Ugrás a fő tartalomra

Út a belső erdőbe.




A minket körülvevő világot leképezni az első lépés egy leendő fotósnak.  Mikor ez már nem elég felmerül egy igény...többet mutatni. Úgy megmutatni egy tájat ahogy te látod.  A benned élő képet elegyíteni a valósággal. Felfedezni magadban a művészt fantasztikus érzés amit sem átadni sem tanítani nem lehet sajnos...az oda vezető utat tudom csak megmutatni neked. Mint írtam már róla az előző bejegyzésemben a tavaszi BWS-en a gyakorlat más lesz mint eddig. Ez a gyakorlat is két napos lesz, kora délelőttől késő délutánig fog tartani és a második nap szakítunk időt a képek átnézésére, értékelésére. Erdőben, természetben fogunk dolgozni, és azokat a technikákat sajátíthatjátok el amivel egy teljesen más megközelítésbe tudjátok helyezni a fotózást. Ennek nem csak technikai hanem lelki ha úgy tetszik érzelmi háttere is van. Hiába a legfejlettem technika ha nincs mellé megteremtve az a nyitott lelki állapot ami megszüli a fejedben a képet. És egyszerűbb géppel is tudsz sokkal jobb képet csinálni ha jelen vagy az adott pillanatban. A gyakorlatra ez esetben 5 ember jelentkezhet.  Amint megvan az öt ember a jelentkezéseket lezárom ezt természetesen jelezni fogom felétek. A kamerádon kívül nyitottságra lesz szükséged, őszinteségre, és alázatra önnön magaddal szemben. Ezt a határvonalat átlépni talán az első lépés afelé hogy a fotó amit készítesz megszólítson embereket. Szeretettel várok öt embert Április 15-16-án és 17-18-án Budapesten egy csodálatos út első lépéseihez.
A részvételi díj 35.000 ft, fejenként.
A jelentkezések ezennel megnyíltak, a gyakorlaton az első öt jelentkező tud részt venni.



Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com e-mailcímen tudtok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…