Ugrás a fő tartalomra

Ki nem szarja le a díjakat?

Minap láttam egy fotót a neten ahol egy kisgyerek és a keresztanyja zuhanását fotózta végig valaki (Stanley Forman) és a sztori elolvasása után mint  mindig most is elolvastam a kommenteket....

Fotó: Stanley Forman
A Zuhanást a hölgy nem élte túl...teste tompította a gyermek érkezését így ő túlélte...a kép után országszerte változtattak a tűzlépcsők biztsonsági előírásain....
Egy hozzászóló a következőt írta:


"és mindezt azért, hogy azon embertömegek kíváncsiságát kielégítsék, akik unos-untalan nézik, keresik az ilyen eseményekről készült videokat, képeket. Reklámokat pedig oda érdemes elhelyezni, ahol sok ember fordul meg. 


Így az ilyen képekért sokkal többet hajlandóak fizetni, mint mondjuk egy szép természeti fotóért, ami életkedvet áraszt."


Nem mennék bele abba hogy mit gondolok arról aki ezt leírta. Kár lenne érte. De engedtessék meg a válasz valamilyen szinten ha nem is neki hanem annak a fingszagú szobában szörpöt szürcsölő fotelforradalmár rétegnek, akik megváltják a világot a Müller Pétert is megszégyenítő böfögésükkel. 
Senki ne vegye tehát magára vegyük ezt kútba kiáltott szónak....

Te istenbarma komolyan gondolod hogy mi ezt élvezzük?
Komolyan azt hiszed hogy aki ilyen vagy hasonló témát fotóz az foglalkozik díjakkal?
Tényleg azt gondolod nem tudjuk mi az ára egy ilyen díjnak, és nem adná bármelyik boldogan oda hogy megnemtörténté tegye azt amit látott?
Elmagyarázom....tudod mikor a keresőben nézzük a történéseket az csak illúzió....az nem igazi....az munka...és milyen gyszerű lenne ha így is maradna de utána este a szobában mikor már mindenki alszik és te betöltöd az aznapi képeket (vagy előhívod a tekercset) újra át kell élned mindent.
Lassan lapozod a képeket próbálod emészteni....persze nem könnyű...bele is roskadunk lelkileg minden egyes ilyen sorozatba....belehalunk mert ezt csak így lehet....
Tudod hány olyan fotó készül amit sosem mutathatunk meg de minket éjszaka kísért?
Ezt nem lehet egy szaros díjért csinálni...ezt azért lehet csinálni, hogy megmutassuk azt amiért te lusta vagy felemelni a zsíros valagadat mert kívül esik a komfortzónádon!
Mert így talán valami változik...talán felkapja valaki a fejét...hogy mondod? Hogy semmi sem fog úgysem változni? Erről tudnék mesélni de hagyjuk... mindenesetre attól se ha agyhalott emberekkel szép tájképeket nézegettetünk...
Fotóztam olyan gyerekeket akik egy sötét szobában élik le az életüket folyamatos izomgörcsökben a testük teljesen kicsavart pózokba szorító erőknek kiszolgáltatva és még sírni sem tudnak....
Fotóztam haldokló daganatos gyerekeket mert kellettek a képek az őket kezelő orvosoknak.
Még nem is vagyok a sűrűjében de olyan dolgokat láttam, amit nem kárpótólna semmilyen díj, mégsem tervezem hogy abbahagyom....mert nekem ez a dolgom....én így tudok segíteni és akárhányszor előbukkan egy ilyen sorozat átélem újra és újra....nem élvezem, és mindannyian akik ilyen erős témákon dolgozunk tudjuk, hogy a lelkünk az ára a dolognak....összetörik únos untalan mi pedig ameddig tudjuk rakosgatjuk a darabokat a helyükre amíg még van nekik....



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget