Ugrás a fő tartalomra

Neked van a fotóstáskádban? Kellene!

Munkám során elég változatos terepeken mozgok. Kórházaktól kezdve nyomornegyedekig, foglalt házakon át drogtanyákig. Ne értsetek félre én szeretem ezt.
Magam választottam és élvezem csinálni. Szeretem az adrenalinlöketeket mikor kihalt gyárépületekben megtalálom az ottlakókat, szóba elegyedek velük.
Mivel ilyen terepen is mozgok, a táskámban (méginkább a zsebemben) vannak olyan dolgok amit nem feltétlenül minden fotós hord magánál, pedig sokszor szükség lehet rá.
Ilyen dolog a megfelelő zsebkés. Aki ismer tudja hogy zsebkés nélkül egy tapodtat sem megyek. Elmondom miért..... sokan azt hiszik hogy önvédelem céljából van nálam de az ok sokkal prózaibb.
Szenvedtem el úgy autóbalesetet, hogy nem tudtam kiszállni mert beszorult az övem....sokat adtam vona egy éles késért akkor...persze nem volt nálam. (gyerekkoromban megszúrtak kétszer a kilencben így ezért is van nálam mindig, de sokkal többet használtam menekülésre, mintsem támadásra) Összességében igazán kis helyet foglal, és sokszor nagyon jól tud jönni ha van a táskádban, vagy a zsebedben egy zsebkés.

A Bladeshop jóvoltából mostantól ez a gyönyörűség kisérhet el az útjaimra, természetesen nem Magyarországon hisz otthon meghaladja a hordható méretet (9,8cm a penge) de nálunk 12 cm a határ így bőben belefér.

 

Késes körökben nem kell bemutatnom a ZT-t azaz Zero Tolerance késeket. Strapabírásukról, megbízhatóságukról és a kiválló anyaghasználatról híres darabok. Ez a példány amit a Bladeshoptól kaptam, titánium nyéllel és S35VN pengeanyaggal készül. Frame lock zárszerkezetű és rugós késeket megszégyenítő gyorsasággal nyitható a kis kilógó acéltüske megpöckölésével. A penge formálya kifejezetten vágásra van kialakítva de próbálgatás közben kiderült hogy akár szalonnázni, akár vajaskenyeret kenni vagy almát hámozni is kitűnően lehet vele.




A penge csapágyazott így nagyon könnyű járású de magától kizárt hogy kinyíljon. Fogása nagyon ergonomikus, nem egy olyan darab amin megcsúszna a kezed. Nem túl nehéz de iszonyatosan masszív darab. A kőmosás gyönyörű rajta így nem feltünő csillogó darab. Összességében hibátlan kés és azt hiszem jó darabig hálás leszek a bladeshopnak ha ki kell vágnom magam valahonnan vagy épp csak kajálni ülök le vele egy fárasztó nap után. Meg sem lep, hogy egy kilencedik kerületi cég támogat a munkámban. Azt hiszem ha ruha kell a terepre, akkor is őket fogom megkeresni, mert már átböngésztem a weboldalukat érdemes bekukkantani az órák, és a ruhák közé is, vannak igen korrekt cuccok...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....