Ugrás a fő tartalomra

Magyar Project: Vágó István.

-Üdvözlöm Vágó úr Balassa László vagyok, megérkeztünk! szóltam a kaputelefonba majd egy vidám -jajdejó után már indultunk is a helyszínre. Alig tettem meg 30 métert mikor az anyósülésről megkérdezte, -Ne vezessek inkább én?
Annyira meglepett a kérdés hogy szó nélkül átadtam a volánt...amúgy sem szeretem a suzukit vezetni mert rohadt pici nekem...
hát így indultunk meg, a közel háromnegyed órás útra, ami idő alatt megismerkedtünk, beszélgettünk s megtapasztaltuk hogy István jól vezet! Istenem mediterrán országban élek én nem vezetek már gyorsan, csak olyan Spanyolosan....
Megérkezvén kihasználtam barátom vendégszeretetét kávé ügyileg, és neki is láttunk a fotózásnak...
Egyetlen szempontból volt nehéz dolgom, az pedig a komor tekintet.... István mosolygós, jókedélyű, így csak sokadszorra kaptam el a számomra szükséges hideg, komor pillantást, de úgy érzem azért sikerült, illetve a mosolyteli képek között is találtam megfelelőt. 
Dolgoztam Rolleiflexxel is, ami Istvánnak meglepetés volt, (méghogy halott a filmes fotográfa!) azokból a képekből majd később mutatok...
A helyszín úgy érzem tökéletes volt karakteréhez, köszönet érte!
Azt szeretem az ilyen munkákban, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, akiktől mindig kicsit többnek, jobbnak érzem magam, és még ha múlandó varázs is, megéri....

Megjegyzések

Zsákai Péter üzenete…
olvasgatlak ám, ha ritkán kommentelek is! :) érdekelne, hogy mi ez a projekt? hogyan kerültél kapcsolatba Vágó Istvánnal? akkor most nem Londonban vagy? vagy ott találkoztatok? már ha szabad kíváncsiskodni. :)
Balassa László üzenete…
Szia! A Magyar project évek óta zajlik...azok az emberek kerülnek bele akik a Magyar szó hallatán eszembe jutnak mint például az István...Úgy kerültünk kapcsolatba hogy írtam neki egy e-mailt és felkértem a fotózásra...Londonban voltunk 3 hétig majd egy hét Magyarország...otthon találkoztunk. :)
Zsákai Péter üzenete…
köszönöm a választ! mindent értek! :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…