Ugrás a fő tartalomra

Neked van a fotóstáskádban? Kellene!

Munkám során elég változatos terepeken mozgok. Kórházaktól kezdve nyomornegyedekig, foglalt házakon át drogtanyákig. Ne értsetek félre én szeretem ezt.
Magam választottam és élvezem csinálni. Szeretem az adrenalinlöketeket mikor kihalt gyárépületekben megtalálom az ottlakókat, szóba elegyedek velük.
Mivel ilyen terepen is mozgok, a táskámban (méginkább a zsebemben) vannak olyan dolgok amit nem feltétlenül minden fotós hord magánál, pedig sokszor szükség lehet rá.
Ilyen dolog a megfelelő zsebkés. Aki ismer tudja hogy zsebkés nélkül egy tapodtat sem megyek. Elmondom miért..... sokan azt hiszik hogy önvédelem céljából van nálam de az ok sokkal prózaibb.
Szenvedtem el úgy autóbalesetet, hogy nem tudtam kiszállni mert beszorult az övem....sokat adtam vona egy éles késért akkor...persze nem volt nálam. (gyerekkoromban megszúrtak kétszer a kilencben így ezért is van nálam mindig, de sokkal többet használtam menekülésre, mintsem támadásra) Összességében igazán kis helyet foglal, és sokszor nagyon jól tud jönni ha van a táskádban, vagy a zsebedben egy zsebkés.

A Bladeshop jóvoltából mostantól ez a gyönyörűség kisérhet el az útjaimra, természetesen nem Magyarországon hisz otthon meghaladja a hordható méretet (9,8cm a penge) de nálunk 12 cm a határ így bőben belefér.

 

Késes körökben nem kell bemutatnom a ZT-t azaz Zero Tolerance késeket. Strapabírásukról, megbízhatóságukról és a kiválló anyaghasználatról híres darabok. Ez a példány amit a Bladeshoptól kaptam, titánium nyéllel és S35VN pengeanyaggal készül. Frame lock zárszerkezetű és rugós késeket megszégyenítő gyorsasággal nyitható a kis kilógó acéltüske megpöckölésével. A penge formálya kifejezetten vágásra van kialakítva de próbálgatás közben kiderült hogy akár szalonnázni, akár vajaskenyeret kenni vagy almát hámozni is kitűnően lehet vele.




A penge csapágyazott így nagyon könnyű járású de magától kizárt hogy kinyíljon. Fogása nagyon ergonomikus, nem egy olyan darab amin megcsúszna a kezed. Nem túl nehéz de iszonyatosan masszív darab. A kőmosás gyönyörű rajta így nem feltünő csillogó darab. Összességében hibátlan kés és azt hiszem jó darabig hálás leszek a bladeshopnak ha ki kell vágnom magam valahonnan vagy épp csak kajálni ülök le vele egy fárasztó nap után. Meg sem lep, hogy egy kilencedik kerületi cég támogat a munkámban. Azt hiszem ha ruha kell a terepre, akkor is őket fogom megkeresni, mert már átböngésztem a weboldalukat érdemes bekukkantani az órák, és a ruhák közé is, vannak igen korrekt cuccok...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…