Ugrás a fő tartalomra

Ez nem gyakorlat! Élesben megy.

A tavaszi Budapesti szabadegyetemen teljesen más gyakorlati foglalkozást fogok tartani mint amit az eddigieken tartottam. Eddig egy átfogó kezdőknek és haladóknak is hasznos dolgot adtam le pár órában naponta több csapatnak. A továbbiakban más vonalon haladunk tovább...pont azért hogy haladjunk. Két vonalon fogunk haladni. Az egyik a természetfotózásnak az a szegmense amit én képviselek ezen a palettán, a másik vonal a terepmunka szoció és dokumentarista vonalon. Most az utóbbiról fogok kicsit beszélni. Ez nem pár órás gyakorlat lesz hanem egy két napos alkalom ahol átveszünk mindent.
Verbális és nonverbális kommunikáció, a figyelmeztető jelek, mikor kell eltenni a kamerát, mikor kell halasztani a fotózást, kihez hogyan érdemes közeledni, etikai kérdések hogy kiből mennyit és hogyan mutatunk meg annak függvényében hogy mi a cél a fotóval.
Mikor foglalt házba lépsz nagyon fontos a gyors helyzetfelismerés, és az annál is gyorsabb döntés hogy hogyan tovább? Nem tudhatod hány ember van bent, mi van a kezükben, barátságosak vagy ellenségesek, így ez a munka nem a félősök terepe.
Munkám során több szempontból is fontos az óvatosság. Az épületek jó része nem stabil tehát fennál a folyamatos omlásveszély, a helyek jó részén laknak tehát ott az emberi tényező, a fertőzésveszély is folyamatos, és itt nem emberekről beszélek hanem rágcsálókról, törött üvegekről stb. Persze ha igazán jó képet akarsz hozni oda is be kell menni ahova másnak eszébe sem jutna, és azokkal is szóba kell állni akik elől más esetleg odébbállna. Ilyen terepen nincs időd szöszmötölni a kamerával itt rutinosnak kell lenned tehát csak olyanokkal fogok dolgozni akik már jól ismerik a kamerájukat, és tudják azt használni. Olyan embereket várok akik el mernek kisérni foglalt házakba, hajléktalanok közé, a nyolcadik vagy a kilencedik kerület bontásra itélt házaiba, erdei kunyhók felderítésére, kibelezett épületekbe, sorolhatnám. Eltekintve a felmerülő nehézségektől ezeken az utakon rengeteg különleges emberrel, sorssal, élettel kerülhettem közelebbi kapcsolatba amik további témákat és inspirációt adtak.






Ez a gyakorlat maximum 4 embernek nyitott.
Április 10-11. Ezt a két napot délelőttől késő délutánig együtt fogjuk tölteni. Első nap délelőtt találkozunk és elméletben átbeszélünk mindent amire szükségetek lehet a munka során, utána A másik nap a képek átnézése mellett dolgozunk tovább újabb helyszíneken.




















Ez a gyakorlat nem félősöknek való, mint ahogy vakmerőknek sem. Mindenki saját felelősségére tartózkodik a terepen. Ilyen terepen dolgozni erőteljes adrenalinlöketekkel jár, az pedig függőséget okoz...tudom benne vagyok én is :) Jó eséllyel egy életre megváltozik a dolgokhoz való hozzáállásod a fotográfia keretein belül.


 

A részvételi díj 35.000 ft.
A jelentkezések ezennel megnyíltak erre a gyakorlatra.
4 ember jelentkezését tudom elfogadni.
Ha úgy érzed szívesen belevágnál egy ilyen kalandba írj üzenetet nekem a Fotobalassa@gmail.com e-mail címre a részletekért.
Helyszín: Budapest

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől f...

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb...

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam. 1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám. Apám sosem élt a jogával hogy ...