Ugrás a fő tartalomra

Bódhiszattva

Az a tó....

Szeretem az eukaliptuszfák illatát. Aznap is mélyeket szippantottam a friss levegőből ahogy lassan sétáltam le a domboldalról.
Meleg nyári nap volt a kabócák már javában muzsikáltak.
A tavat mindig útba ejtettem….csodás tavirózsák nőttek benne, és nekem jólesett reggelente pár percre megállni és a fapadok egyikéről ülve figyelni a vizet.
Messziről láttam hogy a padon, ahol nap mint nap ülni szoktam, a halál ül, hosszú botjára támaszkodva, és merengve nézi a vizet.
Halkan melléültem és követtem tekintetét….
A vízben egy halott sirály lebegett mozdulatlanul.







-Szegény….-próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
-Remélem jó élete volt! – próbáloztam újra.
-Fogalmam sincs…nézett rám a halál…
-Akkor miért olyan érdekes? –kérdeztem kicsit nyersen
Hosszan rám pillantott gyönyörű szemeivel, majd újra a sirályra szegezte a tekintetét.
-Azért mert nem én voltam.-felelte.
-Hogyhogy nem te? –néztem rá kérdőn
Lassan felémfordult.
-Ezzel a sirállyal nem én végeztem…-mondta lassan tagoltan.
-Ha nem te akkor ki? –bukott ki belőlem a kérdés.
-Egy Bódhiszattva. –felelte halkan.
-Az lehetetlen…-suttogtam
-Nézd csak meg hol van….
-A tavirózsák között….
-Látod a fejét?
-Nem…mi lett vele?
-A víz alatt van! -felelte és botjával arra bökött…
-Úgy érted megfulladt? –értetlenkedtem
-Igen…a tavirózsa gyökerei megragadták én nem engedték…-felelte.
-Én ezt nem értem! - vallottam be csendesen
-Ahol határt látsz valójában semmi sincs. Ahol jót sejtesz ott nincsenek érzelmek. Ahol megváltást vársz ott a káosz fogad. –felelte majd ismét a botjára támaszkodott és nem szólt többet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget