Ugrás a fő tartalomra

Aricia 40 Elkészült!

A negyvenedik év mégiscsak egy lépcső gondoltam én is amikor kialakult bennem egy ötlet amin hónapokig dolgoztunk míg végül tökéletes lett. Több lehetséges változat született míg megállapodtunk a végleges verzióban. Sokat hallgatom minden felől hogy miért nem lehet már venni egy könyvet, albumot a munkáimmal. Azért mert bármit is csinálok szeretném ha lenne súlya. Minden évben kiadni egy könyvet nekem nem célom. Mindenképp azt szerettem volna hogy ez egy vízválasztó dolog legyen a fotográfiámban.
Elkészült tehát az Aricia 40.
Azért választottam ezt a sorozatomat mert ez volt az ami a betegségem után egy újfajta megértés felé mozdított. Ez volt az utolsó olyan sorozatom ahol nem szerepeltek emberek a képeken, itt változott meg minden.
Elképzeltem 40 darab matt fekete dobozt amiken arany betűkkel szerepel a cím.
Kívül  csak a cím és az alcím...a nevem csak belül kerül említésre, jelezve hogy az én munkámat tartod a kezedben. Minden dobozban 16+1 kép van elválatszva papírral, tetején fehér vászonkesztyűvel. Mindegyik doboz sorzámozott, kézzel aláírt.
A nyomatokat a Pigmenta Art Print Lab készítette Hahnemühle Photo Rag Baryta papírra archív pigment print technológiával.
A 40 gyönyörű doboz elkészült.
Julius végéig személyesen veheted át tőlem Budapesten ezután postai úton juttatjuk el azokhoz, akik szeretnék a negyven doboz egyikét.
A dobozok jelképes negyvenezer forintos áron találnak gazdára, kivéve a 40/40-es példányt amit árverésre fogok bocsátani.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…