Ugrás a fő tartalomra

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam...
Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra!
Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert az fog mesélni első körben. Tudom én hogy ezt az optikát csillagfotóval, tájképpel, városképpel kell, illetve szokás bemutatni tesztelni csakhogy engem az nem érdekel...engem az érdekel én hogyan tudnám használni! Ó bárcsak ne tudtam volna meg....ez egy olyan cucc ami minden emberekkel foglalkozó fotós alapfelszerelése között ott kellene hogy legyen! Szerelem az első kattintásra!
Ma voltam olyan vakmerő hogy elvittem magammal a szentendrei postás strandra és két gyermekemet maximálisan kihasználva leteszteltem a Samyang 14/2,8-at.
Az első kép elkattintása után kollégám csak annyit kérdezett:
-Jöhet Ukrajnába?

Nekem ezt az optikát a jóisten is szocióra teremtette. Természetesen manuális ez is de ekkora látószögnél nem jelent gondot élességet állítani egy pillanat alatt. A képek 2,8-as rekesszel készültek. Figyelembe véve a látószöget a torzítás igencsak minimális! Természetesen a sarkoknál van életlenedés és pici torzítás de ezt csak 2,8-as rekesznél vettem észre.


Meglepően éles képeket produkál és súlya is igencsak kicsi nem beszélve az áráról
Úgy játszottam vele egész nap mintha megint gyerek lennék, egyszerűen imádtam! 


Kicsit tartottam tőle hogy igen rendben van szép a kép jót rajzol de mi lesz ha belenagyítunk mert nekem nem kevésszer méteres vagy anál nagyobb nyomatok kellenek de ezen a területen sem okozott csalódást!


Kezdem elég kellemetlenül érezni magam de egész nap kerestem a legapróbb hibát amibe bele tudok kötni de az ég egy adta világon semmit sem találtam. Még a zsák amit adnak hozzá az is igaz egyszerűbb de jobb mint a 24-eshez járó verzió.


Ha nem kellene visszaadnom akkor biztos vagyok benne hogy folyamatosan hordanám magammal mert ilyen látószöggel és rajzolattal szinte minden terepen tudnám használni! Szeretném leszögezni hogy Emmát senki sem bántotta csak lezúgott a hintáról és lezúzta az orrát. Mivel meglehetősen büszke rá így nem távolíthatom e a képről :)
Az utolsó dolog az objektív részletgazdagsága....én nem mondok semmit döntsétek el ti magatok!


Egyszóval azoknak akik természetfotózással vagy városfotózással fotóznak nem kell bemutatnom a Samyang 14/2,8-at viszont megragadnám az alkalmat hogy a szoció, és riportfotósokhoz szóljak....gyerekek ez nagyon jó cucc ha a munkádba egy kis különlegességet akarsz vinni! 

ui: Emma profi, tehát gyakorlatilag pillanatok alatt hozza a nekem kellő kifejezéstelen arcot amúgy végigröhögi az összes fotózást :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…