Ugrás a fő tartalomra

Kis családtörténet.

Apám (Zimonyi László) feleségül vette anyámat….azt hiszem innen érdemes kiindulni…Nagyapámnál igazán sosem tudott bevágódni, nagyanyám azonban szerette. Amikor elment nagyanyám még a párnáját is nekiadta amit nálunk használt. A történetnek ezen része zavaros…pár hónapos lehettem amikor elválltak. Apámmal fojtatott későbbi beszélgetések, rávilágítottak arra hogy nem feltétlenül csak őt terheli felelősség. Anyám bár lassan de annál biztosabban rálépett az alkoholizmus útjára. Apám soha nem mondta ezt nyiltan ki de az alkoholizmus miatt feltehetően számtalan probléma felszinre került ami egy normális kapcsolatban nem lép fel. Idővel apám ezt nem tudta tolerálni gondolom. Ez teljességgel érthető is. Egy két születésnapomra még eljött azután elmaradozott. Az ok ködbe vész. Vagy az akkori felesége miatt (ezt kétlem) vagy nagyapám hatására (valószínübb)
Na de térjünk vissza az alapokhoz innen a történet többszereplős lesz ismerkedjünk meg velük.
A ház maga egy kétemletes körfolyosós régi bérház volt aminek végén egy különálló kis parasztházjellegű házikó állt anno istálónak használták. Amint beléptél egy kb 2,5m széles és kb 5-6 m hosszú helység fogadott. Piros fehér koszoskopott kőpadló kétoldalt két ajtó a szobáknak továbbtekintve egy lehasznált hűtőszekrény mögötte egy ősöreg rozsdás gázrezsó.
Mögötte egy fali melegítő amire egyszer rápöcköltem egy fikuszt és úgy felfújódott mint a pop corn…soha többet nem sikerült….pedig probálkoztam….
Csak a baloldali szoba volt fűthető meg a konyha.
Wc fürdőszoba nem volt. A wc a folyosó közepén balra fürdőszoba helyett lavór konyhában, vagy nyaranta a garázsba vezetett gumicső mint zuhanyzó.
Mellettünk lakott a G. Katalin nevű rettenetesen kövér igen igénytelen nő akit mindenki zsuzsinak hívott csak a jóisten tudja miért. Ő volt a nagyanyám keresztlánya és rettenetesen szerettem! Férje hozzávetőlegesen egy botsáska szellemi szinvonalával versengett.
Volt egy fia és egy lánya akit egyszer anyám piszkosul elkalapált.
Zsuzsi igen sajátságos testszagal rendelkezett és szenvedélyesen itta a kolát eredeti szörp és minden fellelhető formában. Minden alkalommal nagyanyám segítségét kérte ha szalontüdőt főzőtt zsemlegombóccal. Nagyanyám mesterien főzött.
zsuzsi után a füleki néni lakott aki nem igen szerette a gyerekeket csak engem viselt valamiért máig sem tudom miért. Sokszor beengedett gyönyörű babákkal teli lakásába ahol képeslapokkal kártyáztunk…. Rengeteg volt neki. Nagyon rendszerető kedves asszony volt (talán még él) túlélt mindenkit beleértve az egész családomat. Tavalyelőtt volt egy combnyaktörése amiből még felépült. Hiányzott a két középső ujja talán a jobb kezéről…a présgép lekapta a gyárban. Minden évben újrafestette az ajtaját ablakait ugyanarra a piros színre…Mai napig megvan a levél amit nekem írt nagyapám halála után…

Utána lakott a törpe meg a géza.
A törpe meg a Géza egy külön historia. Mondjuk úgy hogy a zsuzsi férjének szinvonala egy műhold röppájájának felel meg az övékéhez képest. A törpe egy nő volt (asszem) félig cigány félig nem tudom mi….A férje telivér bajszos kancigány a két gyereke mongolidióta. Egyetlenegyszer elegyedtem szóba velük de erről később…
Mögöttük retyó. Talán hat faajtó egymás után világitás az első felett miénk az utolsó volt egy másik családdal használtuk közösen. Fény zéró omladozó vakolat pókhegyek folyamatos csöpögés a hátamra és kétszer szakadt rám a vakolat amitől ténylegesen beszartam dehát hol lenne aktuálisabb?

A rötyi mögötti idős hölgy neve ködbe vész sajnos. Mögötte lévő lakás üres volt aztán pedig a Sánta ica és a Pali.
A Sánta ica csípőficammal született szabó varrónő volt és otthon dolgozott.
Sokszor jártunk hozzá varratni és egyszer megmentette az életemet. Pali két méter magas 60 kilós épitőipari szakmunkás volt. Az a hallgatag egybites tipus.

Utánuk emelt földszinten laktak a wc szomszédaink meg a gyuri aki nagyapámal együtt dolgozott egy darabig mint mint rakodó idősebb korában pedig egy seprünyélre ragasztószalagozott késsel kergette a villanyszámlást meg a cigókat a házban. Szép sport! A wc szomszédunk férje valami vadkommunista volt akit nagyapám megpaskolt egyszer csak úgy játékosan.

Középen főbejárat. Hatalmas kapu, eredeti lövésnyomokkal, müködésképtelen prehisztorikus kaputelefonnal és szétrugdosott bádogpostaládákkal. Három kukával amik közül az elsőben találta első kutyámat az anyám. Világítás minimál, ideális bicskázóhely.

Túloldali folyosón Erikáék akik a Mátyás téren dolgoztak és a lánya emlékeim szerint talán az első erekcióm okozója kb 5-6 évesen. Utánuk ismeretlen peremzóna…
Legelső ismerős pont a füleki nénivel szemben lakó Józsi bá és Margit néni…aki az ovonénim is volt. Józsi a Merkurnál dolgozott mint sofőr és állítólag nyitott késsel alszik a feje mellett…gyakorlatilag sofőr a Merkurnál és gyáva mint a nyúl.
Felesége isteni pogácsát süt de rizikós is mert mellette macskamániás is 20 macska van a lakásukban…vazze….

Mellettük anya egyedül neveli gyerekeit. Apa egyébként kedves megnyerő ember börtönben csalásért. Lánya túl kövér ízlésemnek de azért jóban vagyunk.

Következik Margit az antikrisztus.
Öreg nő törpenövésű és sánta jehova tanuja gyerekét születéskor árvaházba adta hetente szeánszokon találkozik a csapattal. Egész családunk egyöntetűen és szenvedélyesen útálta.

És el is értünk a Balázs Béla utca 3 földszinti szexbombájához! A B. Ica. Néptáncos egyelőkelő helyen. Tökéletes alak, gyerek zéró, férj úgyszint. Sokszor fürdőruhában napozott amitől mindenki kedvet kapott kertészkedéshez…én is….

Innen folytatom……

Megjegyzések

Krisztina üzenete…
Imádom olvasni az írásaidat és olyan mintha hallanám ahogy mondod!
Fura,de kellemes érzés olyan nyugatató.
Nagyapud storyait mindig is imádttam!!!
Millió cupp
Balassa Laszlo üzenete…
folytatni fogom eletem csak kicsit betegeskedtem itt magamnak.....de otthon egesz a kozepiskolaig meg van irva minden csak at kell gepelnem.....
Krisztina üzenete…
oké,várom és titeket is nagyon,nagyon,nagyon,nagyon,nagyon...
Millió Cupp

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…