Ugrás a fő tartalomra

A szociofotózás etikai kérdése.

Tudjuk mindketten. Megtanultuk a leckét. Kivülállónak kell maradni, a munka az munka, nem az a dolgom hogy segítsek hanem hogy tájékoztassak. Tudom hogy adott esetben a riporter, fotós élete múlhat azon hogy ezt betartja vagy sem. A szakmán belül is heves viták folynak etikai kérdésekről. 
Több dolog is van ami miatt nem tehetem meg hogy betartom ezt a szabályt.


Természetes hogy mi, akik ilyen körülmények között dolgozunk adrenalinfüggők vagyunk...olyan ez mint a drog, ezt kár is lenne tagadni, de ez még nem jelenti azt, hogy adott helyzetben nem segíthetek annak akinek tudok. 
Ki tilthatja meg hogy egy beteg embernek gyógyszert adjak, egy éhezőnek ennivalót, vagy egy családapának egy kis pénzt, hogy el tudjon utazni több száz kilométerre a családjától dolgozni. Útjaink során ha látjuk hogy egy egy családnak valamivel tudunk segíteni azt a következő úton megpróbáljuk elvinni nekik.... Van amikor csak pár kedves szó kell és egy ölelés van hogy a teljes utipénzünket otthagyjuk valahol mert egyszerűen nagyobb szükség van rá ott. 


Tudom hogy úgy is lehet segíteni, hogy elmeséljük a történeteiket, és felhívjuk a figyelmet rájuk majd megvárjuk míg valaki segít.... Ez így is van hisz mögöttünk is van egy csapatnyi jószándékú ember aki küld dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben nekem vagy Katának ne lenne ott a felelősség, hogy akarunk segíteni, vagy elbújunk a szabály mögé. Tisztában vagyunk vele hogy kevesek vagyunk bárki életét megváltoztatni, de azt gondolom, hogy néha egy kicsi segítség is sokat jelenthet, ha mást nem maximum túlélni az adott napot. Míg mi apró jelentéktelen dolgokat tudunk segíteni, a mögöttünk álló csapat hónapról hónapra megmenti egy ember életét gyógyszerrel, kötszerrel, fertőtlenítőszerekkel, segít egy anyának felújítani a kiégett házát, van ahol ablak kellett télire, máshol kilenc gyermek mellett nem ártott az anyagi segítség....


Végső soron én azt gondolom hogy mindenkinek saját dolga eldönteni, hogy kívülálló marad, vagy beleszól a dolgok alakulásába. Nem gondolom, hogy az a helyes döntés amit mi csinálunk. Nem gondolom, hogy aki másképp gondolja rossz ember, vagy ne segítene máshol sokkal többet mint mi. Azt gondolom hogy ebben nekünk nincs választásunk. Mint amikor megkérdezték miért kárpátalján segítünk miért nem itthon hisz itt is van rengeteg hely ahol kellene...és így igaz...mégis valahogy nekünk ott van dolgunk...azokkal az emberekkel.



Megjegyzések

Yeteee üzenete…
„Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta:
- Annak az egynek igenis számít!
Igaza volt!”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…