2004 nyarán fogtuk magunkat és sétáltunk egy nagyot....majd 800 kilométert...persze kalandosra sikeredett mint minden eddig az életemben de emiatt sosam fogok panaszkodni szeretem a kihívásokat...hát ez az volt...szinte pénz nélkül mentünk végig, Compostellában kiültem koldulni a katedrális elé a compostellámmal (tanúsítvány az útról) mire kijött egy pap és a perselyből adott negyven eurót hogy haza tudjunk jönni (Barcelonába) Kérdeztem hova küldhetem vissza mire ő csak azt mondta hogy dobjam be egy katolikus templomba ahol csak szeretném jó helyre megy....persze nem dobtam be. Vissza akartam vinni. Sok év telt el...hol lusta voltam, hol nem volt pénzem, hol elfelejtettem.....
Épp van negyven euróm....nem több...csak annyi. Gondoltam egyet....végülis Spanyolországban maradok, mi bajom lehet? Felülök a biciklimre és megindulok a negyven euróval. Nem izgatom magam hogy mit fogok enni...megoldódik. Nem érdekel hol fogok aludni...megoldódik. Meglátjuk meddig tart....nem izgat... Nem tervezek.
Nem viszek semmit csak egy váltás ruhát...oda nem kell több...talán egy kamerát.
Na de mikor menjek? Folyamatosan tanítok, dolgozom stb márciustól Magyarországon vagyok szintre egész nyáron....marad a Február.
A leghidegebb évszak.
A legesősebb.
Amikor a szállások 95%-a zárva van.
Remek ötlet! Menjünk februárban.
Pamplonáig elvonatozom és megindulok februárban. Napi 60 km a minimum amit mennem kell. Jártam az utat a legnagyobb hőségben, most megtehetem a legnagyobb hidegben.
Kaland lesz nem akármilyen.
Valahogy nem aggódom semmin. Nem érdekel hogyan lesz. Zarándoknak megyek nem turistának. Lesz ahogy lesz.
Megjegyzések