A Balassa

Lépésről lépésre szürkül a táj, alszanak ki a fények. A fal repedésein megcsillanó fényfoszlányok is tompulni látszanak...nem látom már a falat, már csak érzem a falat. Van még egyáltalán fal ami az utamat állhatná, vagy már csak tátongó sötétség ölel körbe? Elhalkulnak a zajok a világ tompa zümmögése halk sistergéssé, majd néma csönddé válik. Formák és hangok nélküli gondolat vagyok. Testetlenül mozdulok az érzékelés síkjain túl.  Nem kell szem, nem kell fül, nem kell tapintás. Nincs mit látni nincs mit hallani nincs mit tapintani. Nem zuhanok, nem emelkedek. A vagyok elvont fogalommá válik. Van még valaki a gondolat mögött? Van még valami a gondolat mögött? Ki teremt, és ki a teremtmény? Én teremtem magamat, én nélkül.  Térrel együtt hajlok, só vagyok a tengerben, pára a levegőben, illat ami egy ódon szekrényből árad. Én vagyok a sár a cipőd talpán és én vagyok a cipő.  Én vagyok a gyermek ki voltál, sa kutya amibe belerugtál, a lány akit cs...

Az a tó.... Szeretem az eukaliptuszfák illatát. Aznap is mélyeket szippantottam a friss levegőből ahogy lassan sétáltam le a domboldalról. Meleg nyári nap volt a kabócák már javában muzsikáltak. A tavat mindig útba ejtettem….csodás tavirózsák nőttek benne, és nekem jólesett reggelente pár percre megállni és a fapadok egyikéről ülve figyelni a vizet. Messziről láttam hogy a padon, ahol nap mint nap ülni szoktam, a halál ül, hosszú botjára támaszkodva, és merengve nézi a vizet. Halkan melléültem és követtem tekintetét…. A vízben egy halott sirály lebegett mozdulatlanul. -Szegény….-próbáltam beszélgetést kezdeményezni. -Remélem jó élete volt! – próbáloztam újra. -Fogalmam sincs…nézett rám a halál… -Akkor miért olyan érdekes? –kérdeztem kicsit nyersen Hosszan rám pillantott gyönyörű szemeivel, majd újra a sirályra szegezte a tekintetét. -Azért mert nem én voltam.-felelte. -Hogyhogy nem te? –néztem rá kérdőn Lassan felémfordult. -Ezzel a sirál...

Hajnali 3 óra: Vaczak hotel, Recepció. Telefon: -Tessék recepció! -Helló! -Helló tessék recepció! -ööööö küldje fel legyen szíves a biztonsági őrt! -Miért mi történt? -ööööö egy dagadt kígyó ül a szobám sarkában és elszívja a cigimet! -Tessék?! -öööö egy dagadt zöld kígyó elszívja az összes cigimet! Nem is ismerem! -Rendben a biztonsági őr elindul. Juan fáradtan néz rám.... -hallottad? böki ki.... -Igen csak nem vagyok benne biztos hogy jól értettem e? -Jól értetted! -mondja lemondóan...156-os szoba Nem ritkaság az eset....a hotel tele van elmebetegekkel...elindulok a szoba felé.... A srác az ágyon ül, cigi a kezében, és felháborodva néz a sarokba. -Most nézd meg.. a súlyproblémás gyökér elszívja az összes spanglimat! -és az üres sarokba mutat. Először szemébe majd a kezében lévő cigarettára nézek. -Egyébként tilos dohányozni a szobákban -szólok tónustalan hangon -Hát ezt ugatom én is neki! -vág vissza indulatosan. -Nincs semmilyen kígyó a sarokban...te dohá...

Lassan megvalósulni látszik régi tervünk, végre kiköltözhetünk a dobozlakásokból. annyi gond van a lakásvásárlással kezdve azzal hogy irreális árakat kérnek egy 60 négyzetméteres betonkockáért, egészen addig hogy ha meg is veszed vagy minden pénzed rámegy (márha ven) vagy eladósodsz életed végéig.... Persze ez manapság úgy van tálalva hogy ez a normális megoldás mindenki számára...én nem hiszem hogy ez így van.... Legalábbi számomra ijesztő hogy azt a maradék életemet egy zárt dobozban töltsem egy rakás szomszéddal körbevéve....valahogy nem szeretem a betont, a téglát, stb.... Szeretem ha nem választ el valami merev hideg dolog a világtól....szeretem ha reggelente friss levegő áramlik be, és egy lépéssel kint vagyok a kertben. Röhejes hogy minden lakberendező azzal szenved hogy a természetet közelebb vigye a lakáshoz, és addig jutnak hogy három követ egymásra rakva kijelentik hogy ez olyan zen....hibás az elmélet....a természet nem mozdítható...a lakást kell közelebb vinni.... A ...

- A szalonna, fekete! - állt elibém egy korosodó angol kliens.... - Hogyan kérem? - néztem rá tanácstalanul, mivel sem a kijelentést nem értettem sem azt hogy miért engem zaklat vele? -Szerettem volna szalonnát enni reggelire de fekete az alja! -közölte türelmesen..... -Meglehet néger disznó volt...-próbáltam felmérni humorérzékét..... -Azt én nem tudom de az biztos hogy fekete az alja! replikázott.... menjen kostólja csak meg! -Én ? -meredtem rá... én nem eszem ilyesmit! -Hogyhogy nem eszik? -nézett rám kérdőn... -Hát én zsidó vagyok! -feleltem pillanatnyi gondolkozás után.... -Zsidó? -méregetett....-nem néz ki zsidónak.... -Pedig eltekintve a származásomtól és a vallási meggyőződésemtől zsidó vagyok! Csak nem gond? -horkantam fel játékosan -Nem isten ments! Semmi bajom a zsidókkal! -felelte kissé megszeppenve.... -Szóval akkor nem eszik disznóhúst! -puhatolózott tovább.... -Már hogy a kerek istenbe ne ennék! Nagyon szeretem! -vágtam rá és láttam arcán kezd kikönyököln...

-Szögezzük le!  Nem hiszek sem szellemekben sem semmilyen paranormális szarságban! Megértően bólintott majd intett hogy vágjak bele.... -Hát tudod...bementem enni a konyhába...négy felé lehetett hajnalban...akkor jön az első szakács...jó gyerek...alacsony vézna figura, de mindig a legjobb kajákat kapom tőle. -Összeraktam a szendvicsemet váltottam vele pár szót, majd kimentünk az ebédlő részbe...általában nem oltok villanyt szeretem a sötétet, ám a konyha egy kis szegletében fel voltak kapcsolva a lámpák, így halvány derengés játszott mindenhol. -Ekkor meghallottam a hangot....egy szék amit odébbtoltak....odapillantottam, de az ebédlő természetesen üres volt....összenéztünk és láttam az arcán, hogy ő is hallotta és magában mérlegeli, hogy valódi hang volt, vagy csak illúzió....ekkor újra megmozdult egy szék. -Hallottad? kérdeztem -Persze! -Mi a fasz volt ez? -Nem tudom....talán macska? -Azt látnánk....nem látok semmit... -Én sem! felelte Ekkor mozdult újra meg egy s...

Fura képre érkeztem a hotelbe...Bigkvájetplíz (azaz Ramón) felfelé tekintgetett egy magas sovány fiatal srácra, aki viszont Ámerikai (direkt á-val) harci pózban (azaz járt a feje mint a bológatókutyának wartburg kalaptartón a kőbányai úton) visítozott megállás nélkül....ugyanazt a frázist ismételgette, mintha ezzel nőtt volna az esélye hogy Bigkvájetpklíz megérti... -Amerikai állampolgár vagyok! Én Amerikai állampolgár vagyok nem érhet hozzám! -üvöltötte fröcsögve.... Bigkvájetpklíz meglátva hogy ott vagyok hátrapillantott és fordítást kért... -Mi a fasz baja van ennek???? -Azt magyarázza -mondtam lassan tagoltan- hogy amerikai állampolgár és nem érhetsz hozzá. -Nem e? -kérdezte gúnyosan -Szerinte nem....feletem vállrándítva.... Bigkvájetpklíz visszafordult a gyerekhez aki még mindig ismételgette magát láthatóan már csak a körégyült honfitársai kedvére megmutatva, hogy az amerikai állampolgárság elrettentésre sem utolsó. Én azonban már láttam, hogy kollégám lábtartása kics...