Ugrás a fő tartalomra

Az optikák svájci bicskája. Samyang 50/1,4

Mint sokan tudják késgyűjtő vagyok. Van rengeteg szebbnél szebb darab a fiókomban és természetesen van svájci bicskám is. Nekem a svájci bicska kicsit olyan mint Ken baba levetkőztetve.  tudjátok...a Barbie pasija! Széles százfogas mosoly, kockás has, ragyogó kék szem, csak épp a gatyájában nincs semmi :)
Na pontosan ezt gondoltam az ötvenes optikákról, ezért nem is nagyon siettem vele hogy leteszteljem. Gyakorlatilag szerintem nehéz lenne olyan unalmas objektívet gyártani mint a fix ötvenes...ennél más csak az lehet nehezebb, hogy találjunk olyan unalmas embert akit érdekel :) Na de mindegy gondoltam megnézem mit művel és meglátjuk...hiszen ez szinte majdnem mindenre jó! Hát akkor vigyül el erdőbe sétálni :)
Sokat beszéltem arról hogy erőben tág rekesszel dolgozni nagyon jó dolog hisz az emberi szem sem lát mident élesnek ezért kevésbé idegen egy olyan kép ahol kiemelt részek mellett vannak elmosott rejtett részek is. Az első kattintás után igazából kiszakadt belőlem egy - Helló édes! mert igencsak tetszett amit a gépen láttam....



Ha hiszitek ha nem még virágokat is fotóztam vele (oké egy pillangót is de ez csak legenda!)  és minden esetben gyönyörű bokeh tenger volt a jutalmam a háttérben. Könnyű járású, könnyen lehet élességet állítani rajta és igazából tényleg az a mindenre jó fajta....voltam olyan galád hogy fordítva is megnéztem mit rajzol és mi mást mint csodálatos makro képeket lehet vele készíteni....mivel a rekesz manuálisan állíható így könnyen szabályozható a bejutó fény mélyélesség stb fordított optika esetében is. Kezdem megszokni hogy bármilyen Samyang objektívet hozok el a végeredmény mindig egy végtelenül profi, letisztult termék, ami mindig tartogat meglepetéseket.
Természetjárás után persze ismét szóltam leánykámnak hogy ugyan álljon már meg egy pár pillanatra hogy lássuk mit rajzol a cucc közelről...



-Papa lányokat nem fotózunk alulról és én hercegnő vagyok és az igazából lány! -oktatott ki emmácska :)



Egy szó mint száz aki nem ragaszkodik a nagylátószöghöz, (én igen) annak nem gyenge társa lehet egy ilyen ötvenes üveg...igazából szinte minden kivitelezhető vele és mindez a megszokott Samyang minőségben ami pedig igyencsak a felső polcon helyezkedik el már...
Ha én választanék optikát magamnak, nekem az ötvenes lenne az utolsó abban az értelemben hogy elsőnek a 14-es kellene, utána egy 24-es, utána egy 50 és ezzel tele is lenne a polcom.
Mivel nem tudok mindenkivel külön beszélni itt írom le hogy Nem, nem kaptam semmilyen optikát ingyen, nem kaptam pénzt a tesztekért, az objektívek 2-3 napot töltöttek nálam. Megkértek hogy próbáljam ki, kipróbáltam, és amit leírtam az az én tapasztalatom, az én véleményem. Jelenleg ott tartok, hogy amit eddig próbáltam az magasan felette van az általam használt optikáknak minden tekintetben. Az objektívról bővebben itt olvashattok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....