Ugrás a fő tartalomra

Négy nap a Hercegasszony birtokon

Aki ismer az tudja hogy nagyon egyszerű figura vagyok, aki egy jógaszőnyegen is elalszik egy nem túl zajos sarokban ha úgy hozza a sors. Az hogy egy olyan helyen pihenhettem ki magam, mint a Hercegaszony Birtok az minden elképzelésemet felülmúlta. 
Gyönyörű tágas aparmant kaptunk külön szobával a gyerekeknek, külön nekünk, mindkét szobában külön szabályozható légkondival ami fantasztikus mert Papa szeret jégveremben aludni :)


Megmondom őszintén hogy a romániai Patarét után két napig olyan térzavarban voltam hogy a wellnessbe be se mertem menni és jórészt a folyóparton üldögéltem vagy gyermekeimmel bírkóztam. Időközönként megjelent egy egy pincér aki megkérdezte nem kérek e valamit de mindezt olyan egyszerűen, kedvesen, hogy egy percig sem éreztem feszélyezve magam. 
Valahogy az ott dolgozó emberek minden merevség nélkül egyszerűen, csak nagyon kedvesek.
Nem tudom eldönteni melyiket szerettem jobban a reggelit, az ebédet, vagy a vacsorát....azt hiszem mindet :) 




A mentás kókuszos zöldorsófőzelék abszolút nyertes lett...azt gondolnátok nem lehet jóllakni ilyen kajákkal? Nem a fenéket nem! Mind a legjobb alapanyagokból részben saját kertjükből hozott zöldségekből, gyümölcsökből készülnek, így nem csak iszonyat finomak de kifejezetten laktatóak is!
A házi limonádék is gyorsan kedvencek lettek főleg a mentás!
Bori rábeszélt hogy menjünk el evezni, és milyen jól tette! Rengetek emlék ébredt újra a kisduna partjáról, és iszonyat jó fotótémákat láttam így mikor visszatértünk elkötöttem a hotel egyik saját biciklijét és felfedezőútra indultam...tisztára mint egy gyerek :)





Na itt jött el az a pont hogy bemerészkedtem a wellness részbe és mintha csak rám várt volna elkezdett "forrni" a jakuzzi...na jó röhögjetek ki én nem nagyon ültem még ilyenben de valami isteni érzés volt egy fárasztó nap után. 
Kicsit a gyerekek miatt aggódtunk mert azért mégis egy elegáns helyre megyünk de ez a hely megdöbbentőn gyerekbarát...annyira hogy Emma még rajzolt is valamit kedvenc emberének talán megtisztel egy selfivel a rajzzal akkor ide kerül az is de akárhogy is a gyerekek rendesen zokogtak hogy végetért a négy nap és továbbmegyünk egy hétre a Sun Cityre...
Beni betör a konyhába hogy ugyan mikor lesz kész a főt virsli? :)

Összesítve én még nem voltam olyan helyen ahol ennyire egyben van minden. Észrevettem hogy esténként minden kültéri lámpát áttörölnek hogy ne legyen rajtuk pókháló, a füvet folyamatosan vágják, gondozzák, és a sétányon milliónyi rózsabimbó várja a megfelelő időt hogy vörösbe borítsa az utat...kicsit sajnálom hogy akkor már nem leszek ott, hiszen csodálatos fotótéma lett volna de ha valaki épp olyan szerencsés hogy akkor lesz ott mindenképp fotózza le!




Így a bejegyzés végén már csak megköszönjük ezt a négy napot, a szíves vendéglátást, a kedvességet, na meg a két csónakot amivel kalandoztunk, a biciklit amivel én csavarogtam, a gyerekeknek a két kis minigokartot amivel négy napig randalíroztak. Menjetek bátran gyerekekkel nem fogtok csalódni a helyben! Van rá egy Emma meg egy Beni garanciánk :)






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.