Ugrás a fő tartalomra

Bolondok csodája

Elmesélek egy történetet.  
Korán reggel Barcelonába kellett mennem ahol találkoztam egy barátommal. Kicsit sétáltunk a városban bár én nem különösebben rajongok Barcelonáért, így csak délután indultunk haza Lloretbe. Végigvonatoztunk a tenger mellett egészen Blanesig ami a szomszéd falu 8 kilométerre Llorettől. A busz már az állomáson várt a vonattal érkezőkre hogy valamivel több m int egy euroért átfuvarozzon minket a célállomásra. A busz ajtajában azzal szembesültem hogy nincs nálam készpénz csak kártya. Természetesen a buszon nem tudok vele fizetni. Hátrapillantottam barátomra aki lemondóan megrázta a fejét, vissza a buszsofőrre aki megvonta a vállát. 
A legközelebbi automata a városban van a következő busz egy óra...
-Mindegy...szóltam Janinak....-menjünk gyalog.
Az esetről tudni kell hogy Janinak beteg a lába. Általában nem vágott volna bele egy ilyen hosszú útba hát még ha tudta volna hogy emelkedőkben bővelkedik. Elkezdtünk hát sétálni. 
A gyorsforgalmi út mellett elkerülve a várost....
-Te Jani! szólítottam meg... -stoppoljunk? 
Felnevetett....na jó én gyakorlatilag katonai kabátban sapkában a két méteremmel nem voltam valami túl bizalomgerjesztő és igaz ami igaz ő sem kicsi....
Sebaj max röhögünk egyet gondoltam és kitartottam az ujjamat séta közben....
Igazából nem volt hülyeség mert így legalább szélesebb ívben kerültek el az autók több helyet hagyva az egészséges sétának.
-Te Jani! Tudod mi a szerencse? -kérdeztem tőle....
-Mi? -felelte
-Hogy a jóisten sosem ad olyan feladatot amihez ne adna erőt is....tudod mit ez egy jó kaland...hazasétálunk! -mondtam neki miközben már erősen ránksötétedett.
-Ez az igazi camino! -mondta nevetve és nekem eszembe jutott az a nyolcszáz kilométer amit ott legyalogotam tizen éve...
-Csak velünk történhet ilyen baszdmeg! -szóltam nevetve -a két csóró!
Nevettünk....mindenen...az eukaliptuszerdők illatán mellettünk, a minket messze elkerülő autókon, a két hülyén aki a sötétben sétál az út szélén és stoppol....
Kb az út felénél tartottunk és picit már fáradtunk is mikor eszembe jutott valami...ha esetleg levenném a nyakamból a keresztet és a stoppoló ujjam alá lógatnám könnyebben felvenne valaki....de rögtön el is vetettem az ötletet hiszen micsoda gondolat ilyesmire használni egy keresztet...micsoda hitetlenség hisz a jóistennek az a terve, hogy felvegyenek minket akkor úgyis felvesznek, ha pedig úgy akarja akkor sétálni fogunk így is úgy is hazáig és kész! Jót mosolyogtam magamon és sétáltam tovább...egyszercsak Jani felnevetett és előre mutatott.
Egy pici kék twingó az út szélére húzódva várt minket...
-Te Jani aki fel mer venni minket amellé én nem biztos hogy be merek szállni! -mondtam nevetve, de már oda is értünk. 
Hatvanas párocska egy füstös kis autóban mosolyogva integetve hogy pattanjunk be...igazából már az csoda volt hogy befértem hátra egy twingóba....
-Honnan jöttél? -kérdezte mosolyogva a pici nő
-Innen Lloretből...itt lakom.
-Nem úgy! hol születtél? Norvég, Svéd, Lengyel?
Felnevettem....Magyar anya Baszk apa....
Nem bírtam ki hogy ne kérdezzem meg....
Hogy az istenben volt bátorságotok felvenni engem?...Minket?
Felnevetett.
-Kilenc évet éltem egy Lengyel pasival aki hajléktalan volt lengyelországban évek óta karatézom meg tudom védeni magam meg aztán amúgy is meg kell halni valamiben! 
Nevettem.... 
-Háromszor voltam rákos, -mesélte nevetve -két sztrókom volt és semmi bajom...ha ezek nem intéztek el akkor én már nem vagyok hajlandó félni semmitől sem! 
-Van ez a kis autóm amivel körbejárom a hoteleket vendéglőket stb...összeszedem a maradék ételt és elviszem azoknak akiknek nincs mit enniük! -Mesélte
-Vöröskereszt? -kérdeztem óvatosan
-Isten ments -kiabált fel -nincs semmilyen szervezet csak én...én csinálom és kész nem kell segítség van ez a pici vacak autó ameddig gurul addig lesz mit enniük!
Közben kiderül hogy a lánya fotográfiát tanul esetleg segíthetnék neki kicsit...természetesen elvállalom...hazáig sokat beszélünk majdnem a kapuig visz...kedvesen elbúcsúzik és már gurulnak is tovább...
Janival összenézünk....
-Hogy van az hogy mi valahogy mindig ilyen emberekkel futunk össze? -kérdezem
Jani csak nevet....
A hasonló bolondok mindig megtalálják egymást.....

Bizalomkeltő stopposok :)


Megjegyzések

Joschy üzenete…
Hát Lacikám,az a Jani nevezetü bolond úr biztosan Töled tanúlta a sétafikázást, de engem meggyalogoltatott már párszor, meg mindenféle tornyokba felcipelt, vigyorogva, hogy már mindjárt ott leszünk, én meg a harmadik bolond mindig hittem is Neki.. :D Nade azért van Barátja az embernek.. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q munkateszt, avagy megnéztük a Leica Q foga fehérjét...van neki!

Mielőtt belevágnék a teszt megírásába vannak részletek amikről érdemes értekezni...elöszőr is miért én lehettem az a szerencsés aki több napig tesztelhette zúzhatta a Leica q gépét miért nem valaki, aki amúgy is használ Leicát, és ismeri a márka sajátosságait, képalkotó rendszerét stb...
Azt hiszem a Leicánál rájöhettek arra hogy az, aki már Leica felhasználó aligha fog tudni elfogulatlanul írni róla hiszen én is elfogult vagyok a Nikonommal szemben még ha évek alatt a leeső alkatrészekből lassan egy új gépet tudok összerakni...jut eszembe Banach-Tarsky  paradoxonja hess nemidevaló... szóval gondolom olyan emberke kellett aki elfogulatlan és nem ismeri kézből az adott technikát, ha fotózni is tud a plusz pont (lehet nálam ettől eltekintettek) az hogy én zsigerből milc ellenes vagyok valószínűleg tudták, hisz sosem rejtettem véka alá, a q meg első ránézésre nekem milc kategória volt.
Olyan periodusban vittem el tesztre a Leica Q gépet amikor több fotózás is be volt tervezve, de sem a …

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…