Ugrás a fő tartalomra

"Szellemek" a hotelben....



-Szögezzük le!  Nem hiszek sem szellemekben sem semmilyen paranormális szarságban!
Megértően bólintott majd intett hogy vágjak bele....
-Hát tudod...bementem enni a konyhába...négy felé lehetett hajnalban...akkor jön az első szakács...jó gyerek...alacsony vézna figura, de mindig a legjobb kajákat kapom tőle.
-Összeraktam a szendvicsemet váltottam vele pár szót, majd kimentünk az ebédlő részbe...általában nem oltok villanyt szeretem a sötétet, ám a konyha egy kis szegletében fel voltak kapcsolva a lámpák, így halvány derengés játszott mindenhol.


-Ekkor meghallottam a hangot....egy szék amit odébbtoltak....odapillantottam, de az ebédlő természetesen üres volt....összenéztünk és láttam az arcán, hogy ő is hallotta és magában mérlegeli, hogy valódi hang volt, vagy csak illúzió....ekkor újra megmozdult egy szék.
-Hallottad? kérdeztem
-Persze!
-Mi a fasz volt ez?
-Nem tudom....talán macska?
-Azt látnánk....nem látok semmit...
-Én sem! felelte
Ekkor mozdult újra meg egy szék....ő besietett a konyhába, én pedig elindultam a kivilágított rész felé....féltem de kontrolban tartottam félelmemet....halkan kinyítottam késemet, és kezembe rejtettem...
Hideg volt a székek közt, és éreztem határozottan nem vagyok egyedül...illetve egyedül vagyok de már nem az étteremben....
Szorongattam a kést, de biztos voltam benne nincs semmi aminek árthanék vele, mégsem tettem el...kifelé menet hallottam, és éreztem hogy valami mozdul mögöttem...valami nagy....hátrafordultam kést magam elé tartva védekezőn, de tudtam hogy felesleges....nem láttam semmi...nem volt érzékszervem látni...csak valami halvány vibrálás a tarkóm táján jelezte, nem vagyok egyedül....
-Érted ezt? -kérdeztem
-Persze fáradt voltál, felelte meggyőződéssel...
-Ne baszogass már nem voltam fáradt! vágtam vissza
-Akkor mi volt talán szellem? -vonta fel szemöldökét
-Nem ...nem hiszek ilyen faszságokban....
-Akkor? kérdezte ismét....
-Szerintem egy percre elvékonyodott a dimenziónk fala, és majdnem láttam valami árnyékát....érted? majdnem semmi de mégis valami.....talán isten....vagy aki őt teremtette....valami ősi elfeledett dolog, amire szavunk sincs....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…