Ugrás a fő tartalomra

A szociofotózás etikai kérdése.

Tudjuk mindketten. Megtanultuk a leckét. Kivülállónak kell maradni, a munka az munka, nem az a dolgom hogy segítsek hanem hogy tájékoztassak. Tudom hogy adott esetben a riporter, fotós élete múlhat azon hogy ezt betartja vagy sem. A szakmán belül is heves viták folynak etikai kérdésekről. 
Több dolog is van ami miatt nem tehetem meg hogy betartom ezt a szabályt.


Természetes hogy mi, akik ilyen körülmények között dolgozunk adrenalinfüggők vagyunk...olyan ez mint a drog, ezt kár is lenne tagadni, de ez még nem jelenti azt, hogy adott helyzetben nem segíthetek annak akinek tudok. 
Ki tilthatja meg hogy egy beteg embernek gyógyszert adjak, egy éhezőnek ennivalót, vagy egy családapának egy kis pénzt, hogy el tudjon utazni több száz kilométerre a családjától dolgozni. Útjaink során ha látjuk hogy egy egy családnak valamivel tudunk segíteni azt a következő úton megpróbáljuk elvinni nekik.... Van amikor csak pár kedves szó kell és egy ölelés van hogy a teljes utipénzünket otthagyjuk valahol mert egyszerűen nagyobb szükség van rá ott. 


Tudom hogy úgy is lehet segíteni, hogy elmeséljük a történeteiket, és felhívjuk a figyelmet rájuk majd megvárjuk míg valaki segít.... Ez így is van hisz mögöttünk is van egy csapatnyi jószándékú ember aki küld dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben nekem vagy Katának ne lenne ott a felelősség, hogy akarunk segíteni, vagy elbújunk a szabály mögé. Tisztában vagyunk vele hogy kevesek vagyunk bárki életét megváltoztatni, de azt gondolom, hogy néha egy kicsi segítség is sokat jelenthet, ha mást nem maximum túlélni az adott napot. Míg mi apró jelentéktelen dolgokat tudunk segíteni, a mögöttünk álló csapat hónapról hónapra megmenti egy ember életét gyógyszerrel, kötszerrel, fertőtlenítőszerekkel, segít egy anyának felújítani a kiégett házát, van ahol ablak kellett télire, máshol kilenc gyermek mellett nem ártott az anyagi segítség....


Végső soron én azt gondolom hogy mindenkinek saját dolga eldönteni, hogy kívülálló marad, vagy beleszól a dolgok alakulásába. Nem gondolom, hogy az a helyes döntés amit mi csinálunk. Nem gondolom, hogy aki másképp gondolja rossz ember, vagy ne segítene máshol sokkal többet mint mi. Azt gondolom hogy ebben nekünk nincs választásunk. Mint amikor megkérdezték miért kárpátalján segítünk miért nem itthon hisz itt is van rengeteg hely ahol kellene...és így igaz...mégis valahogy nekünk ott van dolgunk...azokkal az emberekkel.



Megjegyzések

Yeteee üzenete…
„Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta:
- Annak az egynek igenis számít!
Igaza volt!”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget