Az öreg olajfa árnyékában bújkált. Testetlen, súlytalan sötétség.
Ahogy közel értem alig láthatóan összerezzent.
-Mi a neved? Kérdeztem töle.
Nem mozdult. Lassan hullámzott jobbra balra. Bár semmi szemre emlékeztetö nem volt rajta, éreztem ...hogy meredten bámul.
Éreztem a dühét, a vibráló energiát.
-Mi a neved? Kérdeztem kicsit határozottabban. A hullámzás egy pillanatra abbamaradt, majd újra ütemessé vált.
Lassan elfordultam töle, és elindultam. Gyomrom kavargott lábaim gumivá váltak.
Pár lassú lépés.
-Szeretlek. Szólalt meg egy több száz hangból álló kórus mögöttem.
Ereimben jéggé vált a vér, és koponyámat millió emlékszilánk szúrta át.
Megszédültem. -Tehát te vagy az elsö. Feleltem.
A kertet az éjszaka balzsamos illata járta be, amibe egy gondolat erejéig, savas hányásszag keveredett. Valahol madár röppent fel.
Ahogy közel értem alig láthatóan összerezzent.
-Mi a neved? Kérdeztem töle.
Nem mozdult. Lassan hullámzott jobbra balra. Bár semmi szemre emlékeztetö nem volt rajta, éreztem ...hogy meredten bámul.
Éreztem a dühét, a vibráló energiát.
-Mi a neved? Kérdeztem kicsit határozottabban. A hullámzás egy pillanatra abbamaradt, majd újra ütemessé vált.
Lassan elfordultam töle, és elindultam. Gyomrom kavargott lábaim gumivá váltak.
Pár lassú lépés.
-Szeretlek. Szólalt meg egy több száz hangból álló kórus mögöttem.
Ereimben jéggé vált a vér, és koponyámat millió emlékszilánk szúrta át.
Megszédültem. -Tehát te vagy az elsö. Feleltem.
A kertet az éjszaka balzsamos illata járta be, amibe egy gondolat erejéig, savas hányásszag keveredett. Valahol madár röppent fel.
Megjegyzések
Túl sok Bradburyt olvastál...