Ugrás a fő tartalomra

Befelé...

Lépésről lépésre szürkül a táj, alszanak ki a fények.
A fal repedésein megcsillanó fényfoszlányok is tompulni látszanak...nem látom már a falat, már csak érzem a falat. Van még egyáltalán fal ami az utamat állhatná, vagy már csak tátongó sötétség ölel körbe?
Elhalkulnak a zajok a világ tompa zümmögése halk sistergéssé, majd néma csönddé válik.
Formák és hangok nélküli gondolat vagyok.
Testetlenül mozdulok az érzékelés síkjain túl. 
Nem kell szem, nem kell fül, nem kell tapintás.
Nincs mit látni nincs mit hallani nincs mit tapintani.
Nem zuhanok, nem emelkedek.
A vagyok elvont fogalommá válik.
Van még valaki a gondolat mögött?
Van még valami a gondolat mögött?
Ki teremt, és ki a teremtmény?
Én teremtem magamat, én nélkül. 
Térrel együtt hajlok, só vagyok a tengerben, pára a levegőben, illat ami egy ódon szekrényből árad.
Én vagyok a sár a cipőd talpán és én vagyok a cipő. 
Én vagyok a gyermek ki voltál, sa kutya amibe belerugtál, a lány akit csókoltál, az étel amit megettél, a bor ami részegített. 
Minden voltam.
Semmi voltam.
Illúzió. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget