Ugrás a fő tartalomra

Miért pont Panerai?

Miért pont Panerai?
Mint a férfiak jó része én is kütyümániás vagyok...na persze nem minden kütyüvel foglalkozom, igazából késekre és órákra vagyok specializálódva. Na jó a kamerákat is szeretem :) Az a generáció vagyok aki még Doxa órát kapott a szülőktől (az én esetemben nagyszülőktől) mint családi kincset. Ez mindig apáról fiúra szállt ebben az időben, és az én esetemben nem Doxa volt, hanem egy Marvin.



Persze ahogy az ember cseperedik változik az ízlése is. Valahogy nekem a svájci órák mindig túl úriasak voltak...mindig egy öltöny ujja alatt foglaltak helyet egy sikeres üzletemberen. Én nem is lehetnék távolabb ettől a képtől és még véletlenül sem akartam soha hasonlítani rá. Csibész vagyok és maradok is az a kilencedik kerületi ( tessen többször elolvasni mert kezdek neheztelni azokra akik lenyolckerületiznek ) nagypofájú verekedős suhanc aki voltam. Így aztán idővel lemondtam a svájciak remekműveiről mert nekem hiányzott belőlük valami.
Aztán egy nap megláttam egy kis tengeralattjáró makett mellett egy órát egy szalonban, és a lábam majd kifutott alólam a gyönyörtől. Egyszerű mégis gyönyörű dizájn, egyszerűen tökéletes volt, amiről nekem nem jutott eszembe rögtön egy öltöny, sokkal inkább egy bőrdzseki, és egy olyan figura akivel tudtam azonosulni.



























Hab volt a tortán mikor megtudtam, hogy eredetileg katonáknak gyártott darabokról van szó de eddigre már tombolt a szerelem. Minden elvárásnak megfelelt.
Egyszerű könnyen áttekinthető számlap, robusztus felépítés, magas fokú vizállás, és a legfontosabb hogy erősen világít a sötétben, mivel én minden felébredésnél éjjel megnézem hány óra van.






















Abban a pillanatban eldőlt hogy ha valaha szeretnék egy olyan órát amit életem végéig hordok akkor az ez lesz. Valahogy akárhányszor ránéztem, és így van a mai napig, nem magamat látom,hanem egy szerethető csibészt aki legalább olyan jó barát tud lenni mint amilyen ijesztő ellenség, (na jó ez mondjuk még nincs meg bennem de majd fejlődöm :) ) és szívesen azonosultam ezzel a figurával. Biztos vagyok benne hogy a svájci óraiparban vannak sokkal drágább, komolyabb, kifinomultabb darabok, engem mégis ez az Olasz Svájci hibrid fogott meg és jelenleg nincs olyan óra amire elcserélném.





Szeretem az egyszerűséget, szeretem hogy kevés ruhám van, mindazonáltal az apró dolgokban nagyon szeretem a minőséget és a luxus közelségét, kár is lenne tagadni...nekem ezek az apró dolgok a hab az élet tortáján.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.