Ugrás a fő tartalomra

A drog amit én használok, de ti is élvezitek.

Kevés olyan dolog van amivel könnyebben és hatásosabban lehetne stimulálni az ember gondolatait, érzelmeit, teljes hangulatát mint az illatok. Ez így leírva talán negédesen, túlzóan hangzik mindaddig, míg egyszer úgy nem jársz mint én Barcelonában egy niche parfümériában. Gyorsan tegyük helyre mi is az a niche parfüméria...vannak ugyebár a tömegek által kedvelt márkák mint a Dior, Armani, Fahrenheit, Kenzo stb stb.... Ezek addig érdekesek míg egyszer be nem keveredsz egy niche, azaz művészi illatokat gyártó parümőrők galériájába akik nem reklámra költenek, hanem alapanyagokra. Mikor ez megtörténik, akkor a mainstream parfümök olyanok lesznek mint az öblítőszerek, és kinyílik egy teljesen új világ.
No de térjünk is vissza hogyan jártam én Barcelonában.
Hosszas beszélgetés után az ottani srác egy poharat tartott felém, hogy szagoljak bele mert szerinte ez nekem tetszeni fog. Mikor beleszagoltam két dolog történt amit nem tudtam teljes kontrol alatt tartani...felnevettem (meg nem tudom mondani miért) és le kellett ülnöm mert hirtelen annyi minden bukkant fel képek formályában amit már teljesen eltemettem magamban, hogy nem bírtam a súlyukkal. Kérdeztem a pontos összetételt hogy mi az a hűvös selymes illat amit érzek benne és miért rántotta elő a teljes gyerekkoromat? A Parfüm a Montale Black Oud volt....Mikor sorolta a hozzáadott illatokat azonnal rácsaptam a rózsára. Volt egy rózsabokrunk amit nagyon szerettem, és mindig a tövében játszottam....így a rózsa illata olyan erővel hatott rám hogy azt hiszem ez volt az első szerelem a niche parfümök irányába.
Nekem az illatok képekként jelennek meg. Szét tudom bontani őket valamilyen szinten, de nem alapanyagokra hanem érzelmekre, helyszínekre, színekre. Természetesen nem mint egy parfümőr, mert az egy számomra teljesen felfoghatatlan szintje ennek az érzékelésnek. Érzelmeim alapján döntök egy egy parfüm mellett de nagyon nehezen választottam mást mint Montale-t, mert neki igazán eltalált illatai vannak. Egy illatcsoport van amit kerülök az a citrusos illatok....a hátamon feláll a szőr tőle, viszont erősen vonzódom a nehéz karcos illatokhoz.  A mósusz az szerelem nálam. Az oud musk  egy tökéletes kombináció...mikor azt szeretném hogy figyeljenek rám mindig ezt használom. Ez az amit a legtöbben megkérdeznek hogy micsoda.
Nőkre nagyon intenzív hatása van úgyhogy csak óvatosan srácok :) Mikor ki mertem lépni Montale úr köreiből tallkoztam a Bois d'Ascese illatával Naomi Goodsir remekművével....nehéz szavakba foglalni ezt az illatot mert nagyon különleges...nekem a legjelentősebb pontja az égetett boróka, és a dohánylevelek illata. Ebből még csak mintám van, még csak próbálgatom de sajnos hibátlanul működik a bőrömön így ő lesz a következő...
Utolsó alkalommal mikor ilyen helyen jártam megszagoltam Laurent Mazzone Black aoud parfümjét ami zuhanás volt....mély hűvös sötét helyre. Nekem egy hűvös sötét mélykék táj jelent meg a szemeim előtt...mozdulatlan csend. Annyit tudtam kinyögni hogy ez tökéletes. Na jó majdnem, de nagyon közel van hozzá....az ámbra kis melegséget ad hozzá de hamar lecseng és marad a csend, a tökéletes pillanat. Nem kellett sokat vacilálnom rajta mert egy kedves barátomtól ezt kaptam karácsonyra. Vannak illatok amiktől hideg vizes köveket látok mikor belélegzem, van hogy ázott rothadó faleveleket egy őszi erdőben, előfordul hogy fekete földet, vagy sivatai homokot érzek benne...lehet hogy csak hülye vagyok de nekem rengeteg fotómat illatok teremtették...nálam ez legalább annyira szerves része az alkotásnak mint a megfelelő zene kiválasztása. Nincs annál kiámbrándítóbb mint mikor egy gyönyörű nővel beszélgetsz és ápolatlan illata van. Ne értsetek félre egy sima babaszappannak is remek illata lehet de mindenképp jobb mint a savanyú többnapos verejték illata. Én nőkön a hűvös hideg fehérvirág illatokat szeretem nagyon taszítanak a vattacukor, gyümölcs kombók és a könnyű illatok...szeretem ha egy női parfümben van ámbra...testet ad neki. Na persze magammal gondban vagyok...szegény Zólyomi Zsoltot már molesztálom egy ideje, hogy megtaláljuk a tökéletes illatot...legalábbis nekem, de ez az én esetemben nagyon nehéz feladat...őszintén ...el tudjátok képzelni a Zsoltot meg engem egy szobában akárcsak? Elmagyarázom. Ő egy talpig úriember, végtelenül kedves, minden apró részletre odafigyelő, a ruháján soha egy oda nem illő porszemet nem láttam.
Namost akik ismernek picit azok tudják hogy nekem mindig lyukas a pólóm, kitérdelt a nadrágom, borostás vagyok (jó szakállas) és nyers mint egy kikötői rakodómunkás. Érdekes látvány lehetünk együtt. Igazából pont ezért nehéz nekem megtalálni azt a bizonyos illatot.
Legyen karcos. Legyen benne dohány, mósusz, akár kis aoud de ha ámbra kerül bele az sem gond. Legyen testes nehéz illat, de semmiképp sem egy üzletember illata. Olyan legyen mint egy szecessziós fejsze. Mint egy kalapács aminek gyönyörű harang hangja van. Nem tudom másképp leírni azt a hasadást ami engem jellemez leginkább. Igazából végtelenül élvezem ezt az utat az illatok közt és rengeteg inspirációt ad...pont ezért szeretném Zsoltot az előadók közt tudni a BWS-ben...teljesen új világot mutathat nektek. Ne gondoljátok hogy az illatok csak a parfümöket jelentik, hisz az esőnek is csodálatos illata van, a frissen öntözött termőföldnek is, én szeretem érezni a földeken a szerves trágya illatát, a friss brokkoli illatát, az eukaliptuszt ahogy keveredik a sós tengeri levegővel, a friss marhahús illatát. Rengeteg illat van ami inspirál, feltölt, vagy épp elkedvtelenít. Tudatosan használni ezeket kincs. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.