Ugrás a fő tartalomra

Ez nem gyakorlat! Élesben megy.

A tavaszi Budapesti szabadegyetemen teljesen más gyakorlati foglalkozást fogok tartani mint amit az eddigieken tartottam. Eddig egy átfogó kezdőknek és haladóknak is hasznos dolgot adtam le pár órában naponta több csapatnak. A továbbiakban más vonalon haladunk tovább...pont azért hogy haladjunk. Két vonalon fogunk haladni. Az egyik a természetfotózásnak az a szegmense amit én képviselek ezen a palettán, a másik vonal a terepmunka szoció és dokumentarista vonalon. Most az utóbbiról fogok kicsit beszélni. Ez nem pár órás gyakorlat lesz hanem egy két napos alkalom ahol átveszünk mindent.
Verbális és nonverbális kommunikáció, a figyelmeztető jelek, mikor kell eltenni a kamerát, mikor kell halasztani a fotózást, kihez hogyan érdemes közeledni, etikai kérdések hogy kiből mennyit és hogyan mutatunk meg annak függvényében hogy mi a cél a fotóval.
Mikor foglalt házba lépsz nagyon fontos a gyors helyzetfelismerés, és az annál is gyorsabb döntés hogy hogyan tovább? Nem tudhatod hány ember van bent, mi van a kezükben, barátságosak vagy ellenségesek, így ez a munka nem a félősök terepe.
Munkám során több szempontból is fontos az óvatosság. Az épületek jó része nem stabil tehát fennál a folyamatos omlásveszély, a helyek jó részén laknak tehát ott az emberi tényező, a fertőzésveszély is folyamatos, és itt nem emberekről beszélek hanem rágcsálókról, törött üvegekről stb. Persze ha igazán jó képet akarsz hozni oda is be kell menni ahova másnak eszébe sem jutna, és azokkal is szóba kell állni akik elől más esetleg odébbállna. Ilyen terepen nincs időd szöszmötölni a kamerával itt rutinosnak kell lenned tehát csak olyanokkal fogok dolgozni akik már jól ismerik a kamerájukat, és tudják azt használni. Olyan embereket várok akik el mernek kisérni foglalt házakba, hajléktalanok közé, a nyolcadik vagy a kilencedik kerület bontásra itélt házaiba, erdei kunyhók felderítésére, kibelezett épületekbe, sorolhatnám. Eltekintve a felmerülő nehézségektől ezeken az utakon rengeteg különleges emberrel, sorssal, élettel kerülhettem közelebbi kapcsolatba amik további témákat és inspirációt adtak.






Ez a gyakorlat maximum 4 embernek nyitott.
Április 10-11. Ezt a két napot délelőttől késő délutánig együtt fogjuk tölteni. Első nap délelőtt találkozunk és elméletben átbeszélünk mindent amire szükségetek lehet a munka során, utána A másik nap a képek átnézése mellett dolgozunk tovább újabb helyszíneken.




















Ez a gyakorlat nem félősöknek való, mint ahogy vakmerőknek sem. Mindenki saját felelősségére tartózkodik a terepen. Ilyen terepen dolgozni erőteljes adrenalinlöketekkel jár, az pedig függőséget okoz...tudom benne vagyok én is :) Jó eséllyel egy életre megváltozik a dolgokhoz való hozzáállásod a fotográfia keretein belül.


 

A részvételi díj 35.000 ft.
A jelentkezések ezennel megnyíltak erre a gyakorlatra.
4 ember jelentkezését tudom elfogadni.
Ha úgy érzed szívesen belevágnál egy ilyen kalandba írj üzenetet nekem a Fotobalassa@gmail.com e-mail címre a részletekért.
Helyszín: Budapest

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....