Ugrás a fő tartalomra

Utolsóként boldogan

Két éve ilyentájt felhívtam a Baksait....Megkérdeztem nincs e kedve csatlakozni hozzám...csinálni egy értékes dolgot....tanítani, de  nem a szokott módon....tanítsuk meg a fotósokat látni. Ahogy annó ő csiszolgatott engem, úgy csináljuk ezt tovább immár közösen ha van kedve. Örömmel jött és tanított titeket a kompozíció olyan területeit vázolva, amit fotósként sehol sem tanulhattatok volna ,mert ez a grafikusok, festők tananyaga. 
Két év telt el...most 11 tanárral térünk vissza. 11 olyan emberrel akik a kortárs művészeti életben kiemelkedő szerepet játszanak. Azokat az embereket gyűjtöttem össze akiktől magam is tanultam vagy tanulni szeretnék. Nálam ez az alap. Igen...így az összes tanár aki részt vesz a BWS 2017-es programján jobb nálam, képzettebb nálam, okosabb nálam. 
A  BWS amit fricskának, bosszantásnak szántam az összes gagyi workshop, és semmit sem adó iskolával szemben túlnőtt rajtam. Az én szerepem az, hogy létrehoztam, összehoztam ezeket az embereket. Fantasztikus érzés látni, hogy önálló életre kel, és hogy pár nap alatt több mint száz ember jelentkezett a 2017-es programra. 
Rengeteget dolgozom benne, hogy minden létrejöjjön, hibátlan legyen és mindannyiótok úgy távozzon a végén, hogy megkapott mindent ami a továbblépéshez kellett. Letisztult az is, hogy én a fotográfia egy olyan szegmenséről tudok leginkább beszélni nektek, ami nem képezi a tananyag részét sehol, mégis hiszek benne hogy nélkülözhetetlen. Arról a részről beszélek ami a fotósban zajlik le...ami a belső világodat formálja, és ezen keresztül a képi világodat. Járni tudlak megtanítani akkor, mikor mindenki leülne. Megélni a dolgokat még ha fáj is...sőt talán picit keresni is a fájdalmat....mert abból születik a maradandó....már amennyire maradandó bármi a világunkban. 
Büszke vagyok azokra az emberekre, akik mellém álltak és tanítanak titeket.
A célom az, hogy Magyarország legjobb művészeti iskoláját hozzuk létre fotósoknak. Nem hiszek abban, hogy az alkalmazott fotográfia kevesebbet ér mint a fotóművészek világa. Én abban hiszek hogy mindkét területen a minőség, kreativitás dönt el mindent. Jövő évtől alkalmazott fotográfiai képzéseink is lesznek. Tavasszal felforgatjuk a fotós világot Budapesten és Szegeden.  

Regisztrálj be hogy értesülj a programokról és részt vehess a 2017-es BWS-en

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…