Annyira meglepett a kérdés hogy szó nélkül átadtam a volánt...amúgy sem szeretem a suzukit vezetni mert rohadt pici nekem...
hát így indultunk meg, a közel háromnegyed órás útra, ami idő alatt megismerkedtünk, beszélgettünk s megtapasztaltuk hogy István jól vezet! Istenem mediterrán országban élek én nem vezetek már gyorsan, csak olyan Spanyolosan....
Megérkezvén kihasználtam barátom vendégszeretetét kávé ügyileg, és neki is láttunk a fotózásnak...
Egyetlen szempontból volt nehéz dolgom, az pedig a komor tekintet.... István mosolygós, jókedélyű, így csak sokadszorra kaptam el a számomra szükséges hideg, komor pillantást, de úgy érzem azért sikerült, illetve a mosolyteli képek között is találtam megfelelőt.
Dolgoztam Rolleiflexxel is, ami Istvánnak meglepetés volt, (méghogy halott a filmes fotográfa!) azokból a képekből majd később mutatok...
A helyszín úgy érzem tökéletes volt karakteréhez, köszönet érte!
Azt szeretem az ilyen munkákban, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, akiktől mindig kicsit többnek, jobbnak érzem magam, és még ha múlandó varázs is, megéri....
Megjegyzések