Ugrás a fő tartalomra

Az optikák svájci bicskája. Samyang 50/1,4

Mint sokan tudják késgyűjtő vagyok. Van rengeteg szebbnél szebb darab a fiókomban és természetesen van svájci bicskám is. Nekem a svájci bicska kicsit olyan mint Ken baba levetkőztetve.  tudjátok...a Barbie pasija! Széles százfogas mosoly, kockás has, ragyogó kék szem, csak épp a gatyájában nincs semmi :)
Na pontosan ezt gondoltam az ötvenes optikákról, ezért nem is nagyon siettem vele hogy leteszteljem. Gyakorlatilag szerintem nehéz lenne olyan unalmas objektívet gyártani mint a fix ötvenes...ennél más csak az lehet nehezebb, hogy találjunk olyan unalmas embert akit érdekel :) Na de mindegy gondoltam megnézem mit művel és meglátjuk...hiszen ez szinte majdnem mindenre jó! Hát akkor vigyül el erdőbe sétálni :)
Sokat beszéltem arról hogy erőben tág rekesszel dolgozni nagyon jó dolog hisz az emberi szem sem lát mident élesnek ezért kevésbé idegen egy olyan kép ahol kiemelt részek mellett vannak elmosott rejtett részek is. Az első kattintás után igazából kiszakadt belőlem egy - Helló édes! mert igencsak tetszett amit a gépen láttam....



Ha hiszitek ha nem még virágokat is fotóztam vele (oké egy pillangót is de ez csak legenda!)  és minden esetben gyönyörű bokeh tenger volt a jutalmam a háttérben. Könnyű járású, könnyen lehet élességet állítani rajta és igazából tényleg az a mindenre jó fajta....voltam olyan galád hogy fordítva is megnéztem mit rajzol és mi mást mint csodálatos makro képeket lehet vele készíteni....mivel a rekesz manuálisan állíható így könnyen szabályozható a bejutó fény mélyélesség stb fordított optika esetében is. Kezdem megszokni hogy bármilyen Samyang objektívet hozok el a végeredmény mindig egy végtelenül profi, letisztult termék, ami mindig tartogat meglepetéseket.
Természetjárás után persze ismét szóltam leánykámnak hogy ugyan álljon már meg egy pár pillanatra hogy lássuk mit rajzol a cucc közelről...



-Papa lányokat nem fotózunk alulról és én hercegnő vagyok és az igazából lány! -oktatott ki emmácska :)



Egy szó mint száz aki nem ragaszkodik a nagylátószöghöz, (én igen) annak nem gyenge társa lehet egy ilyen ötvenes üveg...igazából szinte minden kivitelezhető vele és mindez a megszokott Samyang minőségben ami pedig igyencsak a felső polcon helyezkedik el már...
Ha én választanék optikát magamnak, nekem az ötvenes lenne az utolsó abban az értelemben hogy elsőnek a 14-es kellene, utána egy 24-es, utána egy 50 és ezzel tele is lenne a polcom.
Mivel nem tudok mindenkivel külön beszélni itt írom le hogy Nem, nem kaptam semmilyen optikát ingyen, nem kaptam pénzt a tesztekért, az objektívek 2-3 napot töltöttek nálam. Megkértek hogy próbáljam ki, kipróbáltam, és amit leírtam az az én tapasztalatom, az én véleményem. Jelenleg ott tartok, hogy amit eddig próbáltam az magasan felette van az általam használt optikáknak minden tekintetben. Az objektívról bővebben itt olvashattok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....