Tudjuk mindketten. Megtanultuk a leckét. Kivülállónak kell maradni, a munka az munka, nem az a dolgom hogy segítsek hanem hogy tájékoztassak. Tudom hogy adott esetben a riporter, fotós élete múlhat azon hogy ezt betartja vagy sem. A szakmán belül is heves viták folynak etikai kérdésekről.
Több dolog is van ami miatt nem tehetem meg hogy betartom ezt a szabályt.
Természetes hogy mi, akik ilyen körülmények között dolgozunk adrenalinfüggők vagyunk...olyan ez mint a drog, ezt kár is lenne tagadni, de ez még nem jelenti azt, hogy adott helyzetben nem segíthetek annak akinek tudok.
Ki tilthatja meg hogy egy beteg embernek gyógyszert adjak, egy éhezőnek ennivalót, vagy egy családapának egy kis pénzt, hogy el tudjon utazni több száz kilométerre a családjától dolgozni. Útjaink során ha látjuk hogy egy egy családnak valamivel tudunk segíteni azt a következő úton megpróbáljuk elvinni nekik.... Van amikor csak pár kedves szó kell és egy ölelés van hogy a teljes utipénzünket otthagyjuk valahol mert egyszerűen nagyobb szükség van rá ott.
Tudom hogy úgy is lehet segíteni, hogy elmeséljük a történeteiket, és felhívjuk a figyelmet rájuk majd megvárjuk míg valaki segít.... Ez így is van hisz mögöttünk is van egy csapatnyi jószándékú ember aki küld dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben nekem vagy Katának ne lenne ott a felelősség, hogy akarunk segíteni, vagy elbújunk a szabály mögé. Tisztában vagyunk vele hogy kevesek vagyunk bárki életét megváltoztatni, de azt gondolom, hogy néha egy kicsi segítség is sokat jelenthet, ha mást nem maximum túlélni az adott napot. Míg mi apró jelentéktelen dolgokat tudunk segíteni, a mögöttünk álló csapat hónapról hónapra megmenti egy ember életét gyógyszerrel, kötszerrel, fertőtlenítőszerekkel, segít egy anyának felújítani a kiégett házát, van ahol ablak kellett télire, máshol kilenc gyermek mellett nem ártott az anyagi segítség....
Végső soron én azt gondolom hogy mindenkinek saját dolga eldönteni, hogy kívülálló marad, vagy beleszól a dolgok alakulásába. Nem gondolom, hogy az a helyes döntés amit mi csinálunk. Nem gondolom, hogy aki másképp gondolja rossz ember, vagy ne segítene máshol sokkal többet mint mi. Azt gondolom hogy ebben nekünk nincs választásunk. Mint amikor megkérdezték miért kárpátalján segítünk miért nem itthon hisz itt is van rengeteg hely ahol kellene...és így igaz...mégis valahogy nekünk ott van dolgunk...azokkal az emberekkel.
Megjegyzések
- Annak az egynek igenis számít!
Igaza volt!”