Persze meg fogom próbálni...és lesznek akiknek sikerülni fog....hiszem hogy igen.
De ha mást nem is egy akkora csokornyi gyakorlati trükköt tudok mutatni amik elterelhetik a figyelmet a lényegről.....
Bárcsak mindenkinek a lényeget mutathatnám meg.
Bárcsak mindannyiótok mosolyogva mehetne haza.

Megjegyzések

MMMM üzenete…
Laci, hidd el, meg lesz a lényeg!
Aki látja és érzi, annak azért, aki nem, annak pedig azért.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…