Ugrás a fő tartalomra

Miért a világ legjobb munkája az enyém?

Vártam a pillanatot mikor megbánom, hogy a fotográfiát eszköznek használom abban hogy segítsek ott ahol tudok...ez a pillanat még mindig nem jött el, mert minden újabb projekt amiben részt vehetek, és látom, hogy amit csinálok az másoknak konkrét segítséget jelent, olyan örömmel tölt el ami kárpótol minden nehézségért az utamon....
Az a projekt ami most talált rám talán az egyik legszebb amiben részt vehetek.
November végén hazautazom Magyarországra, és újra lemegyek Szegedre...
Ott kb másfél, két héten keresztül fogom követni hat orvos életét akik a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnál dolgoznak. Reményeim szerint a reggeli kávétól a hosszú éjszakába nyúló műszakokig velük leszek, és dokumentálom nehézségeiket, örömüket, csatáikat, amiket nap mint nap vívnak.
Azt hiszem csodálatos soroztat születhet ebből a témából, amit a projekt végén a rendelkezésükre bocsátok további felhasználás céljából.
Kicsit izgulok, de legalább annyira várom is ezt a munkát hisz kevés ennél szebb feladat van mint újszülött gyerekeket ellátó orvosokkal együtt dolgozni, látni milyen ez belülről, és megmutatni mindezt. Szegedre szívesen megyek vissza hisz remek emberekkel ismerkedtem ott meg, és nagyon jól éreztem magam. Remélem a zsinagógát most nyitva találom mert nagyon szeretném megnézni! Végül pedig köszönöm Szegedi vagy legalábbis környékbeli barátaimnak hogy ez a projekt létrejött, csináltunk valami jót! Csináljunk még sokat! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…