Ugrás a fő tartalomra

Az aranycsapat.

Képzeljetek el egy olyan csapatot ahova csak meghívással lehet bekerülni....ahova nem elég jónak lenni...kellőképp "bolondnak" is kell lenned. Pont ilyen csapat állt itt össze ebben a hét napban a Masterclasson és döntötte el hogy ennyi nem volt elég....nem csak az hogy megdöbbentő mennyiségű jó kép született, de a csapat is annyira motiválta folyamatosan egymást, hogy ezt nem lehet abbahagyni....
Kell az adrenalin.
Voltunk veszélyes helyeken, csípkedtek minket bolhák foglalt házakban kiégett, lakásokban, bezárt gyárépületek gyomrában ahol csak elemlámpával lehetett haladni, jártunk gyönyörű helyeken és mindenhol tökéletes volt az összhang. Mindenkinek megvolt a helye szerepe és az egész mint egy tökéletes gépezet müködött.
Télen visszajövünk -találták ki!
Egyöntetű a dolog...ugyanez a csapat, ugyanoda de új helyszínekre, még meredekebb témákban újra összejön!
Nem tudom lehet e ennél nagyobb dicséretet kapni a munkámra minthogy a teljes csapat még a workshop alatt eldönti hogy pár hónap múlva újra összejönnek és folytatják azt amit elkezdtünk.
Azok akikről közösen úgy gondoljuk hogy beillenének a csapatba kapni fognak meghívót tőlünk...eltekintve ettől ez egy zárt klub.
Az első.










öööö valami készül....

Kata jöhet a kacsaszáj! :)

A dekompozícióról....

Feladat: Nem te.

Kata: kilépés

Beteg srác: Nemte

Kata: Ennyi....






Október elsején indul még egy Master, utána meglátjuk de január második felében ugyanez a csapat a meghívott emberekkel újra itt lesz és csináljuk tovább! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....