Ugrás a fő tartalomra

Válogatáskazetta.

Korosztályom sajátossága volt, hogy válagatáskazettákat készítettünk...csináltuk magunknak, csajoknak szülinapra, osztálybulikra. Ahogy álldogáltam a pinceajtó előtt és néztem a köteg bedobált kazettát átvillant előttem az az idő mikor még használtunk kazettákat...a mai fiatalok jó eséllyel azt sem tudják mi az...fogtam hát és felmarkoltam őket...a kocsiban van még kazettás magnó... jó lesz belehallgatni...

Sötétedés után indultunk el kocsival Jucihoz hogy elhozzak egy doboz gyógyszert...
-De rohadtul utálom ezeket a rádiókat!
-Várj van egy ötletem! Van nálam egy válogatáskazetta!
-Egy mi? -néz rám értetlenkedve
-Hát egy kazetta a kilencvenes évekből! Tudod mi az a kazetta nem?
-Bazd meg hogyne tudnám csak meglepődtem told be had szóljon!
-Jó de előre szólok hogy tizenévesen raktam össze és felelősséget nem vállalok érte!
-Bazdmeg hangosítsd fel ezt de rohadtul szeretem!
-Hú emlékszel mekkora zene volt ez gyerekkorunkban?
-Imádom!
-Rohadt életbe pár perc és hazaérünk!
-Menjünk el Erzsébetre!
-Menjünk! (itt már nagyon röhögtünk)
-Nem hiszem el hogy egy válogatáskazetta miatt kocsikázunk de alig várom mi lesz a következő szám, semmi kedvem hazamenni. -mondja fuldokolva a nevetéstől.

És nem mentünk. Elmerültünk abban milyen volt gyereknek lenni, és nekem egy kis idő után már picit összeszorult a torkom hogy milyen iszonyat jó életem is volt...milyen szerencsés generáció voltunk mi. Tizenhat ha voltam mikor összeraktam azt a kazettát, és most negyven éves fejjel került újra a kezembe...olyan pár órát szerzett nekem amit nehezen tudok szavakba önteni. Keserédes nosztalgia a fuldokló nevetéssel.

persze készültek képek is...




És persze a valogatáskazettát összeraktam youtube-on de csak a mi korosztályunk essen neki mert másra veszélyes lehet! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…