Ugrás a fő tartalomra

Miért pont Panerai?

Miért pont Panerai?
Mint a férfiak jó része én is kütyümániás vagyok...na persze nem minden kütyüvel foglalkozom, igazából késekre és órákra vagyok specializálódva. Na jó a kamerákat is szeretem :) Az a generáció vagyok aki még Doxa órát kapott a szülőktől (az én esetemben nagyszülőktől) mint családi kincset. Ez mindig apáról fiúra szállt ebben az időben, és az én esetemben nem Doxa volt, hanem egy Marvin.



Persze ahogy az ember cseperedik változik az ízlése is. Valahogy nekem a svájci órák mindig túl úriasak voltak...mindig egy öltöny ujja alatt foglaltak helyet egy sikeres üzletemberen. Én nem is lehetnék távolabb ettől a képtől és még véletlenül sem akartam soha hasonlítani rá. Csibész vagyok és maradok is az a kilencedik kerületi ( tessen többször elolvasni mert kezdek neheztelni azokra akik lenyolckerületiznek ) nagypofájú verekedős suhanc aki voltam. Így aztán idővel lemondtam a svájciak remekműveiről mert nekem hiányzott belőlük valami.
Aztán egy nap megláttam egy kis tengeralattjáró makett mellett egy órát egy szalonban, és a lábam majd kifutott alólam a gyönyörtől. Egyszerű mégis gyönyörű dizájn, egyszerűen tökéletes volt, amiről nekem nem jutott eszembe rögtön egy öltöny, sokkal inkább egy bőrdzseki, és egy olyan figura akivel tudtam azonosulni.



























Hab volt a tortán mikor megtudtam, hogy eredetileg katonáknak gyártott darabokról van szó de eddigre már tombolt a szerelem. Minden elvárásnak megfelelt.
Egyszerű könnyen áttekinthető számlap, robusztus felépítés, magas fokú vizállás, és a legfontosabb hogy erősen világít a sötétben, mivel én minden felébredésnél éjjel megnézem hány óra van.






















Abban a pillanatban eldőlt hogy ha valaha szeretnék egy olyan órát amit életem végéig hordok akkor az ez lesz. Valahogy akárhányszor ránéztem, és így van a mai napig, nem magamat látom,hanem egy szerethető csibészt aki legalább olyan jó barát tud lenni mint amilyen ijesztő ellenség, (na jó ez mondjuk még nincs meg bennem de majd fejlődöm :) ) és szívesen azonosultam ezzel a figurával. Biztos vagyok benne hogy a svájci óraiparban vannak sokkal drágább, komolyabb, kifinomultabb darabok, engem mégis ez az Olasz Svájci hibrid fogott meg és jelenleg nincs olyan óra amire elcserélném.





Szeretem az egyszerűséget, szeretem hogy kevés ruhám van, mindazonáltal az apró dolgokban nagyon szeretem a minőséget és a luxus közelségét, kár is lenne tagadni...nekem ezek az apró dolgok a hab az élet tortáján.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…