Ugrás a fő tartalomra

A tökéletes füzet

Grafomán vagyok. Éppen ezért imádom a füzeteket. Szeretem a papír illatát, az új füzet sima fehér lapjait. Ha alkalmam adódik veszek egyet magamnak.
Természetesen a klasszikus bőrkötéses füzeteket szeretem, tradicionális formákkal, és a lehető legjobb minőségű papírral. Évek óta vásárolom őket sokszor igen magas áron 100-120 euróért is, hogy a bőr az valóban minőségi bőr legyen, a papír pedig ne a legegyszerűbb ingres papír, hanem olyan ami akár több célra is alkalmas akár írni akár rajzolni.
Minden új füzet megdobbantotta a szívemet, de rövidebb vagy hosszabb használat után megleltem azokat a hibákat, amik miatt nem lett tökéletes egy sem számomra.
Mindig volt valami, egy kis dolog ami vagy a használhatóság, vagy az esztétikum irányában kibillentette a mérleget.
Persze lehet mondani hogy kákán is csomót keresek, de abban is van valami, hogy a magas árért cserébe elvárom a minőség és praktikum találkozását.
Egy napon aztán támadt egy ötletünk.
Csináljuk meg.
Egyszerű, hisz embert nem ismerek aki jobban értene a papírokhoz mint Bori. Ő maga is ilyen füzetet használ, és művészként tudja a hiányosságait.
Leültünk megtervezni.
A bőr beszerzése fontos eleme a dolognak. Hibátlan minőség, strapabírás, kezelhetőség. Barcelonában találtuk meg a forrást egy olyan boltban, ami minden elvárásunknak megfelelt...száz éve változatlanul ott lévő bolt, az ott dolgozók mindent tudnak a bőrökről, és hatalmas a választék.
Papírt egy hasonló jellegű boltban, úgyszintén Barcelonában szereztük be, hosszas válogatás után.
Mondanom se kell, hogy rögtön kiderült másféle papír kell Borinak, és más nekem.
Tervezőasztalhoz ültünk és készült egy prototípus, amit használok hónapok óta. Természetesen találtam hibát de ez alkalommal ki tudtuk javítani.
Elkészült a következő, ahol kijavítottuk a minket zavaró hibákat.
Tökéletes lett számomra. Hibátlan klasszikus szépség, ami használható minden körülmény között.
Elkészült Bori füzete is ami úgyszintén csodálatos lett a maga eleven színeivel, praktikuságával, méretével.
Mondanom sem kell soha többé nem kell füzetet vennem.
Minap Barcelonában meglátta egy ismerős és rákérdezett, mi pedig büszkén mondtuk hogy saját termék.
Azóta megkeresett egy üzlet Barcelonában aki rendelt belőle, és számtalan megrendelést kaptunk ismerőseinktől is....kétségtelen valami jó dolog kezdődött el.
További tervek láttak napvilágot, újabb füzetekkel szakmákra, személyre szabva, hogy ne csak nekem legyen tökéletes füzetem.....
Per pillanat a logó kidolgozása, és a márkanév megalkotása zajlik.....

Megjegyzések

Tokai András üzenete…
Na akkor Facebookos jegyzeteim közt nemsokára olvashatsz az én füzeteimről is.
ana üzenete…
fúúú...
gyönyörűek lettek.
tapintása,illata is izgalmas lehet.
na és a későbbi patina.... .-D
nem kérdés, melyik a Balassa-féle és melyik Borié.

üdv. ana

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…