Ugrás a fő tartalomra

Az optikák svájci bicskája. Samyang 50/1,4

Mint sokan tudják késgyűjtő vagyok. Van rengeteg szebbnél szebb darab a fiókomban és természetesen van svájci bicskám is. Nekem a svájci bicska kicsit olyan mint Ken baba levetkőztetve.  tudjátok...a Barbie pasija! Széles százfogas mosoly, kockás has, ragyogó kék szem, csak épp a gatyájában nincs semmi :)
Na pontosan ezt gondoltam az ötvenes optikákról, ezért nem is nagyon siettem vele hogy leteszteljem. Gyakorlatilag szerintem nehéz lenne olyan unalmas objektívet gyártani mint a fix ötvenes...ennél más csak az lehet nehezebb, hogy találjunk olyan unalmas embert akit érdekel :) Na de mindegy gondoltam megnézem mit művel és meglátjuk...hiszen ez szinte majdnem mindenre jó! Hát akkor vigyül el erdőbe sétálni :)
Sokat beszéltem arról hogy erőben tág rekesszel dolgozni nagyon jó dolog hisz az emberi szem sem lát mident élesnek ezért kevésbé idegen egy olyan kép ahol kiemelt részek mellett vannak elmosott rejtett részek is. Az első kattintás után igazából kiszakadt belőlem egy - Helló édes! mert igencsak tetszett amit a gépen láttam....



Ha hiszitek ha nem még virágokat is fotóztam vele (oké egy pillangót is de ez csak legenda!)  és minden esetben gyönyörű bokeh tenger volt a jutalmam a háttérben. Könnyű járású, könnyen lehet élességet állítani rajta és igazából tényleg az a mindenre jó fajta....voltam olyan galád hogy fordítva is megnéztem mit rajzol és mi mást mint csodálatos makro képeket lehet vele készíteni....mivel a rekesz manuálisan állíható így könnyen szabályozható a bejutó fény mélyélesség stb fordított optika esetében is. Kezdem megszokni hogy bármilyen Samyang objektívet hozok el a végeredmény mindig egy végtelenül profi, letisztult termék, ami mindig tartogat meglepetéseket.
Természetjárás után persze ismét szóltam leánykámnak hogy ugyan álljon már meg egy pár pillanatra hogy lássuk mit rajzol a cucc közelről...



-Papa lányokat nem fotózunk alulról és én hercegnő vagyok és az igazából lány! -oktatott ki emmácska :)



Egy szó mint száz aki nem ragaszkodik a nagylátószöghöz, (én igen) annak nem gyenge társa lehet egy ilyen ötvenes üveg...igazából szinte minden kivitelezhető vele és mindez a megszokott Samyang minőségben ami pedig igyencsak a felső polcon helyezkedik el már...
Ha én választanék optikát magamnak, nekem az ötvenes lenne az utolsó abban az értelemben hogy elsőnek a 14-es kellene, utána egy 24-es, utána egy 50 és ezzel tele is lenne a polcom.
Mivel nem tudok mindenkivel külön beszélni itt írom le hogy Nem, nem kaptam semmilyen optikát ingyen, nem kaptam pénzt a tesztekért, az objektívek 2-3 napot töltöttek nálam. Megkértek hogy próbáljam ki, kipróbáltam, és amit leírtam az az én tapasztalatom, az én véleményem. Jelenleg ott tartok, hogy amit eddig próbáltam az magasan felette van az általam használt optikáknak minden tekintetben. Az objektívról bővebben itt olvashattok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…