Ugrás a fő tartalomra

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.


A földet masszív kosz borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek. 
Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik. 
Beteg.
Nem tudják mi baja van.
Nincs pénz gyógyszerre.
Nincs pénz orvosra.
Nincs pénz buszra az orvosig.
Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz.
Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak.
Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül. 
Még él...de a legyek már a szájába petéztek...
Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.


De hiába...én erre vagyok alkalmas. 
Tudom hogy még saját feleségem sem érti...tudja mikor hazajövök napokig nem vagyok még otthon...nem beszélek sokat...nem mutatok fotót...bámulom a falat. Sokadszora fürdök de még mindig érzem a bőrömön a rothadás édeskés illatát. Nézem a fotóimat és tudom hogy ezzel tudok segíteni. Tudom hogy nem tudok semmi mást tenni. 
Megmutatni és odavezetni azokat akik segíteni tudnak. Azokat akik eljöttek a karitatív workshopokra mikor nekik is gyüjöttünk. Köszönöm nekik. 
Milyen könnyű egy légkondicionált belvárosi lakásból okoskodni, fontoskodni és milyen nehéz odamenni és nyitva tartani a szemed...tudjátok néha nagyon szívesen becsuknám...hogy ne lássak...ha nem látom akkor nincs is....akkor ez meg sem történik. 


Minden út végén egy valamit kérek a teremtőtől...ne haragudjak azokra akiknek semmi sem elég...azokra akik fél életüket felhalmozott tárgyakkal igazolják....akik miatt éhezik a fél világ. Nehéz ez a feladat és kevés vagyok én ehhez.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget