2012. május 16., szerda

Vaczak Hotel: Tranzisztoros ömlesztett sajt.



Fura képre érkeztem a hotelbe...Bigkvájetplíz (azaz Ramón) felfelé tekintgetett egy magas sovány fiatal srácra, aki viszont Ámerikai (direkt á-val) harci pózban (azaz járt a feje mint a bológatókutyának wartburg kalaptartón a kőbányai úton) visítozott megállás nélkül....ugyanazt a frázist ismételgette, mintha ezzel nőtt volna az esélye hogy Bigkvájetpklíz megérti...
-Amerikai állampolgár vagyok! Én Amerikai állampolgár vagyok nem érhet hozzám! -üvöltötte fröcsögve....
Bigkvájetpklíz meglátva hogy ott vagyok hátrapillantott és fordítást kért...
-Mi a fasz baja van ennek????
-Azt magyarázza -mondtam lassan tagoltan- hogy amerikai állampolgár és nem érhetsz hozzá.
-Nem e? -kérdezte gúnyosan
-Szerinte nem....feletem vállrándítva....

Bigkvájetpklíz visszafordult a gyerekhez aki még mindig ismételgette magát láthatóan már csak a körégyült honfitársai kedvére megmutatva, hogy az amerikai állampolgárság elrettentésre sem utolsó.
Én azonban már láttam, hogy kollégám lábtartása kicsit megváltozik.
A pofon kilövőállásba került, már csak a megfelelő pillanatra várt....nem kellett sokáig várnia mert mikor a világ másik feléről érkezett barátunk arcán egy pillanatra kiült a győztes gúnyos mosolya, a pofon megindult.
Ahogy a nagykönyvben le van írva....akkora csattanás volt, hogy szinte az álmennyezet beleremegett.
Mr Amerikaiállampolgárvagyokelakezekkeltőlem enyhén megemelkedett, majd egy kötéltáncos lágyságával, és egy negyvenes kazánfűtő erejével zuhant a fotelbe, pedig az vagy három méterre volt tőle.
Bigkvájetpklíz mint aki jól végezte dolgát elfordult, és otthagyta gondolkodni.
A srác vádlón nézett rám, gondolván hogy a fordításom nem felelt meg az ő verziójának...nem akartam kétségek közt hagyni, így elővettem legszebb mosolyomat, és legnyájasabb stílusomat majd köszöntöttem.

-Isten hozott Európában!

Hiába nálunk még a hamburger sem ugyanaz!

Nincsenek megjegyzések: